Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Reggel (Mindörökké együtt)

Hűs, esti szél járta át a környéket. Mindent körbejárt, beleszámítva a közeli tavat is. Erejéből még az sem vett le, mikor két külömböző ember hajába kapott bele. Ők ketten a sötétség leple alatt lépték át korlátaikat. Egymásba karolva csókolóztak vadul. A lány, a fiú nyakára lehellt csók után a fülébe súgott.

- Mi a neve?

- Tegu...

- Mayu... mennyire hasonlítotok?

- Ma már semennyire. Régen viszont csak az öltözködésünk külömböztetett meg minket.

- Ő akkor fehér párti?

- Olyat kapott. Azt viselte... Titeket, hogyan külömböztettek meg?

- A szüleimet soha sem tudtuk átverni. Apám halála után, anyámat mégannyira sem lehetett volna becsapni.

- Sosem ismertem az anyámat. Belehalt a szűlésbe.

- Sajnálom.

- Én is.

- Haagasu... ugye a testvéred miatt ölsz?

A férfi nem szándékozott felelni. Felemelte a lány fejét s a nyakába harapott. Maya kélyesen felsikoltott. A vízfelészínére vérfoszlányok úsztak fel. A két test eggyé lett, azon a holdfényes éjjelen. Egyikük sem képzelte volna, hogy abban a percben sincsenek egyedül, viszont ez abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelte egyik felet sem. Maya, a szerelem mámorában teljesen megfeledkezett mindenről. Arra sem nagyon emlékezett, hogy hogyan keveredtek ki a vízből. Haagasuba karolva feküdt, lehúnyt szemekkel. Csupán a homok fedte testüket. Nem akart a holnapra gondolni sem. Attól is tartott, hogy mindez csupán egy álom. Arra eszmélt, hogy a férfi kivel az estét töltötte, odahajítja neki a ruháit. A lány magára kapta mindet. Mire befejezte az öltözködést és a haját is rendbe hozta a férfi egyszerűen felszívódott. A sötétből két alak bukkant fel. Két katona volt az, akik őt keresték. Visszakísérték a táborba. Maya álmatlanul forgolódta végig az egész éjjelt. Hajnaltájt jött csak szemére álom. Egy vékony, szinte női hang ébresztette. Kissé nehezen fogta fel, hogy Shigi keltegeti.

- Óh, elfelejtettem...megyek megnézem Hiein sebét.

- Nem kell. Hiein jól van, ma már magától felkelt. Szabad vagy.

Újra a kiismerhetetlenebbik mosolyát biggyesztette szájára.

- Áh...akkor én...távozok innen.

- Ne olyan gyorsan – kapta el a karját Shigi – Haagasu hivat. Elkísérlek hozzá.

Egy fejbillentés volt rá a válasz. Maya felkapott egy köpenyt és követte Shigit. A fiú átvágott az egész táboron, majd lefelé indult tovább. Letévedtek a tómenti erdős területre. Shigi eddig nem beszélt, most viszont megeredt a nyelve.

- Hallottam, hogy este lejöttél megfürödni.

- Igen.

- El akartál szökni?

- Nem.

- Az embereim is ugyanezt mondták. Milyen volt a víz?

- Kellemes.

- Én is sokszor fürödtem már meg ebben a tóban. Tegnap is...de én nem láttalak téged...

A lány arcáról eltűnt a mosoly. Nem tudta, mennyire hihet az egyszemélyes vigyorparádénak. Egyedül kételyeit nem osztotta meg a lányos külsejű fiúval. Amit nem mondott ki, azt viselkedése árulta el. Shigi nem firtatta tovább a dolgot. Látta, hogy a lány nem akar beszélgetni, sőt neki sem volt kedve társalogni senkivel, úgyhogy mindketten hallgattak. A tábor egyre távolabbról hallatszódott. Maya más esetben nem tudta volna mire vélni ezt a távolra hívást, a tegnap este után, azonban már az lepte volna meg, ha abban a sátorban kereste volna föl, ahol éjjel aludt. Shigi egy kissebb domb tetején megállt. Elmagyarázta a lánynak, hogy a férfi odalent fogja várni, ő már nem akar tovább menni. A lány arcára boldogság ült. Gyanútlanul elköszönt a fiútól. Vissza sem nézett, úgy szaladt le. A fák között keresgélt. Nemsokára rálelt arra, aki odahívta. Maya csodálkozva nézett farkasszemet a férfival.

- Hol van Haagasu? – kérdezte végül.

- Nem fog idejönni. – felelte amaz.

- De Shigi azt mon...

- Azt mondta, hogy keres téged? – vágott a lány szavába.

- Hiein, mit akarsz tőlem?

- A nővéred szúrt le, tegnap, nem?

- Honnan tu...?

- Egy gésába is több tűrtőztetés szorult, mint amennyi beléd. Nem akartam elhinni, mikor Shigi elmesélte, hogy együtt voltál Haagasuval.

Maya fülig pirult. A fiú viszont még nem fejezte be.

- Tökéletes csali voltál. Végre már tudjuk, hogy miért szállt szembe az a madárijesztő a sorsával.

- Miről beszélsz?

- Hiein, - szólalt meg egy vékony hang – elég lesz mostmár, vissza kéne már menjünk.

- Igazad van Shigi. Ha Haagasu barátunk visszatér, és vissza fog, erre hozza vissza a lova. Szívesen meglesném az arcát mikor ideér. Egy kis ízelítő, hogy mi fogja várni, ha megleli a drágalátos testvérét, Tegut...

Hiein elindult a lány felé. Az meglátta a fiú szemében tomboló tüzet. Két dolog is végig futott az agyán, ami így feltüzelheti a harcost, de csak egy dolog mélyedt a hasába. Hiein elment a lány mellett, de hagyott benne egy ajándékot, egy tőrt, amit a lány gyomrába szúrt. Szegény teremtés összerogyott. Minden lélegzetvételével nagyobb és nagyobb adag vér csordult ki belőle. A két kíméletlen katona otthagyta a haldokló lányt. Reménykedtek benne, hogy Haagasu még éltében talál rá a lányra. Maya sosem találkozott többet életében a férfival. Fehérséget látott ahogy lehúnyta szemeit. Emlékei mind egy szálig lepörögtek szeme előtt. Három hosszú órán keresztül vajúdott a halállal, mire lelke távozott testéből. Órák múltán talált csak rá egy kissebb csapat. Vezetőjük karjai közé vette a holtat. Felnyitotta a lány fél szemét. A lány legutolsó emlékkockája agyába és egyben retinájába égett. A szembogár nélküli férfi egy könnycseppet sem hullajtott, csak ennyit súgott fogai között. „Shigi...Hiein...ezt megkeserülitek”.

VÉGE

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.