Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 3. Tomite, az áldozat?

 

Hárman ültek egy óriási teremben. A helység szinte üres volt, leszámítva a benne tartózkodókat. Egyikük Anita volt, másikuk Inami, a harmadik pedig egy idős férfi volt.

- Tehát Anita a neved. Meg kell valljam még sosem hallottam ilyen nevet eddig.

- Nagyon messziről jöttem, fogalmazzunk így.

- Nem kérdezem honnan jöttél, nem érek vele semmit. Csak az érdekelne, hogy milyen élőlény a szolgád?

- Paula nem a szolgám.

- Ő gazdájának tart, tehát...

- Bocsánat, hogy közbevágok, de valamit még az elején megjegyeznék, azt a lányt egy pszihopata karmaiból rántottam ki. Igaz szegény elf a gazdájának tart, de én elmagyarázom neki, hogy nem úgy van az ahogy ő azt gondolja. Én egy apáca vagyok, Isten kegyeltje és az Úr nem engedi egyetlen hívének sem, hogy rabszolgájává tegyen egy másik élőlényt.

- Követnivaló magatartartás. Kár, hogy kevés ilyen ember van – mondta lehajtott fejjel Inami.

- Köszönöm. Uram én csak annyit kérnék öntöl, engedje meg, hogy Paulával maradjunk itt pár napig. Azután ígérem távozunk.

- Addig maradtok ameddig jónak látjátok. Egyikőtökben sincs rossz szándék.

- Köszönöm... most pedig távoznék, ha nem baj. Fáradt vagyok, megpihennék kicsit.

- Ahogy kívánod, szólok Firukának, hogy kísérjen a szobádig. Paula már ott van.

Anita felállt, összekulcsolta kezet és kissé meghajolt:

- Isten áldja önöket,  Inami, Elder – szólt halkan, majd távozott.

Odakint már várta a barna hajú szépség. Ahogy azt az idős férfi is megmondta, Firuka a szállásáig kísérte a fáradt utazót. Ott elbúcsúzott tőle és elment. Anita benyitott a szobába. Paulát pillantotta meg, ahogy a lány a latop előtt pötyög valamit. Amint megpillantotta az apácát azonnal lecsapta a laptop tetejét.

- Nyugodtan használhatod. Nem hiszem, hogy Maria nővérnek valahogy át tudnám adni.

- Az a Maria is egy apáca akárcsak te?

- Igen.

- Az apácák ugye nem érintkezhetnek férfiakkal, akarom mondani, nem létesíthetnek kapcsolatot, sőt mégcsak gondolniuk sem szabad rá, jól mondom?

- Igen.

- Akkor Maria nem apáca.

- Dehogynem...

- Aki ilyet néz, az nem apáca.

Azzal felnyitotta a laptop tetejét, megvárta amíg betöltődik az operációs rendszer, majd megnyitott egy fájlt. Odahívta Anitát és megmutatta neki, hogy mit lelt. Egy videó indult el. Szerencsére a hang le volt némítva, külömben valószínűleg eléggé kínos hangok szóródtak volna ki a szobából. Anita arca elé tette a kezét és az ablakig rohant. Egymás után vetette a kereszteket.

- Ez ám az oktató film – vigyorgott az elf – nem ártana eltanulnom pár mozdulatot, ha véletlenül megint Paul szolgájává válnék...azzal kiengesztelhetném.

- Paula...!

- Anita nővér a fiúkkal tudom, hogy nem szabad kikezdj, de hogy állsz a lányokkal?

- Semminemű bűnbe nem szabad beleessek te bolond! És ne merészelj mégegyszer ilyen dolgokról beszélni előttem! Azt a borzalmat meg töröld!

- Azt aztán nem, Mondtam, hogy ezzel kiengesztelhetem Pault, mert nappal lehet, hogy kihasznált, de az éjjeleimet szerelemmel töltötte be, és ő volt életem legjobb pasija.

- Csak azt ne mondd, hogy több férfival is...

- Ha rosszul ment az üzlet volt, hogy kidobott az utcasarokra is. Az alvilágban sokaknak okoztam örömöket, de olyan szenvedélyes mint Paul egy sem volt.

- Fejezd be – vörösödött Anita – ilyet ne halljak többet a szádból, mellettem megtanulsz igazi nőként élni.

- De én szeretem a férfiakat...

- Fejezd be!

Anita az ajtó felé fordult, ugyanis kintről kopogtatás hallatszott. Firuka lépett be. Közölte a lányokkal, hogy készítettek fürdővizet, ha valamelyikük meg akar mosdani. Mikor megpillantotta Anitát odaszaladt hozzá.

- Mi a baj, olyan sápadt vagy.

- Semmi...csak Paula felidegesített, ennyi az egész. Szegény kislány, pokoli körülmények közül ragadtam ki.

- Ha akarod, elmesélheted, jó hallgatóság va...

Firukába beleszorult a szó, amikor Paula felé nézett. A lány hátatfordított nekik és úgy nézte a pikáns jeleneteket. Firuka arca is hamarjában rákvörös lett. Az elf nyugodtan csóválta a farkát, nem törődve azzal, hányan vannak még rajta kívül a szobában, és hogy mennyire zavarja őket az amit ő néz.

- Azt hiszem jobb lesz ha megfürdök...

- Anita-chan, hogy kerültek azok a törpék abba a dobozba, hisz olyan keskeny.

- Azok nem törpék, majd ha nyugodtabb körülmények közt leszünk, elmagyarázom.

Anita alig várta, hogy kivűl lépjen. Kinyitotta az ajtót és legnagyobb meglepetésére majdnem nekiszaladt Tomitének, mikor jobbra fordult. Az igazán meglepő fordulat ezután következett. Paula ki tudja mikor, felpattant helyéről és behúzta a szobába a fiút. Csóri köpni-nyelni nem tudott. Az eflány letaszította a padlóra és ráült. Kevélyesen mozogni kezdett rajta, persze mindkettőn ruha volt, úgyhogy rosszra senki se gondoljon! Anitának ennyi kellett. Csurig telt nálla a pohár. Visszaszaladt a szobába, lábbal lecsapta a laptop tetejét, majd lehajolt, felvette a ketyerét és teljes erejéből halántékon verte Paulát. Egyből megnyugodott. Az ember rá sem jött volna, hogy milyen agresszív volt még egy pillanattal azelőtt. Szépen, nyugodtan kisétált a szobából és elment megfürödni. Tomite lába csak úgy füstölt, úgy szaladt le a lépcsőn, miután kikerült egy darabban az apáca szobájából. Firuka kuncogva követte Anitát. Az gyorsan lefürdött, majd visszaszaladt a szobájába és elküldte az elfet is megmosdani. Annak nem volt ínyére az ötlet, de ha egyszer azt mondták neki, hogy menjen...hát akkor ment... Anita amint egyedül maradt kezelésbe vette a laptop adatait. Minden nem odaillőt törölt. Valahogy mégsem volt elég szemfüles és most nem a filmtörlésre értettem.

Időközben beköszöntött az este. Paula egész este duzzogott a filmek törlése miatt. Még vacsorázni sem mozdult ki ágyából. Anita vele szemben, igencsak sokáig az ebédlőben rostokolt. Sokat megtudott a helyről, ahova véletlenül pottyant. Megtudta, hogy a nő aki odavitte, maga is egy kiválasztott harcos, akinek a feladata megidézni Genbut. Valahogy amikor ehhez a témához értek a társaság elhallgatott. Kínos öt perc telt bele, mire Firuka megtörte a csendet. Anita felé fordult és nem éppen hangosan ezt kérdezte:

- Ugyanonnan jöttél ahonnan Takiko?

- Nem hinném. Hatsui Japánról beszélt az előbb, én nem Ázsiából vagyok, hanem Európából.

- És az messze van Japántól?

- Csak egy földrész választja el őket egymástól.

- Akkor nem valószínű, hogy ismernétek egymást... – komorodott el Hatsui.

Anita egy szelíd mosollyal felelt. Tomite még szívesen maradt volna, de sürgős elintéznivalója akadt, ágyba kellett rakja Hatsuit, aki minden áron maradni akart, hogy minnél többet tudjon meg Anitáról. Vágya végülis félig-meddig beteljesedett, mivel Anita kisegítette Tomitét, és ő vitte fel a gyereket aludni. Tomite sóhajtott egyet mikor visszaült székébe. Az ajtó váratlanul kicsapódott, Uruki lépett be. Tomite meg lefejelte ijedtében az asztalt. Namame elégurult és megpróbálta megnyugtatni, aminek az lett a vége, hogy szegény sziklaemberünk a folyosón végezte, Tomite pedig egy lábon ugrálva szidta Namame szószerint kemény fejű családfáját. És mégcsak Uruki sem hozott különlegességet, csak annyit mondott, hogy Hikitsu visszatért, épen és egészségesen. Anita jó félórát töltött Hatsui mellett, amíg az áttért az álmok mezejére. Halkan csukta be az ajtót. Elindult a szobája felé. Meglepődve vette észre Urukit, aki a folyosó közepén állt.

- Segíthetek valamiben? – kérdezte Anita.

- Nem bízok benned. Rossz érzés fog el, ha rád nézek. Nem tudom ki vagy, de szerintem nem az, akinek mondod magad.

- Én nem vagyok Genbu papnője. Őt sikerült elzavard magad mellől, engem viszont nem fogsz magad mellé állítani. Amint tudok, távozok ebből a világból.

- Tedd azt...minnél hamarabb annál jobb.

- Isten hallgassa meg kívánságod. Jó éjszakát Uruki.

Rimudo tágranyílt szemekkel nézett a lány után. Mégnagyobb kő zuhant szívére. Úgy érezte, hogy már régebbről ismeri ezt a nőt, bár nem tudta megmondani honnan gondolja ezt.

Anita bement a szobájába. Odabent Paula már ágyban volt. Duzzogva mormogott valamit magában. Amikor megpillantotta az apáca növendéket, átfordult másik oldalára. Anita felvett egy hálóinget, majd letérdelt saját ágya elé. Előhúzott egy nyakláncot, amint egy kereszt csüngött. Összekulcsolta kezeit, mondott egy halk imát, amiután ő is nyugovóra tért. Fél éjszakán keresztül Paula mormogását hallotta. Odakint hajnalodott már, amire a sutyorgás elhallgatott. Úgy tűnt végre elhalkult minden.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.