Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Yusuke (május 9. szerda)

 

Hogy én milyen baromságokra rá nem jöttem egész nap! De ettől függetlenül, nem volt valami kimondottan rózsás:

Reggelinél Kuwi megvágott, a kétbalkezes marha! Aztán, délelőtt, mikor Kuramát Irma néni boldogította, és belenéztem a naplójába, kiderült, hogy a kép, amit adott a naplómra, a Rómeó és Júlia egyik részlete. Miért néz engem mindenki hülyének?!

Egyébként is, ki a jó élet az a Mercutio, meg a Philippe D’Avila, meg mi a különbség a kettő között? De ha már itt járunk, arról is igazán felvilágosíthatna valaki, Tybald kije Júliának? Ezt a kérdést én álmodtam, vagy mi? Nem tudom, de már kezd érdekelni, ne kelljen már hülyén meghalnom!

Ja, adott volna legalább már képet akkor arról a csajról az a bizonyos barátom! Mondjuk, nem kizárt, hogy Keiko meglátja, hogy a naplóm borítóján egy nála szebb csaj vigyorog…

Apropó, ha a felületét látja, a lapjait is látni fogja! (Hol az a rohadt hibajavító?!)

A jó életbe, most kapok a fejemre!

Jaj, könyörgöm, csak hívjon el Koenma valami három évig tartó küldetésre! Addigra talán elfelejti, hogy nekem naplóm is van. Minek írom egyáltalán, ha csak a baj származik belőle? Érthetetlen halandók, hogy Hieit idézzem…

Megvan! Majd azt mondom Keikonak, hogy az a lány tökéletesen emlékeztet rá, azért azt raktam a naplómra. Hogy mindig velem lehessen! Én zseni vagyok.

Illetve… most, hogy így belegondolok… persze, még most is zseni vagyok, de rájöttem, ebben a szent minutumban, hogy Keiko hajlamos akkor már arra is, hogy ad egy fotót magáról, hogy ne csak rá hasonlító lányt lássak, hanem Őt magát. Szemétség!

És egyáltalán honnan tudok én a Rómeó és Júliáról? Pont lógtam, amikor ezt vettük, csaknem ismerhetem!

Kuwabara, te álszent, álmomban ilyeneket nézetsz velem? Ezt még megkeserűlöd! Csak kapjalak a kezeim közé! És még te állítod magadról rendületlenül, hogy nem szereted Shakespearet! Undok majom!

Megint rájöttem valamire. Már félelmetes, milyen okos vagyok!

Például, hogy amíg nem rakok erre a könyv-szerű balhéra Júliás képet, nem kell azon aggódnom, mi lesz, ha Keiko meglátja. (Kivéve, ha esetleg azon kezd el problémázni, hogy minek fedtem be egyáltalán, de csak hozzátenném, mindannyian beborítottuk, nem csak én!)

Meghogy ha azért imádkoznék, hogy küldetés miatt el kelljen mennem megint három évre, azt is jól megszívnám, mert meg kéne ígérnem-megint-Keikonak, hogy feleségül veszem, ha visszajövök, ahhoz meg, őszintén szólva semmi kedvem. Még a végén Donald kacsa rajongó gyerekeket akarna.

Ostoba nők!

De ha Donald kacsa rajongó gyerekem lenne, biztosn jól elgyepálnám, mert én Mickey egeret sokkal jobban szeretem. Ez az egy pozitívuma van annak, hogy Keiko már többször is elráncigált Disneylandbe.

Azt hiszem, öntörvényűleg Szerény Személyem úgy döntött, meg fog tanulni franciául.

Hogy tudjak autogrammot kérni Cecilia Carától (Júliától, mint az kiderült Kurama lévén, tudniillik én két naplóbekezdés között elmegyek „frissítőért”, és megkérdeztem, k a színésznő), meg ha már egyszer Disney-mániás skacokkal áld meg az a kedvenc kis sors, legalább legyen bennem annyi apai ösztön, hogy kiviszem őket Párizsba…

Jó ég, én tényleg meghülyültem!

Ezt is a félresikerült haverjaimnak köszönhetem. Új munkát keresek…