Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. Feledés

 

Az egész barlangra csend terebélyesedett. Hiei a barlang tetejét kémlelte. Érezte a tekinteteket, amik egyenest rá szegeződtek. Láthatóan zavarta, de most nem tudott menekülni, hisz döntenie kellett. Ha csak egy héttel korábban kellett volna döntsön biztos nem törte volna a fejét, egyedül az anyját mentette volna, most viszont mindenki előtt be kell vallja, hogy nem közömbös számára Rachel, mégha egy szóval sem említi ezt. Szívében véget nem érő vihar tombolt. Úgy érezte, hogy megfojtja a bezártság. Muszáj volt friss levegőt szívnia. Intett Kuramának, hogy kövesse. Kint legalább vagy félórát töltöttek el egymás mellett hallgatva. Hiei végül megtörte a nyomasztó csendet. Egy kéréssel állt Kurama elé. Kurama egy fejbólintással adta jelét az egyetértésnek. Ezután visszamentek a barlangba. Ott már Yusuke épp az alvás határán állt. Az biztos, hogy nem számított Kuwabara jelenlétére, aki úgy fejbevágta Yusukét, hogy az egyből kifeküdt. Végülis nem tudom, hogy melyikőjük jött ki nyertesen, mert Yusuke meg egy öklömnyi púppal lepte meg barátját. Bohóckodásuk most az egyszer nem kapott figyelmet, sőt ők maguk fejezték be. A két démon is visszatért. Hiei elszántan lépett Yukina elé. Már biztosan tudta, hogy kit választ. Még mielőtt megszólalhatott volna, Yukina megszólalt.

 

- Kérlek, bátyám, most dönts a szíved szerint. Akárhogy is döntessz, én melletted állok.

 

Hiei már majdnem neki állt beszélni, de valaki váratlanul betoppant. Nem más volt, mint Koenma. Sneki sem értette, hogy mit keres ott, pont abban a pillanatban. Cuppantott egyet cumiján, majd belekezdett mondanivalójába.

 

- Látom itt van mindenki, aki számít. Az az igazság, hogy az apám küldött ide. Mostmár értem, hogy miért pont engem... Ugye ismeritek ezt a helyet?

 

- Nem igazán – mondta Kurama, tehát ez azt jelentette, hogy semmit sem tudnak róla. – Rachel azt mondta, hogy itt csörgedezik az élet vize.

 

- Ez így...nem igaz, innen ered. Amint egy halott, vagy haldokló testet a középül álló oltárra helyeznek, egy vízcsepp lehull fentről felélesztve, vagy meggyógyítva az illetőt...csakhogy! Nem olyan egyszerű meglelni a tökéletes pillanatot, mivel a forrás ezer évente csupán egyszer ad vízcseppet. Szerencsétek, ezen az oltáron több mint 1400 éve nem feküdt senki, de csupán egy valakit ment meg, nem többet nem kevesebbet.

 

- Mi is így gondoltuk. Ezért kellett Hiei-nek és Yukinának döntsenek arról, hogy az anyjukat, vagy Rachel-t hozzák vissza az életbe – mondta Kurama szokásos nyugodtsággal.

 

Koenma végig hallgatta Kuramát, majd egy kevés gondolkodás után újra megszólalt.

 

- Nem akarok beleszólni, de ha nem tévedek a hótündért pont itt, a célnél találtátok holtan. A földön feküdt, vagy azon az oltáron?

 

- Ahol most is fekszik, ott találtam rá – mondta Yukina szomorúan.

 

- Nem tűnik furcsának? Ahelyett, hogy a tökéletes oltárt válassza ki, ahellyett, pont oda, a szélső oltárok egyikére feküdt le, vagy tették oda...mintha nem is akart volna életben maradni.

 

- Koenma-san! Kérlek ne is mondj ilyet, az anyám szeretett volna élni! – kiálltotta Yukina sírva

 

Kuwabara egyből odafutott mellé és vígasztalni kezdte.

 

- Ez most nem a tökéletes pillanat Yukina anyukája viselkedésének a boncolgatására – förmedt a cumisra Kazu.

 

- Pedig át kéne gondolni. Azt biztosan tudom, hogy Rachel nagyapja ismerte csak az unokáján kívül ezt a barlangot, és neki volt egy mágikus hatalma, meg tudta álmodni a jövőt, ugyanezt a hatalmat örökölte az unokája is. Azt hiszem közöltem amit apám szeretett volna. Hát akkor búcsúznék. Jó, hogy megtaláltátok Yukinát, ki rabolta el?

 

- Egy démon – vágta rá Hiei –, most pedig elmehetsz. Úgyis tudod, hogy kit élesztünk fel.

 

Koenma távozott. Yukina könnyes szemekkel nézett még utoljára anyjára majd kifutott. Kuwabara utánna rohant. Yusuke Kuramára nézett, főleg, mert a rókaszellem elkapta a fiú karját és maga után ráncigálta, ugyancsak kifelé. Yusuke nem értette, hogy miért kell Hiei-t magára hagyni. Mikor kiértek Kurama egyedül Yusukének elmondta, hogy Hiei mit kért tőle.

 

- Minden amit itt láttál csupán három személy elméjében fog megmaradni. Az egyik Hiei, a másik Koenma, a harmadik pedig én vagyok.

 

- Na de, mit jelentsen ez?

 

- Hiei azt kérte, hogy csaljalak ki titeket, valami ürüggyel, majd töröljem a memóriátokból azt, hogy Yoroshivo Yukina és Hiei apja, hogy ráleltünk az anyjukra, és főleg, hogy Yukina Hiei húga. Nem akarta sosem felfedni az igazságot. Most az egyszer teljesítem a kérését.

 

A csendes éjszakában szirmok szálltak gyanútlan áldozataik felé. Amint elérte őket, mindegyik elájult, kivétel Kuramát, ő leült a hasadék széléhez a holdat kémlelve.