Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Kuwabarát elrabolják

 

Több kilóméter futva megtevése nem kis munka, de ha elszánt az ember bármit megtehet. Kuwabara már alig bírta szusszal, mikor végre elérték a város határát. Fáradtan dőlt egy közeli fának. Yusuke is lehajolva lihegett, Kurama sem tűnt kipihentnek. Kazu lihegése közepette nyelt egyet, erőt vett magán és megszólalt.

 

- Mi a fenéért nem szálltunk be az egyik kocsiba? Mint a bolondok rohantunk gyalog.

 

- Késő bánat.

 

Kurama épp csak kidobta szavait és már rohant is tovább. Kuwabara még szidkozódott egy keveset és Yusukével együtt követték a rókaszellemet. Egyikük sem értette, hogy Kurama, hogy bír még mindig olyan sebesen futni. A kocsma még mindig hangos volt a részeg tehenész legények üdvrivalgásától. Hihetetlen népszerűségre tett szert Aphroditée. Hirtelen abbamaradt a nagy kiáltozás, kétségbe esett sikítások és rémült arcok maradtak csak. Minden szem egy sarokban fekvő testen pihent. A férfi egyszerűen összeesett, mikor vége lett Aphroditée fellépésének. Ha egy akármilyen ficsúrról lett volna szó, biztos nem lettek volna annyira megrémülve, de ez az egy túl nagy veszélyt jelentett az egész városra nézve. A környéken önkényuralmat tartó gengszterek társaságának egyik tagja volt. Két fekete öltönybe öltözött férfi jelent meg. Csak úgy sütött róluk a gonoszság. Megnézték a pasit, hogy tényleg meghalt-e, majd a bárban levőkre tekintettek. A kövérebbik szólalt meg, érces hangja visszhangzott a hatalmas csendben.

 

- Ki tette? – a falak visszhangzották kérdését

 

Senki sem felelt. A két férfi végignézett a társaságon. Gondolták, hogy már nincs ott aki azt művelte. A vékonyabbik és egyben a kissebbik, elővett egy pisztolyt és karon lőtte a pultost. A másik újra feltette a már hallott kérdést. Mondhatnám, hogy ugyanaz lett az eredmény, de hazudnék, ugyanis történt valami. Egy alacsony japán lépett be a csehóba. Mindenki rettegő szemmel nézte ahogy a tökmag szótlanul elmegy a két pasi előtt. Azok márcsak azért sem tudtak megszólalni, mert eddig még sosem találkoztak olyannal aki ne rettegjen tőlük. Egy kevés időbe beletellett, hogy reagáljanak. Hiei akkor már a lépcsőn tartott felfelé. A kissebbik kétszer rálőtt, de nem elég, hogy el sem találta, csupán az üvegfalat, de még el is tűnt a szemük elől. A kicsi erre dühösen ráordított melák társára.

 

- Aphroditée, az a szuka csinálta ki. Kapjuk el, azzal a miniatűr bunkóval együtt.

 

A másik intett és már rohantak is Hiei után fel a lépcsőn. Az emeleten egy ajtó nyílott és kijött rajta egy nő, az arca nem látszott, mivel fedte a fejére tett kendő. Csupán hosszú, barna haja omlott le válláról. Nem látott semmit sem, csak lövéseket hallott, és azt érezte, hogy valami felkapja és az ablakig viszi. Végre leállt és meglátta a japán fiú arcát:

 

- Hiei... – súgta halkan a démon fehér tincseire szegezve tekintetét.

 

Hiei-t más izgatta. Ő teljesen mást akart, most meg visszatért az ereje, talán a lövések miatt meg kellett védje a nőt akibe belezúgott. Visszafelé nem mehettek, tehát maradt az ablakon való kimászás. A démon betörte az ablakot és kiugrott a párkányra. Óvatosan kiemelte a lányt is. Alig léptek el az ablaktól, néhány golyó már szállt is ki rajta. Aphroditée Hiei nyakába borult, a fiú ráismert az illatára. Ugyanaz a parfüm volt rajta ami annyiszor okozott neki dühkitöréseket. Legszívesebben megkérdezte volna a lányt, hogy mi a csodát keres rajta az a parfüm, de most az életükért futottak. Sikeresen átértek a mulató elejéhez. Ott egy ponyva állt. Nem is találhattak volna tökéletesebb ugró helyszínt. Egyben csapta őket a sors és vette őket védőszárnyai alá Fortuna. Ahogy leugrottak, lentről kilőtték a pányvát, így az képtelen volt megtartani testsúlyukat, viszont. Hiei nem kötötte meg Sam lovát és egyenest rajta landoltak. Hiei-nek végleg visszatért az ereje. Egy felmordulással tudtára is adta a világnak, hogy beverte a nyeregbe... Aphroditée fejbe vágta Hiei-t, hogy siessen, mivel meglátta a közeledő gengsztereket. Kurama és Yusuke épp abban a pillanatban fordultak be az utcába mikor Hiei Aphroditée-val kivágtatott onnan. Yusukének leesett az álla.

 

- Milyen romantikus...még el is viszi egy sétalovaglásra... – mondta Yusuke

 

- És még kíséretet is kapott – mutatott Kurama két motoros felé.

 

Fáradtak voltak ugyan, mégis követniük kellett őket. Kurama felugrott az egyik ház tetejére és házról házra ugrálva követte Hieit. Kuwabara teleordította az utcát, mikor Hiei elvágtatott mellette. Azonnal elhalgatott és keresett magának egy biztonságos fedezéket, mikor több golyó is elsüvített a füle mellett. Ott üldögélve látta meg Yusukét aki az utcán rohant.

 

„Én aztán nem töröm magam amiatt az idióta miatt.”- gondolta és fújt egy keserveset, aztán felállt és bukdácsolva Urameshi nyomába eredt.

 

- Ezek nem akarnak lekopni – morgott Hiei visszapillantva –, na adok én ezeknek.

 

Azzal már ugrott is le a lóról. A lány alig tudott a kantár után kapni. Hiei annyira ideges volt, hogy az sem érdekelte, hogy egy városban használja az erejét. A kardjával cafatokra szelte az egyik motort. A rajtaűlő még eresztett egy sorozatot Hiei-re, mielőtt egy villanyoszlopnak csapódva eszméletét vesztette. A másik megfordult és elhajtott. Hiei már futott volna utánna, de Kurama a rózsostorral elbuktatta Hiei-t. A fiúnak eszébe jutott a magára hagyott lány. Kurama újra kibuktatta és az utca szélére mutatott, ahol Sam tudjuk, hogy nevezett lova ácsorgott egyedül. Tehát a rejtélyes lány eltűnt újra.

 

- Ki ő? – kérdezte Hiei Kuramától.

 

- Ha itt lesz az ideje elmondom. De előbb még meg kell oldanunk egy nagyon komoly problémát.

 

- Hagyjál azzal a Jimmel...

 

- Nem róla van szó – hajtotta le a fejét Kurama –, állj félre.

 

Alig mondta ki, mikor az elszökött motoros visszatért. Kuwabara visítása kilóméterekre hallatszott. Elszáguldottak mellettük. Yusuke is előkerült, de már alig bírta szusszal.

 

- Lefogadom, hogy mindvégig engem szidott – vigyorgott Hiei

 

- És Aphroditée-t... – mondta Yusuke – csodálom, hogy nem lőtték agyon.

 

- Többet ér élve – lépett elő Rachel.

 

Hiei-nek a haja mégjobban az égnek állt, mikor meglátta.

 

- Ezt meg honnan veszed? – kérdezte a démon hátat fordítva a lánynak.

 

- Mert ő is egy japcsi, mint te. Nem sok japán él erre. Tehát valószínüleg valami ismerősöd kell legyen gondolta, és Aphroditée-ért el tudják cserélni. Ha akarjátok segíthetek. Tudom, hogy hol van a főhadiszállásuk. Ennyit megérdemel Kuwabara, ő legalább nem olyan beképzelt....

 

- Fulladjon meg, veled együtt.

 

- Ezt mondd Seryou-nak – szólt Hiei-re Kurama.

 

- Én nem futok tovább. Hol a kocsid? – nézett Yusuke Rachel-re.

 

- Nem jó ötlet. Ezt találtam a hátsó gumiban.

 

Benyúlt a zsebébe és előhúzott egy vastag tövist. Kurama fütyörészve tette vissza a kezében szorongatott rózsát a hajába. Yusuke nem adta fel. Elindult körülnézni az autóknál, hátha talál egy olyat, amiben kulcs is van. Fáradtan lépett el az utolsótól, mikor Rachel lábára lépett.

 

- Bocsánat nem láttalak. Miért állsz itt?

 

- Hát mert, azok ott kő-papír-ollóval döntik el, hogy ki kit vegyen fel. Te leszel a nyertesé.

 

- Azt a másik lovat meg hol lelték?

 

- Az előtt a piroslámpás ház előtt találták, az egyik rendőré...Uraim siessenek, ugyanis a rend felfrissült őre erre tart, és nem tűnik jó kedvűnek.

 

Hiei fújtatva nézte Kuramát, ahogy felhúzza Yusukét a hátához. A rendőr mire odaért ők négyen már nem voltak mégcsak a közelben sem.