Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Titokzatos szépség

 

Kazuma míg élt nem akart több ló közelébe menni. Elszántan emelte fel jobb karját és esküdött, hogy őt többet fel nem fogják tenni egy lóra sem. Yusuke nem tett ilyen esküket. Amint felocsúdott valamelyest azonnal gondolkodóba esett, hogy miért keresheti a cumis, na meg, hogy a pokolba talált rájuk. Hát eszébe jutott egy-két lehetséges válasz, na de minek törje magát, úgyis megtud mindent este magától Koenmától, úgyhogy a tőle megszokott stílusban felállt, megtörölte homlokát, és visszaszállt a lóra. Mégcsak le sem esett.

 

- Na jó, most hogy fent vagyok Kurama magyarázd el, hogy mit csináljak. Nincs kedvem mégegyszer leégetni magam.

 

- Ne törd magad, ezzel a hozzáállással sem fogod többre vinni – nyugtatta Hiei.

 

- Törppicúr, nem téged kérdett – vette vissza hétköznapi stílusát Kuwabara.

 

- Tehát nem szállsz fel több lóra? Azt kétlem – mondta Hiei, és már rántotta is fel maga mögé a szerencsétlent.

 

Yusuke és Kurama csak néztek mint a moziban Hiei után, aki a rúgkapálózó Kuwabarával elvágtatott.

 

- Csak én látom úgy, vagy Hiei-nek ma tényleg nagyon jó kedve van?

 

- Nem tudom Yusuke, még sosem láttam ilyennek – felelte Kurama.

 

Beszélgetésük végére még Sam is megérkezett. Ő nem látta Hiei-t és Kuwabarát. Yusuke meg gondolt egyet és átszállt Kurama hátához. Egyedül már tényleg nem akart magából bohócot csinálni, pláne nem Sam előtt. Az istállóhoz érve egyetlen lovat találtak csak megkötve, amivel Rachel ment megmenteni Yusukét és Kazut. Kurama jól láthatóan nyugtalan lett. Nem tudta, hogy hol késlekedik Hiei és Kuwabara. Sam bevitte az állatokat, Yusuke és Kurama szótlanul várták Hiei-t. Jó pár perc után egy kissebb porfelhő jelezte érkezését. A porfelhő közeledése Kuwabara kiáltozását is magával hozta. Szegény srác telitorokból kiáltozott segítség után. Kurama előtt Hiei lova ágaskodva állt meg. Kuwabara így egy elég nagyot koppant. Yusuke agyán mégcsak át sem ment egy lehetséges segítségnyújtás, helyette a hasát fogta a nevetéstől. Hiei leszállt és még utoljára Kuwabarára vetett egy pillantást. Meg sem állt Yusukéig, akinek elkapta a karját és végigszaglászta.

 

- Velem is ugyanezt csinálta...három falusi liba előtt – fintorgott Kuwabara.

 

- Ez az illat...nem érzed te sem? – nézett Yusukére Hiei.

 

Urameshi végigszaglászta magát de nem talált semmi külömbséget. Kurama is mellé lépett.

 

- Tényleg érződik valami. Mintha alma lenne...

 

- Ahogy mondod – adott igazat barátjának Hiei. – Ez az illat megőrít. Meg kell találjam a forrását

 

Kuwabara mosolyogva kacsintott Urameshire. Az meg vissza rá, de még gonosszabb mosoly kíséretében.

 

Alig várták már az estét. Sam felajánlotta, hogy megmutatja nekik a másik szénbányát, de őket most egy másik kérdés foglalkoztatta, mégpedig az, hogy mit akarhat Koenma ennyire sürgősen. Hiába próbáltak másra gondolni, folyton ugyanott kötöttek ki, mind a hárman. Hiei nem számított bele, őt más érdekelte. Az a bizonyos parfüm, mivel folyton az orrában érezte az illatát. Szörnyen zavarta, hisz jóformán elvette az eszét. Ott ültek az asztal körül és csak nézték egymást. Sam egy pillanatra betoppant, köpött egyet, valami cifrát súgott a levegőbe, majd távozott. Hiei elengedte a füle mellett. Kuramához hajolt és súgott neki valamit.

 

- Egyet értek – felelte a róka szellem –, nem ártana neki.

 

Yusuke és Kuwabara úgy tűnt, hogy észre sem vették kettőjük félreérthetetlen beszélgetését. Az is lehet, hogy nem akarták figyelembe venni őket. Akkor mozdult meg a levegő, mikor belépett Rachel. Hiei-nek kipattant a szeme és fénysebességgel távozott. Kurama sem értette, hogy miért, de ugyanolyan bunkó viselkedéssel hagyta ott a társaságot, egyedül az arcára nem rakott undort, mikor elhaladt a lány mellett. Yusuke és Kuwabara mozdulatlanul ültek. Rachel vizet töltött egy pohárba. Arra ocsúdtak fel a fiúk.

 

- Hiei és Kurama...? – kérdezte zavarodottan Kazutól Yusuke.

 

- Az előbb még itt voltak.

 

- Azt hiszem én zavartam ki őket...

 

A hang irányába néztek. Rachel lehajtott fejjel itta a vizet, háttal állva nekik. Yusuke az álltala sokat emlegetett testrészre tapasztotta szemeit. Kuwabara egy taslival józanította ki.

 

- Hülye... – súgta Kuwabara – ne nézd már úgy – mostmár hangosabban folytatta. – Meg sem tudtuk köszönni, amit tettél az erdőben.

 

- Nem nagy dolog. Bárki más megtette volna.

 

- Leszámítva Hieit meg Minaminót, akarom mondani Suichit.

 

- Elnézést, el kell menjek – szólt közbe a lány, órájára pillantva.

 

Amint ő kiment kinyílt az ablak és visszamászott Hiei. Nem sokkal utánna Kurama is betoppant. Yusuke és Kazuma azt se tudta, hogy merre tekintsen. A két démon leült egymással szembe. Egész estig ott maradtak, Viszont amint lement a nap a városba siettek. Nem lehetett nem meglelni a csehót. Maga az épület is ki volt világítva rendesen, meg előtte is gyűlt a nép. Kifejezetten felkapott egy szórakozóhely volt. Yusuke legszívesebben hasoncsúszva közlekedett volna. Nem csoda, minden felszolgáló lány csinos volt és rövidszoknyában dolgozott. Sajnos az űlőhelyek fent voltak, így esélyük sem volt a kukkolásra. Rá sem ismertek Koenmára. Botánt vették észre, aki melléjük lépve elvezette őket a cumishoz. Koenma felnőtt formájában ült egy asztalnál, cowboy szerkóban, cumi nélkül, sőt még a „Jr” jelzés is el volt takarva egy fekete kendővel.

 

Botanon sem a szokványos rózsaszín kimonó volt. Helyette egy szűk farmernadrágot és egy csíkos inget viselt, ami a köldökénél fel volt kötve, a fején pedig egy drapp színű kalap volt, az is átkötve egy rózsaszín masnival. Viszont a viselkedésén nem alakított semmit. Hiei direkt háttal ült a színpadnak, Kuwabara és Yusuke meg Koenmát próbálták arrébb hajítani, hogy jobban lássák a műsort. Na igen sztriptíz bár volt a hely. Botan Hiei és Kurama közt foglalt helyet. Egy nagydarab melák Botan mellé dűlöngélt. Két csuklás között kihabogta amit akart.

 

- Hé, szivi, mennyi egy óra? – közben Hiei székét arrébb húzta és készült ráülni a démonra.s

 

- Nem értelek – pirult Botan.

 

- Mondtam, a törpe túl kicsi ehhez a helyhez – nevetett Kuwabara.

 

- Te idióta, húzd el innen a beled, vagy én húzom ki, de te nem mész vele.

 

- De megijedtem. Melyik óvodából szöktél?

 

Hiei előhúzta a kardját, mire a pasasnak inába szállt a bátorsága. A csehó annyira tele volt, hogy észre sem vették Hiei akcióját. Hirtelen elaludtak a fények és egy csillogó öltönyt viselő fazon, mikrofonnal a kezében felállt a színpadra. Cifra szófosással felkonferálta az est sztárvendégét, aki „messziről jött, hogy felfrissítse ezt a lepukkant lebújt”. Végre elhallgatott és elkezdődött a nagy szám. Kuwabara rendelt egy pohár tiszta vizet, de ezt senki sem vette észre. Mindenki a színpadra tapasztotta szemeit. Egy különlegesen szép nő énekelt és lejtett igencsak forró táncot. Mikor az egyik felszolgálólány kivitte a rendelt vizet, csak akkor figyelt oda Yusuke. Kuwabara szépen felállt és Hiei-hez lopózott. A fiú kiguvvadt szemekkel bambulta Aphroditéet. Kuwabara vigyorogva az összes vizet Hiei nadrágjára öntötte. A démon mégcsak észre sem vette. Kuwabara az elején fulladt a röhögéstől, viszont a végére már nagyon zavarta, hogy Hiei mégcsak észre sem veszi. Yusuke visszarántotta Koenma mellé.

 

Az énekesnő lelibbent a színpadról, meg sem állva kis csapatunkig. Egyenest Kuwabarához sietett. A fiú zavarodottan nézett mindenfelé. Koenma fel akart állni, de megbotlott és ráesett Kuramára. Aphroditée kettőjükhöz lépett, közben Kuwabara kezét végig húzta a combján. Kazuma érzelmi kitöréssel loholt az ajtó felé Yukina nevét ordítva. Aphroditée-t nem zavarta a fiú, ő Kuramával és Koenmával volt elfoglalva. Koenma már kiskutya módra nyáladzott, mikor otthagyta. Bele akart túrni Kurama dús hajába, de az elrántotta a kezét. A lányt ez se zavarta. Elérte Hiei-t. A démon arca majdnem olyan vörösen csillogott mint két szeme. A nő mielőtt hozzáért volna a démonhoz Botant nyomta a démonhoz, majd végigsétált a férfiak nyáladzó serege előtt, vissza a színpadra. Yusuke azt se tudta, hogy merre nézzen. Botan ruháját törölgette, meg a hasát.

 

- Úgy látom Hiei nem is olyan kicsi, mint amilyennek látszik – nevetett Yusuke, Hiei nedves nadrágját stírölve, Botan meg fintorogva törölte tovább csupán vizes ruháját.