Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. „Banzai!”

 

Hiei távozott, Sam pedig majd szétment az idegtől. Fújtatva hagyott ott csapot-papot. Rachel futva követte. Yusuke pedig ijedtében hanyattdőlt.

 

- Azért nem kellett volna vérig sérteni – mondta Kurama Yusukét nézve, aki épp a felkeléssel kínlódott.

 

Miután sikerült talpra állnia leporolta nadrágját és visszaült tovább falatozni. Kuwabara fél szemmel nézte barátját, a másikkal Kuramát próbálta követni. Kurama viszont túl gyorsan járkált, így inkább Urameshire összpontosított.

 

- Lehet, hogy ronda, de a feneke az formás.

 

Nem volt szerencséje Urameshinek. Ezt pont July előtt mondta. A nő fejbe verte az asztalon heverő üres kenyeres kosárral.

 

- Elég hamar leírtátok szegényt – szólalt meg a nő japánul, eddig ugyanis angolul fecsegtek, kivétel ha négyszemközt voltak.

 

- Hát ezzel a külsővel...mégha a maga lánya is, akkor is finoman szólva csúnya.

 

- Nem az én lányom, és nem is Sam-é. Jobb ha tudjátok, Rachel a szomszéd család lánya volt, és gyönyörű. Ha négy évvel ezelőtt jöttök erre, biztosítom, hogy nem ez a látvány fogadott volna titeket. Még szépségkirálynővé is választották Detroit-ban, ahol jelenleg is tanul. De egy téli estén, épp a hazaérkezése után nem sokkal betörtek a házukba. El akarták rabolni szegényt. A szülei megvédték, de az életükkel fizettek. Mindig is kedveltük, így örökbefogadtuk. Nagyon meggyűlölte sajátmagát, és látjátok a végeredményt.

 

- Durva – vágta rá Yusuke.

 

- Inkább undorító – mondta Kuwabara, amire egy fejbe verésvolt a válasz Kurama részéről. - Most meg hova mész?

 

A kérdés Kuramának volt címezve. A fiú nem felelt csak zsebre vágta kezét és kiment. Körbenézett, a legmagasabb fát kereste. Meg is találta viszonylag hamar. A fa alá sietett és felnézett. Hiei az egyik ágon ült és az eget kémlelte. Kurama gondolt egyet és felmászott mellé. Ültek szótlanul vagy félórát. Kurama kivárta a tökéletes pillanatot és elmondta Hiei-nek amit Rachel-ről tudni kell.

 

- Ez csak ellene szól. Nem elég, hogy csúnya mint a pokol, de még gyáva is.

 

- Neked senki sem jó – felelte Kurama

 

- Ez így van jól, Suichi.

 

Kurama lángoló szemekkel nézett barátjára. Hiei csak ült és nem szólt többet, sőt rá sem nézett. Kurama is visszaült nagy nyugodtan. Egy kavics találta homlokon. Hieit is eltalálta egy. Sam állt lent Yusukével és Kuwabarával. Leugrottak megnézni, hogy mit is akar az öreg. Messziről hófehér mosolyok és két egymásra borult fiút láthatott az ember, ha Kazura és Yusukére tévedt volna pillantásuk. Mindketten egyetértően bólogattak, mire  Sam előre ment, magával rántva Kuramát is. Kuwabara és Yusuke egyszerre hajoltak Hiei közelébe.

 

- Hiei, tudsz lovagolni? – kérdezte Kazu.

 

- Remélem igen. – kacsintott rá Yusuke – Mert mi csak mondtuk a vén flúgosnak, hogy profin vágjuk az ilyesmit.

 

Hiei elmosolyodott. Vigyorogva nézett Kazumára.

 

- Tehát profik vagytok. Akkor megoldjátok egyedül is ezt a problémát. – azzal ő is tovább állt

 

Beérték Kuramát és Sam-et. Az öreg már öt felnyergelt lóval várta őket. Hiei felugrott az egyikre és elszelelt. Kurama is felült egyre. Yusuke és Kuwabara egy lovat választottak ki. Yusuke próbált felülni rá, de az állat minduntalan arrébb lépett, és a fiú a földön kötött ki.

 

- Profik a javából – szólt Sam-nek Hiei, majd Kuwabara öt pontos lepottyanása után elvágtatott.

 

Kurama mosolygott, majd ő is távozott. Sam is elment, így a két fiú magára maradt.

 

- Urameshi, ne bénázz már! – ordított Kuwabara.

 

Yusuke dühében felhajította Kazut a megszeppent állatra. Látva, hogy Kazu fent maradt gyorsan megkapaszkodott benne és a hátához ült. Na igen, a ló megijedt és vágtatni kezdett. Közben Kurama és Hiei egy bánya előtt megálltak. Sam is odaért.

 

- Látom titeket is megfogott ez az öreg szénbánya. Sajnos már teljesen üres.

 

- Ha jól tudom itt rabolták el Jim-et.

 

- Nem, az egy másik szénbánya volt, innen elég messze. Ha akarjátok elvihetlek titeket.

 

- Hello Sam! – jelent meg két férfi – Amint látom összeszedtél néhány tehetséget. Az a baj, hogy nem értem őket, de a látvány számít.

 

Nem tévedtek. Yusuke és Kuwabara valódi különszámot mutatott be. Kuwabara teljesen átölelte a ló nyakát, úgy feküdt rajta, míg Yusuke háttal barátjának ült vagy feküdt, hát azt nem mondja meg senki, közben a ló pofozta a farkával. Mindkettő segítség után kiáltozott. Kurama nyakáról izzadság csorgott le, de nem a meleg izzasztotta meg. Hiei csak mosolygott. Sam szólalt meg:

 

- Ezek akkor tényleg ilyen profik, vagy ennyire marhák?

 

- Ki tudja. – vonta meg a vállát Hiei

 

- Egyáltalán mit ordítanak? – kérdezte az egyik férfi.

 

- Mit ordítanának? – vette vissza a szót Hiei – BANZAI!!!

 

Azzal a két idióta felé lovagolt. Senki se értse félre nem sietett, elég volt számára ügetni is. Kurama is követte, mivel a két fiú eltűnt a közeli erdőben. Hiei még visszafordult és odakiálltott Sam-nek.

 

- Arra van szakadék?

 

- Van, méghozzá elég mély!

 

- Na Kurama, akkor nem sietünk – és mégjobban lelassította lovát.

 

Yusuke és Kuwabara sebesen közeledtek az említett szakadék felé. Yusuke egy árnyékot látott meg jobb oldalt. Botan tűnt fel. A lapátján ült.

 

- Nem tudod, hogy hogy lehet ezt a dögöt megállítani? – tette fel az életbevágó kérdést Yusuke.

 

- Nem – mosolygott még mindig. – Ezt küldi Koenma-san. Olvassátok el, sürgős.

 

Yusuke és Kazu legnagyobb meglepetésére Botan egyszerűen elrepült.

 

- Botan, ne csináld már! Segítség!!! – Yusuke már tényleg kétségbe esve ordított.

 

A segítség azonban valahogy nem akart megérkezni. Már csak néhány méter választotta el őket a szakadéktól, mikor egy kéz kapott a ló kantárja felé. Centiméterekre a peremtől sikerült megállítsa a lovat. Yusuke reszketve huppant le a földre. Kuwabarát is magával rántotta. Kazumának sikerült legelőször felnézzen. Rachel volt aki megmentette őket.

 

- Köszönjük – habogták.

 

Rachel nem felelt, csak elvágtatott onnan. Hiei és Kurama is megérkeztek. Kazuma egyből Hiei-nek esett.

 

- Szép, nem elég, hogy ez a törpe kitünően lovagol, de még végszükségben sem képes segíteni!

 

- Rachel közelebb volt – felelte Kurama – Koenma Black Bandit City-be vár minket estére, egy „Bitch kiss” nevű ... mulatóba.

 

- Add csak ide azt a cetlit – mérgelődött Kuwabara, és kikapta a Yusuke álltal elejtett papírt Kurama kezéből. – Nagyon jó, oda a kertitörpét úgyse engedik be.

 

- De téged se, az IQ-d még annak a csehónak a környezetéhez képest is alacsony – csipkelődött Hiei.

 

- Akkor is... – szólalt meg lentről Yusuke, szinte tranzba esve – ...a feneke egész jó...