Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Változások

 

 

A lépcső alján Rachel és két társa üldögélt nagy nyugodtan. Yusuke közelebb ment nézni az igencsak romantikus jelenetet. Hiei és Kurama körül csak úgy izzott a levegő. Kuwabara meg úgy visított, hogy az egész bánya belezengett. Kurama a földre dőlt. Hieit nem zavarta, legalább csak az övé lesz a megriadt Kazu. Yusuke összeszedte bátorságát és a szellem mellé lépett. Kurama nehezen de felemelte tekintetét.

 

- Próbáld meg valahogy elvinni Hiei-t Kuwabara mellől.

 

- De hogy?

 

- Találj ki valamit, de kérlek siess, már nem tudom sokáig korlátozni az érzelmeimet!

 

Ekkor felállt és Rachel felé ment. Yusuke sem várt tapsra. Meg sem állt Hiei-ig. Kuwabara hiába pofozta, a démont nem tudta elzavarni magától. Igaz, hogy álmodozott arról a pillanatról, hogy Hiei térden csúszva kövesse őt mindenüvé, na de ez azért nem volt épp az álmai között. Yusuke elkapta a démont a lábánál fogva és elhúzta Kuwabarától. Hiei dühösen bevert egy rendeset Yusuke képébe és már futott is vissza Kazumához. Yusuke visszanézett, az érdekelte, hogy mi a fenét csinál Kurama. A démont már nem találta sehol, csupán Jim ült még mindig a lépcsőn. Egy koppanást hallott, gyorsan előre nézett. A nevetőgörcs környékezte, ahogy Hiei-t meglátta. Jim haverja egy tűzoltó palackal fejbe vágta, amitől kiterült. Rachel is feltűnt és hamar karonfogta Kuwabarát és Yusukét. Kifutottak a szabadba. Beugrottak a kocsiba és elhajtottak.

 

- Kurama mondta, hogy mentsünk ki titeket. Ugye Hiei nem fogja bántani Zack-et, amiért leütötte?

 

- Valószínű, hogy levágja a karját, de nem öli meg – viccelődött Yusuke –, most annyira „szerelmes”.

 

- Hiei ennyire szemét lenne? Esküszöm mint egy kanos majom...

 

- Ezt mondd a szemébe, pl holnap – nevetett fel Kuwabara.

 

- Te meg ne kerülj a szeme elé. Ha egy kicsi adag olyan ellenszenvet volt képes kihozni belőlük, akkor bele se merek gondolni, hogy mit tesznek veled holnap, drága barátom.

 

- Miről is van szó? Miért van ez az idióta kertitörpe úgy belém esve?

 

- Már nemsokáig lesz...beléd esve...holnap szívből fog útálni.

 

Lassan abbahagyták a beszélgetést, mivel megérkeztek a farmra. Sam és July még mindig fent voltak. Izgulva ölelték meg Rachel-t. Mindketten féltették, és akkor Sam meglátta Kuwabarát. Elélépett és egy hatalmas frászt kevert le a fiúnak. July megszeppenve kérdezte Sam-től, hogy mi baja van a fiúval.

 

- Á semmi, csak olyan ellenszenves a képe.

 

Kuwabara vissza akart feleselni, de Yusuke lefogta és felrángatta a szobájukba. Öt perc elteltével Rachel is megjelent. Egy mobil volt nálla.

 

- Most beszéltem Jimmel. Hiei-t Kurama megkötözte...és alig várják a reggelt.

 

Yusukéből feltört a nevetés.

 

- Én is alig bírom már kivárni, de ilyen hamar elvesztené a lötty a hatását? Sam csak úgy felképelte Kuwabarát...

 

- Ez még mindig a szer hatása. Legyen annyi elég, hogy reggelig sosem mertem hazajönni. Lehet, hogy nem látszik, de Sam bácsi egy rendkívüli ember. A legjobb talán akivel eddig találkoztam.

 

- Suichi már csak tudja... te Rachel, kik voltak azok a fiúk akik a barlangban voltak?

 

- Jaj Kuwabara – felelt Yusuke a lány helyett –, vannak dolgok, amit jobb ha nem tudsz.

 

- Mi van? Mondd el azonnal, hogy mi folyik itt!!!

 

Rachel jobbnak látta távozni még időben. Az éjszaka maradéka tökéletes volt egy Kuwabara-Urameshi box meccsre. A nyertes nevét sajnos nem hozták nyilvánosságra. A nap hétágra sütött, mikor Kazu kinyitotta nagy nehezen a szemét. Yusuke a saját ágyán ült. Kuwabara felkelt és Urameshi felé ment ásítva. Yusuke a barátja irányába emelte karját:

 

- Kazuma, ott maradj.

 

- Miért?

 

- Kérlek, ne idegesíts, egyszerűen ne kerülj a szemem elé...két napig.

 

- Esküszöm Urameshi, ti megőrültetek – és egy újabbat ásított. – Inkább megyek, futok egy keveset.

 

- Jaj, Kazuma, ne, inkább...maradj itt, azt hiszem elég lesz két nap...

 

- Mi van? Na hagyjál békén, komolyan mondom megbolondultál!

 

 

Yusuke az ablakhoz futott, ahogy lenézett elfehéredett. Még mielőtt az ajtóhoz ért volna barátja, Yusuke megelőzte és az ablakhoz ráncigálta. Lent Hiei és Youko álltak, ölbetett kézzel és sejtelmesen vigyorogva. Yusuke hátán végigfutott a hideg. Kazu viszont nemhogy megijedt volna, inkább kinyitotta az ablakot és lekiálltott nekik.

 

- Jó reggelt, miért vagy ebben az alakban Kurama?!

 

- Hogy jobban lássalak, kiszimatoljalak, majd megehesselek.

 

- Gyere le! – kiálltott fel Hiei

 

- Ti már kora reggel felöntötök a garatra? – kérdezte ásítva, majd visszazárta az ablakot

 

- Na mostmár hiszel nekem? – kérdezte barátja még mindig megrémülve ha lenézett

 

- Gyere le Kuwabara!!! – ordította riasztó hangon Youko

 

- Megyek már, két idióta...plusz a vigyorgó mazoku bélsár...

 

- Ami azt illeti menj csak, úgyis elég undorító vagy, nem árt neked sem egy kis verés.

 

Yusuke nem is mondott többet. Kuwabara meg leintette és otthagyta. Valahogy mégis szerencsés napja volt Kuwabarának. Sam meglátta háttal állva Hieit és Youkot.

 

- Mi ez a farkas jószág? Már megint mit találtak ki ezek a hibbant kóreaiak?

 

- Japán, vén hülye, japán... – mondta mérgesen Youko.

 

- Esküszöm mint...hol van Suichi?

 

Hiei és Kurama jobbra mutattak. Sam lova ott állt megkötve. Az öreg morgott valamit magában majd megint rájuk szólt.

 

- Nem róla beszélek, de úgyis tudjátok, hogy kiről van szó.

 

Youko dühösen felemelte bal karját és balra mutatott. Sam megtúráztatta szemeit, mégsem látott senkit sem. Akkor viszont látott, mikor újra Hiei felé tekintett. Kurama újra vöröshajú énje volt.

 

- Eh...hol van az a fehér ruhás fószer, a farkával? – kérdezte meglepődve Sam

 

Hiei és Kurama egyszerre néztek rá.

 

- Kurama állt mellettem...már órák óta...csak egyszer jöjjön le az a két lábon járó katasztrófa.

 

- Én fojtom meg – nézett újra a magasba Kurama.

 

- Csak miután én felszeleteltem mint a sushit.

 

Ez már tényleg ijesztően hatott. Sam viszont nem tágított.

 

„A fene essen bele, már megint képzelődök.” – gondolta a fejét vakarva, majd hangosan folytatta - Suichi fiam, te lehülyéztél?

 

- Rosszul hallottad.

 

- Csak mert olyan vékony hangon beszéltél mint a köcs...Suichi, biztos nem vagy lány?

 

Kurama erre hátranézett, és végigmérte az öreget. Hiei megbökte, Kurama ekkor újra felfelé nézett. Azt nem vették észre, hogy amíg ők nézték Sam-et, Kazu kifutott a házból. Szeretett reggelente kocogni, csak mindig elfelejtette. Ja meg hamar ki is fáradt. Csak ha Yukinához kellett menni, akkor volt képes bármilyen sebességet felvenni. Rachel egy fa hűs árnyékából nézte Kazuma sikeres lelécelését. Elengedte a fa törzsét, még utoljára hátratekintett, majd egy sóhajtás kíséretében elment.

 

Nem akarta cserben hagyni Kuwabarát. Ha valamit a fejébe vett, akkor azt meg is tette. Visszament a bányába és beszélt a két fiúval. Megtudta, hogy nemsokára elpakolnak mindent és akkor Jim újra előkerülhet, sértetlenül. Rachel nagyon örült a hírnek. Jim visszament folytatni a munkáját, Zack viszont még maradt egy keveset. Valamiről beszélgettek, de az ötlet egyáltalán nem tetszett neki. Rachel viszont elég elszántnak tűnt. Mivel sehogy sem tudta lebeszélni, Zack inkább visszament Jim-hez. Rachel pedig távozott. Egyenest egy dombra sietett, leült, összekulcsolta a kezét és valami imaszerűséget kezdett el mormolni. A szél egyre erősebben kezdett el fújni.

 

Eközben Kurama és Hiei rájöttek, hogy Kazuma valahogy eltűnt a szemük elől. A nyomait követve hamar ráleltek. Yusukével ült fent egy fa tetején. Yusukében még az ütő is kishíjám leállt, ahogy Kurama és Hiei a magasba vetették magukat. Szegény Kuwabara meg riadtan leesett a fáról. Érdekes mód Yusuke szerzett be egy monoklit, Kuramától, míg Hiei a földön pofozott más valakit, és most nem Kazumáról beszélek. Botan alig bírta lehúzni a démont Koenmáról. Koenma megvizsgálta, hogy az orrán kívül eltört-e más testrésze is, majd Hiei felé fordult.

 

- Szép fogadtatás – simogatta vérző orrát.

 

Hiei elcsapta a fejét, Kurama meg lehajolt Yusukéhez. Látva, hogy nem okozott neki komolyabb sérülést a többiekkel együtt Koenmára vetette tekintetét.

 

- Érted jöttem Hiei, a kedves ismerősöd az alvilágból egy újabb gyilkosságot kísérelt meg, de most...lehet, hogy előre megfontoltan...de nem ölte meg áldozatát, attól még nem sok esélye van a túlélésre.

 

 

- Mégis kit akart eltenni láb alól? – komolyodott meg mégjobban a démon

 

- Jobb ha inkább magad nézed meg – és egy sanda pillantást vetett Kuwabarára.

 

Hiei észrevette a pillantást és azonnal elment Koenmával és Botannal. Nagyon remélte, hogy nem a húgáról van szó.