Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koenma

 

(Nem tudjuk, evilági dátum szerint mikor íródott a bejegyzés.)

 

 Néha még magamon is meglepődöm. Hogy én milyen rettenetesen zseni vagyok! Na, azért egó is akad bőven. De hát, ne féljünk kimondani az igazságot! Különben sem mondok olyan nagy dolgokat, például álmomban sem mondanám magamról, hogy tökéletes vagyok. Van nekem egyetlen hibám van, de az a legnagyobb hibám: tökéletes vagyok. És ugyebár a tökéletesség is hibának számít.

George-ot meg Botant ismét jól megdolgoztattam, a Borsóagyú egy csomó papírmunkát csinált meg helyettem, az a buta lány meg égen-földön átkutatott minden poros, és jó pókhálós zugot, hogy megtalálja Yusukééket. Aztán, mikor visszajöttek, a kimonoja tiszta kosz volt, ezért még ki is mosattam vele, miután jól leszidtam. Ezt olyan jól kiterveltem!

Imádok igazságtalan lenni. Olyan jó buli! Zseniális, és gondos számításokkal oldottam meg, de végül sikerült. Most mondjátok meg, nem körözném le simán Einsteint is?!

Utókor pórnépe, akik majd’ kiugranak a bőrükből, hogy elolvashatják a legendás Koenma király naplóját, amit annyi évszázadon át őrzött a Koenma Corvin.

Na jó, kedves rajongóim, most elég szenyó voltam, elnézéseteket kérem! Egy kicsit azért a napjaimról-a Legendás Koenma Király napjairól:

Szóval, Yusukééket jól elküldtem megint egy küldetésre. Csakhogy legyen okom megint jó sok rament, sushit, meg epres sütit enni. Az a finom cukormáz! Szinte sosem izgulok, miközben figyelem a vetítővásznamat, csak színlelem, nehogy valakinek feltűnjön, hogy hobbyból kényeztetem magam a nasival. Ezt is ÉN találtam ki!

Na jó, egy kicsit megijedtem, mikor Hiei karját megkarcolta az a túlméretezett tacskó, mert ki tudja, mit kaptam volna tőle, miután visszajöttek, ha előbb Kurama nem vonszolta volna be a gyengélkedőre az elsősegély dobozáért?

Na igen, az igazságtalanságom legalább neki jól jött, képzeljétek, van egy szomszédasszonyuk, Irma néni, és az folyamatsan zaklatja, egyszer már azzal is előjött, hogy feleségül akar menni hozzá! Na, épp az a vipera zaklatta (Már csak azért is elviselhetetlen, mert én is ott voltam, mikor ezt közölte „Sanyikával”, és ugye én olyan sármos vagyok, hogy az orromra kötötte, hogy adjam össze őket! Na tudja, mikor!), amikor Botant utánaküldtem. Ezek után imába foglalhatja a nevem dupla annyiszor, mint amúgy! Ami azt jelenti, hogy minimum hússzor egy nap. Háhá!

Tök jó, mi? Látjátok, kedves rajongóim, ezért érdemes ekkora hatalommal bírni! Biztosan a mennyekbe kerülsz! Vagy nem, de akkor az csak azér lehet, mert meg se halsz.

Jaj, és Yusukét is megmentettem a Disneyland-től, de erről majd máskor! Kuwabara meg beszólt nekem, hogy már unja a feladatokat, amiket adok neki, ezért képen is töröltem. Csak azért kíméltem meg a száz botütéstől, mert az kicsit sok idő, és már hiányzott az epres süti!

Na, most megyek, kedves rajongóim, tudniillik, mint már említettem, ritka szépfiú vagyok, tehát ezt jól ki is használom, éppúgy, mint a hatalmam! Ez, per pillanat abból áll, hogy készülődöm, mert randim van Ayamevel.

Talán egy képet is kéne mellékelni ebbe a naplóba? Vagy kettőt?

Két oldalnyit! Minimum…

A fenébe, hol van már George, az az ostoba ogre?! Még be kell zseléznie a hajamat!

Majd Ayame elmeséli, milyen volt a Szellemvilág-inkább az egész Földkerekség-leghatalmasabb, és legvonzóbb pasijával randizni…

Ha megérem egyáltalán, Hiei azt ígérte, még bejön egy „teára”, szóval tiplizek el!

Pusszancs, everybody! (Hogy legyen egy kis örömötök a sokkoló hír után, hogy már foglalt vagyok.)