Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Shaku (május 11. péntek)

 

Tegnap annyi minden történt velem!

Például voltam a bátyám buliján. Most gondolom-már ha ennyi ésszel lehet-mindenki felugrott a székből, és azon csodálkozik, hogy nekem van bátyám. Hát tudjátok meg:

Nekem van bátyám! Méghozzá ikerbátyám!

Jól elszórakoztunk, pláne, miután mindketten jól leittuk magunkat… szerintem tök jó, hogy emlékezhetek erre. Énekeltük a „Három vak egér” című nótát, kánonban.

Bizonyám, én az iskolai diákkórus szólós tagja voltam. Az a remek mély hangom tökéletesen passzolt a „Nyár van nyár”-hoz.

Meséljem még? Történt velem még zseniálisabb dolog is. Ma meglátogattam Fafejéket. (Csak tudnám, hogy tudott legyőzni azzal a fa fejével, ami legalább olyan kemény volt, mint a beton!)

Na, lényeg, hogy úgy fogadtak, mint aki nem látott még Shakut. Pedig az én látványom kihagyhatatlan élmény, ezt mindenki tudja-pláne két liter sakéval a fejemben…

Hát igen, azt szeretem, nem úgy, mint a karfiolt-Keiko épp itt volt náluk, és gőzölgő, párolt karfiolt rakott elém. Aztán persze csodálkozott, hogy hozzá sem nyúlok, és inkább átpakolom az egészet Kuwabara tányérjára. Hát igen, ahhoz mindig is túl jólnevelt volt-mármint Keiko, nem az a marha!-, hogy szemtől-szembe mondja meg, hogy nem kíván látni egy iszákos, túlvilági figurát a pasija, meg a haverjai házában-pláne, ha még Ő is ott van. Szóval a karfiollal próbálkozott, de ha valakinek nem esett volna rögtön, tapsikolva, örömtáncot lejtve közölném: jól megszívta, mert nem mentem el!

Egyébként még mielőtt valaki megkérdezné, gőzöm sincs, hogy kerültem az emberek világába… még most is itt vagyok. Kuwabara meg Yusuke is elhúzta a csíkot Keikoval már délben, most meg van vagy kilenc óra, szóval valószínűleg már nem vásárolnak. Talán a vidámparkban csinálnak bohócot magukból… kár, pedig Fafejjel jól el lehet beszélgetni.

Hiei egy órája szívódott fel, de ezen én már nem is csodálkozom. Az a tag mindig a bajt-vagy csak szimplán a nyugalmat-keresi. Kurama meg bezárkózott a szobájába, azt mondta, holnap vizsgája lesz. Csak tudnám, mi az a vizsga!

Szóval most jól itt vagyok, és hallgatom a tücskök ciripelését, Yusuke szobájában. Elvileg a kanapén fekve kéne iszogatnom, meg néznem a Forma-1-et, de inkább bejöttem körülnézni, hogy meglessem, milyen is egy emberke szobázmánya.

De őszintén szólva kétlem, hogy minden halandóé ilyen lenne. Például már Kuramáról sem tudnám elképzelni, hogy mindenhol veszélyes hulladéknak titulálható zoknik álljanak szanaszét, és gyűrött, teleizzadt pólók sokasága virítson egy széken. A többiről már nem is beszélve. Pedig Kurama nem is ember… szóval inkább no comment.

Remélem az olvasók okosabbik fele (Már elnézést az „ellentábortól”!) már kapisgálja, hogy nekem, ha akarnék se lehetne naplóm. Két mondat között itt röhögök Yusuke idióta bejegyzésein. Ez például tiszta égés:

„meg ha már egyszer Disney-mániás skacokkal áld meg az a kedvenc kis sors, legalább legyen bennem annyi apai ösztön, hogy kiviszem őket Párizsba” -  Hát ez kész!

Ha most fognám, és megmutatnám ezt a viadal bíráinak, már amelyik megmaradt, aminek a száma kb. a nullával egyenlő, biztosan megtalálnák a módját, és visszapörgetnék az időt a harcunkig, hogy a ravasz, és furfangos Shakunak legyen még egy esélye. Habár, inkább azt kihagynám, kiszaladnék a világból, ha Togurot kéne hátsón billentenem…

Héhé, nem ártana kitépni ezt a lapot, most jut eszembe. A francba, de akkor is látszódna, hogy egyáltalán hiányzik egy lap. El kéne tűntetni az egész naplót. És ha még írni akar bele?! Amilyen fafejű, simán lefirkantana még pár élményt.

O-óó, inkább megyek, megnézem még életem-első és-utolsó Forma-1 adását, és bevedelek még három doboz sört.

Legalább legyek szép és egézséges halott! (Az alvilágban, ha kiderül, miért haltam meg, úgyis felcsapok Jancsi bohócnak. Akkor nem lesz olyan gáz tűrni, hogy a kipurcant tagok körberöhögnek)…