Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kurama (május 9. szerda)

 

 És akkor még utánam mászkálnak, hogy csináljam meg a matek házijukat, mert Keikoval kell menniük vásárolni, kicsapatni meg nem kéne magukat, mert az imént említett „kisasszony”, és Seiryu közös erővel repítenék ki őket az atmoszférából! Hívnák fel inkább a Leckelakot! Néha tényleg olyanok, mint a túlméretezett óvodások.

Persze vörösre röhögték a fejüket, mikor visszaértek, tehát kizárt, hogy Disneylandbe ráncigálták őket. Hogyne, aztán még kérlelnek, hogy mosogatnak egy hétig, ha megcsinálom a házijukat, és nem szólok Keikonak, hogy a játékterembe mentek.

Sőt, még nem is kérnek vacsorát egy hétig, ha tartom a szám!

Mégis minek néznek engem, Irma néninek, a szomszédból?! Ő szokta még azt is elmondani a vendégeinek, hogy a verebek legelik-Tényleg így mondja!-a szamócáját.

Pár hete volt, hogy kiálltam a kerítéshez, a kertbe, hát meglátott az a vipera, azt mondja:

-Jaj, Sanyikám, végre itt vagy, azok a neveletlen ficsúrok még azt se voltak képesek odalökni egy szegény vénasszony orra elé, hogy „Jó reggelt!”, mert biztosan késtek az iskolából. Meg aztán itt volt egy csinos kékhajú leányka is, hát Sanyikám, ha van eszed, azt veszed el feleségül…

Aztán még ott jópofizzak?! Szóljon bele valamelyik félresikerült gyerekének a magánéletébe, úgyis van neki hatvan, ha nem több, ne engem traktáljon! (Persze külön apától van mindegyik).

Ezt is ő maga mondta el nekem, mert hogy bennem megbízik, hogy oda ne rohanjak!

Komolyan, már fel is pofoztam magam egyszer, néha az az érzésem, hogy túl jólnevelt vagyok. Eresztettem volna rá az egyik cuki kis húsevő növényemet arra a banyára, nem hogy süket, még analfabéta is, legalább a nevemet ne írná át!

Ha megkérném, hogy szólítson inkább Kuramának (egyeseknek az is könnyebb, mint a Suuichi), hajlamos lenne rá, hogy másnap reggel úgy szólít meg, hogy „Kukorica”.

Ráuszítsam Hieit? Szegény úgyis unatkozik mostanában, a múltkor úgy kellett leszednem a tanáromról’ úgy kellett a kezébe adnom a Két Lottit. Azt még én sem olvastam el, nagyon felidegesített az a nő, ezért kínoztam csóri haveromat. Meg Kuwabarának is jól elmagyaráztam a díjak és kitűntzetések helyesírását.

Komolyan, ha ti már láttatok idióta tekintetet, amire 20-as Comic Sans MS-sel van írva, hogy „Beszélj lassan, hülye vagyok!-Bár úgy sem fogom érteni”, akkor az tutira csak álom volt.

Nem is olyan vadbarom Youko se, maradtam volna annál az énemnél! Megkímélnének a barmoktól.

Most jól kidühöngtem magam, tényleg elnézést, minden kedves olvasótól, hogy nem adtam éppen önmagam, néha ki kell engednem a feszültséget. Írásban a leghatásosabb.

Apropó, hogyhogy olvassák mások naplóját?! Arról nem volt szó! Ezt én álmodtam?

Koenma úgy győzködött, hogy írjam ki, amit gondolok, megörökíteni az utókornak. Keiko meg mind a négyünknek hozott naplót, milyen nagylelkű!

Csak az a baj, hgy rózsaszín volt mind a négy, puha lakatocskákkal rajta, és olyan „simókás” fedéllel. Mind a hárman engem ostromoltak meg, hogy adjak nekik posztert, amivel be tudják borítani:

Kuwi a Megallica poszteremért nyavajgott, de szerencsére sikeresen meggyőztem, hogy inkább egy képet rakjon rá a Playboy-ból-de szemét is vagyok, már várom, mikor agyabugyálja el valamelyik nőstény nemű-, Hiei egy sárkányos oldalt kért a Tattoo Magazinból, Yusuke meg megkapta Tom Ross képét, amint leszúrja Philippe D’Avilát. A gyengébbek kedvéért ez egyenlő a Rómeó és Júlia francia előadásának azon jelenetével, mikor Tybald kinyírja Mercutiot.

Jobb ötletem nem volt, a Tattoo Magazint is csak kínomban vettem, meg mert az öcsém olyan örömmámorban úszva nézegette még pár éve, meg majd egyszer megmutathatom Irma néninek, hátra kiábrándul belőlem...

Drukkoljatok, skacok! (Illetve utókor, amennyiben tényleg megmarad a nagysikerű Koenma Corvin Könyvtárban...)

Ja, én meg Kertek Kertjéből egy rózsás oldallal borítottam be a naplómat, nagyon szép lett, mondhatom... azt a magazint Anya olvassa, csak ezt a számot kértem el tőle, szeretném leszögezni!