Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 4. Shigi vagy nem Shigi, az itt a kérdés!

 

Paula takarója a földre esett, mikor az elf felült ágyában. Aranyló szemeivel körbenézett. Szeme megragadt Anitán. Megmozdította jobb lábát, de azonnal meg is állt. Mintha egy láthatatlan bilincs fogta volna. Kinyitotta a száját, talán mondani akart valamit, végül mégsem jött ki hang belőle. Inkább újból körbenézett. Lenézett és kissé elmosolyodott. Bal kezével a párna felé nyúlt, amely az ágy széléhez volt begyömöszölve. Láthatóan lassan mozgott, pedig oka nem volt rá. Ahogy már említettem magához vette a párnát, amit csakhamar Anitához hajított. Tökéletesen célzott. A lány fejét találta el. Anita egyből felrúgta a takarót. Dühösen Paula felé fordult, kezében az idegen párnával.

- Te dobtad? – kérdezte.

A lány bólintott egyet. Anita az elfig szaladt. Az ágyhoz csapta a párnát. Lelke mélyén az elfnek akarta hajítani, de utolsó percben meggondolta magát. Az elfnek szóbeli kirohanást szánt.

- Figyelj ide aranyom! – kezdte ordítva.

- Kérlek hallgass meg... – súgta Paula.

- Nem hallgatlak meg! Egész éjjel hallgattalak! Ha annyira akarod Pault, menj keresd meg! Légy újra a lova, vagy a szajhája, vagy ami csak akarsz, nem érdekel. Csak annyit kérek, hogy hagyj békén!

- Én nem...

- Kussolj végre!

- De nem vagyok...

- Nem érdekel, fogd fel végre! Tartsd meg a véleményed magadnak. Megyek kiszellőztetem az agyam tőled. Utánnam ne gyere!

Nagy dühösen kirohant a szobából. Paula csak a száját volt képes tátva hagyni. Egy mozdulatot sem tett. Inkább felnézett és hanyattdőlt.

A lépcsőn Anita szaladt le, hálóingében. Nem törődött a hideggel, csak távol akart lenni az elftől. Befordult a kanyarban, és figyelmetlenségének hála nekiment Hikitsunak. Épphogycsak kibökött egy bocsánatot és már szaladt is tovább. Hikitsu azonban utánna eredt. Az alagsori lépcsőknél érte utol. Elkapta hátulról a karját és a falhoz lökte. Anita ha akart volna sem tudott volna elfutni, ugyanis a falhoz szorította két kígyó formájú vízszörny.

- Mi ütött belétek?! – ordította mostmár magából kikelve Anita.

- Inkább beléd mi ütött. Azt hitted, hogy egy kis sminkkel, meg kibontott hajjal átverhetsz. A kinti ló a tied, igaz?

- Tessék?

- Ne etess Shigi. Más lehet, hogy beveszi a szöveged, de én nem vagyok bolond.

- Shigi...? Már hallottam ezt a nevet...

- Gondoltam is, hisz a tied.

A semmiből váratlanul Elder és még két férfi bukkant elő.

- Hikitsu, mégis miért bántod Anita nővért?

- Ő itt nem nővér, nem is nő, ő Shigi, a kutou-i hadsereg egyik parancsnoka.

Anita nem felelt. Szemével a padlót kémlelte. Lélekben újra a réges régi rémálmát élte át. Oda se figyelt a beszélgetésre.

- Anita nővér... ugye nem igaz? – tűnt fel Hatsui.

A gyerek kérdésére tért magához. Jóformán azt sem értette meg.

- Mi...? Micsoda?

- Tehát ezért voltál nekem olyan gyanús... – került elő Uruki is.

- Ez nem lehet – szólt Tomite, Uruki hátától – ő nem lehet az a hidegvérű gyilkos.

- Miről beszéltek emberek? – kérdezett kétségbeesésében Anita.

- Most kit akarsz áltatni? Azt hittem, hogy ennél okosabb vagy. Vedd tudomásul, hogy lebuktál.

- Uruki, azt se tudom, miről beszéltek.

Hatsui el kezdett pityeregni.

- Ő nem lehet Shigi – jött ki belőle – ha ő lenne, este, mikor lefektetett megölt volna. Shigi nem mesélt volna olyan szép mesét.

- Én nem vagyok Shigi! A nevem Anita. Hogy bizonyítsam be nektek, hogy én nem az vagyok akire ti gondoltok.

- Én tudom – szólt Tomite – Shigi többször is megsebesült előttünk, láttuk biztosan, hogy ő férfi. Ha megnézzük, hogy van-e neki vagy sincs melle, egyből kiderül, hogy hazudott-e vagy sem.

- Nem is rossz ötlet.

Hikitsu is Tomite ötletét osztotta, ahogy Uruki is. Hatsui és Elder azonban nem akarták szegény lányt nyílvánosan megalázni. Tomite indult volna Inamiért, hogy ő érjen a rabhoz, mikor Uruki nővé alakult.

- Majd én megnézem.

És már indult is a lány felé. Anita majdnem ordítani kezdett, mikor egy kőököl orrbaverte Urukit, aki a földön kötött ki. Az iménti ököl két sziklakarddá alakult, ami megszabadította Anitát a két vízszörnytől, így visszaadva neki a szabadságát. Egy pillanatot nem várt, egyből elmenekült. Ki a szabadba. A többiek szaladtak volna utánna, ha Namame nem alakul át egy sziklafallá és útjukat nem állja. Mindegyik kiválasztott, aki ott állt tisztán hallotta agyában Namame rejtélyes hangját, aki ezt súgta: „Ő nem Shigi, annak az arcát Uruki megsebezte. Anitának nincs heg az arcán.”

Hát igen, ez van. Namame meggyőző érvelése után, Hatsui egy szikla póni hátán indult megkeresni Anitát. Ahhoz képest, hogy gyalog volt, elég messzire elszaladt, mire azok ketten utolérték. Anita akkor sem állt meg, mikor egyik kezét Hatsui, másikat pedig Namame fogta le. Szinte öntudatlanul ment a földúton. Hatsui kétségbeesve felhúzta védőgömbjét, és közben ezt kiabálta:

- Tudom Namame, hogy kijöttünk az erdőből, de te sem bírod megállítani.

Hatsui fellélegzett, de öröme nem tartott sokáig. Anita szétnyitotta a labdát és újból szaladni kezdett. Ekkor Namame lépett akcióba. Utolérte a lányt és egy kisebb sziklatömbbé alakulva magába nyelte a lányt. Hatsuinak is nyitott gyorsan egy keskeny járatot, ahol bemászhat, majd egy átlagos sziklatömb alakját vette fel. Hatsui sírva rázta az egérutat kereső Anitát. Végül a lány fáradtságában összeesett. Nem ájult el, csak a kőhalmazt nézte.

- Mi ütött belétek? Miért nem hagytok békén?

- Mert megöltek volna. Pont a kutou-i sereg felé tartottál. Ugye te tényleg nem vagy Shigi?

- Ismerős a név, de nem tudom honnan.

- Namame azt kérdi, hogy miért mentél olyan céltudatosan?

- ...haza akartam menni...

Fejét lábai közé hajtotta. Többet egy szót sem szólt, pedig Hatsui mindent elkövetett, hogy szóra bírja.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.