Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Démoni szerelem

 

- Ez víz – állapította meg Hiei, talán ő maga is meglepődött rajta –, ki volt az a disznó? Urameshi, ugye te voltál!

 

Botan egy megelégedettet sóhajtott, majd leült Koenma mellé. A csehó csak úgy zsongott a férfiak kiáltozásától. Mindenki Aphroditée-t akarta. De az távozott, legalább is a tulajdonos szerint. Megígérte a vendégeknek, hogy holnap estére több ideig fog maradni, de utánna végleg távozik a rivaldafényből. Koenma is csak ült átszellemült pofával és Botan kidomborodó ingjére tapasztotta szemeit. Kurama szokásához méltóan nagy nyugodtan mosolygott Yusuke és Hiei veszekedésén. Yusuke véletlenül kikotyogta, hogy Kuwabara locsolta le merő gonoszságból. Hiei látszólag lehiggadt, pedig csak Kuwabarát várta. Az nem is késlekedett. Két kör után a kocsma körül visszaloholt barátaihoz. Kurama intett Hiei-nek, hogy hagyja egyenlőre békén, legalább is addig, amíg Koenma közli a gondját. A cumis el is feledkezett a dolgáról. Botan jutatta eszébe. Egyből bele is fogott mondandójába.

 

- Az az igazság, hogy az alvilágban történtek elég zavaró fejlemények.

 

- Yomi vagy Mukuro Enki ellen lázad? – ugrott fel Yusuke.

 

- Nem, egyáltalán nem. Hiei bizonyos bandita ismerőseiről van szó.

 

- Akik felneveltek?

 

- Ahogy mondod.

 

- Remélem megdöglött mind.

 

- Na ha jobban tudod, akkor már itt sem vagyok.

 

- Mi? Meghaltak? – ugrott fel Hiei

 

- Mind egy szálig. Azt rebezsgetik a madarak, hogy rád fáj a foga annak aki azt művelte.

 

- Nem semmi, csak a halál jár Hiei után. Szólj Mukurónak, hogy ügyeljen jobban a fém hátsójára.

 

Hiei erre Kuwabara mellett termett és beleverte a fiú fejét az asztalba. Kuwabarának még az orravére is eleredt. Nem telt bele egy perc és az egész csehóban verekedés tört ki. Azt is Hiei robbantotta ki. Egy részeg elé állt és megkérte, hogy tanítsa meg azt a mozdulatot, amivel olyan egyszerűen kiütötte Kuwabarát. Kazu dühösen fejbe akarta rúgni a pasast, de Hiei arrébb lökte és ugyanúgy mint Kazut a pasast is bemutatta az asztal szélének. Az első aki kiszökött a veszélyes helyről, az nem más volt, mint Koenma. Botánt Kurama mentette ki, Hieit pedig Yusuke kellett kirángassa. Minden áron agyon akart verni pár embert. Kuwabara még elvert néhány emberkét, beszerzett egy-két pofont, aztán önszántából távozott. Kint arra lettek figyelmesek, hogy Koenma és Botan elmentek. Ők is távoztak.

 

Másnap reggel Sam újra traktorral ébresztette a bandát. Yusuke a fejére húzta a takarót, arra pedig rászorította a párnáját, de még úgy is átszűrődött a zaj. Kuwabara idegesen pattant ki az ágyából. A mosdóba igyekezett, de Rachel épp bent volt. Várt kitartóan. Mire észbe kapott Yusuke és Kurama is ott feszítettek mellette. Hiei is előkerült. Kuramának rágta a fülét, hogy siessen, mert akar vele beszélni, négyszemközt. Kurama ígérte, hogy siet, de amíg nem tud bekerülni a mosdóba, addig nem tehet semmit. Hiei állt egy keveset a falnak dőlve, majd megint Kurama felé fordult:

 

- És miért nem mész egyszerűen be? – kérdezte

 

- Mert foglalt.

 

- Ez a két idióta kint van.

 

- Rachel van bent.

 

- Na adok én annak a rondaságnak.

 

Dühösen berúgta az ajtót és berontott a mosdóba. Bentről egy kiálltás hallatszódott, nemsokkal később, pedig Rachel futott ki, nyomában Hiei-jel. Yusuke kapva kapott az alkalmon és berohant. Hiei 180%-os fordulással Yusuke nyomába eredt. Kuwabara meg sem lepődött, mikor Yusuke mellette kötött ki. Kurama tényleg hamar végzett reggeli teendőivel, utánna pedig megkereste Hiei-t. Hiei már várta odakint, és igencsak nyugtalannak tűnt.

 

- Azon morfondírozol hogy ki akar megölni?

 

- Nem. Tudom, hogy ki ő.

 

- Tehát tudod...akkor meg min töröd a fejed?

 

- Mihamarabb végezzünk ezzel az üggyel. Olyanokat teszek és érzek, amit sosem gondoltam volna, hogy valaha is megcsinálhatok. Sosem szoktam kimutatni az érzéseimet, de amit azzal a bányarémmel csinálok az már neveséges. Nem útálom még feleannyira sem mint Kuwabarát, és mégis legszívesebben megfojtanám.

 

- Ugyanígy vagyok én is vele. Csodálom, hogy Yusuke és Kuwabara eltűrik a közelükben.

 

- Ezért hívtalak...valami nagyon nem stimmel.

 

- Aphroditée pedig elcsavarta a fejed. Ne is tagadd.

 

- Neki semmi köze ehhez az egészhez!

 

- A fenébe...

 

- Kurama...mi ütött beléd? Nem szoktam meg tőled az ilyen beszédet.

 

- ...már tudom, hogy mi történt, hogy ki rabolta el Jim-et.

 

Hiei lehajtotta fejét, halvány mosoly ütött fel szája szögletéből. Tudta, hogy Kurama rá fog jönni a talányra, de álmaiban sem gondolta, hogy ilyen hamar megoldja az ügyet. A házból bombaként robbant ki Kuwabara és Yusuke. Sam pipájával füstölve lépett ki utánnuk. Hiei és Kurama is feléjük indultak. Hiei meglökte Kuramát.

 

- Ne áruld el nekik, hogy tudod mi történt, hadd szórakozzanak még.

 

- Hiei, sosem hittem, hogy a te szívedet is meghódítja valaki.

 

- Fogd be!

 

Kurama rámosolygott barátjára. Nem akarta ígysem úgysem még felfedni a sejtését, szeretett biztosra menni. Sam kivitte őket ahhoz a bányához ahol eltűnt a fiú. Kuwabara már megint baromkodni kezdett. Berohant a bányába, megvárta, amíg a többiek is beérnek. Mikor Hiei elsétált mellette, Kazu a hátához lépett és vijjogva ugrált a démon hátánál. Hiei-nek már kedve sem volt lecsapni a fiút. Yusuke nagyon jól szórakozott rajtuk. Nem találtak semmilyen nyomot. Mindenki távozott, csak Hiei és Kurama maradtak bent.

 

- Érzed te is, ugye? – kérdezte Kurama

 

- Tisztán. Ez az az illat...

 

- Menjünk – intett Hiei-nek.

 

Ők is kimentek onnan. Nem mentek vissza a farmra, hanem bementek a városba. Vettek pár dolgot. Délutánra értek csak vissza. Sam áthívta pár barátját kártyázni. Yusuke és Kazu is beszálltak, és nem meglepő, hogy rengeteg pénzt nyertek. Sam a végén a szó szoros értelmében kizavarta őket. Lassan feljött a hold, és elcsendesedett a környék. A csendet kutyák ugatása zavarta meg. Sam kiálltozására siettek ki.

 

- Elrabolták Suichit!!! – ordította telitorokból.

 

- Hehehe, nagyon vicces. Az előbb jöttem el mellette. – vigyorgott Kuwabara.

 

- Nem a fajtádról beszélek, hanem a lovamról.

 

- Sam! – rontott ki July a házból – Rachel sincs az ágyában!

 

- Hiei is eltűnt. – ásított Kurama.

 

- Aha, tehát Rachel ellopta a flúgos lovát, a törpe meg utánna ment, hogy agyonverje – tört ki Kuwabarából.

 

- Rachel-nek van saját lova, és saját autója is. A kocsival ment. T’án nem az a piros szemű szörnyeteg rabolta el az én drága lovamat...

 

- Biztos nem – legyintett Yusuke –, gyorsabb ő annál a gebénél.

 

- A lovam a leggyorsabb az egész vadnyugaton – vicsorgott Yusukére Sam.

 

- Yusuke...Hiei vitte el Sam lovát... – mondta Kurama japánul, hogy Sam ne értse.

 

- Mégis miért?

 

- Ilyenkor nincs ereje.

 

- Este? Eddig volt.

 

- Nem úgy értem, ha készen áll...akkor az ereje tompul.

 

- Mire áll készen? – néztek rá, mint borjú az új kapúra.

 

- Ha elérkezettnek érzi a pillanatot...

 

- Mi, Hiei szerelmes? – vigyorgott Kuwabara

 

- Nem, vagyis igen...Hiei testi kontaktust akar...

 

- Szegény ló – jött ki Yusukéből.

 

Kurama már a szivárvány minden színében tündöklött.

 

- Nem a lóval, te marha! Aphroditée-t, akarja megszerezni magának. El kell kapjuk még időben.

 

Yusuke azonnal futásnak eredt. Kurama még dobott pár szót July és Sam felé, majd ő is követte Yusukét. Kuwabara értetlenkedve nézett Kuramára, de ő is futásnak eredt. Gyalog futottak a város felé. Fogalmuk sem volt, hogy mennyi idejük lehet, csak a gyorsaságukban és a szerenséjükben bíztak.