Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. Élet vagy halál, mindez két személy kezében

 

A naplemente egyszerre hozta el két testvér számára a találkozás mondhatjuk úgy örömét, a múlt rejtélyeinek lelepleződését, egy személy halálát és egy másik személy lehetséges halálát. Azon kívül még tartogatott valamit a homálya alatt, ami egy szörnyen komoly döntést rejtegetett, de ne fussunk ennyire előre. Egyenlőre maradjunk a két testvér találkozásánál. Yukina még most sem tudta elhinni, hogy Hiei komolyan az ő testvére. Hiei-nek egyszerűen nem jött hang ki a torkán. Álmában sem ment át az agyán, hogy pont egy poros hegytető tetején, hazájától jó messzire derül ki az igazság. Yukina látta a démonon a zavarodottságot. Annyi kérdés volt ami eszébe jutott Hiei-jel szemben állva, most mégsem tudta egyiket sem szavakba önteni. Az idilli csendet egy haldokló hangja zavarta meg.

 

- Mikor ölelik már meg egymást?

 

Hiei belerezzent a hang hallatába. Yukina könnyeit szabadon eresztve ölelte át Hiei-t. Hiei csak állt, mintha odafagyott volna a forró homokra. Yusukéből is feltört a bömbölés, majd viháncolva fordult el.

 

- Bocsánat – mondta még mindig kuncogva –, csak eszembe jutott Kuwabara. Mit művelt volna féltékenységében, ha így lát titeket. Pláne ha tudná az igazságot...bevonulna szerzetesnek – és újra nevetni kezdett.

 

- Yusuke vegyél vissza egy kicsit! – kiálltott rá Kurama, aki Rachel mellett térdelt

 

- Hagyd csak... – intette le szemével a lány, aki az élet szélén táncolt pengetáncot

 

Hiei hirtelen elengedte húgát és Rachel mellé guggolt.

 

- Sajnálom... - szólalt meg nagy nehezen –, nem lett volna szabad megengednem Yoroshivo-nak. Az én hibámból fogsz meghalni.

 

- Nem fog meghalni – szólt rá Kurama.

 

- A sebeivel még az éjfélt sem éri meg.

 

- Hiei – fogta be a démon száját Yusuke, majd súgva folytatta –, Kurama csak azért mondta, hogy Rachel ne izgassa fel magát.

 

- Ne hazudjon neki. Úgyis elég erős...

 

- Hiei úrfi... – szólalt meg Yukina

 

Még mindig ugyanott állt. Szemével a földet kémlelte. Hiei-t meglepte, hogy még mindig úrfinak szólítja. Talán haragszik rá?

 

- Bocsásd meg, hogy átvertelek – azt hiszem ezt Hiei-től lehetett volna érteni, nem Yukinától. – Fogalmam sem volt, hogy te vagy a bátyám, de nem is miattad jöttem ide az emberek világába.

 

- Mit jelentsen az, hogy nem a bátyád után jöttél? Tán nem a kedves apádat kerested? – kérdezte Yusuke

 

- Nem. Semmit sem tudtam az apámról, és szégyellem, hogy ilyen gonosz démon...volt. Otthon mindenki azt hitte, hogy anyám halott. Csak Rui tudta az igazat, miszerint anyám nem sokkal a bátyám száműzetése után lejött ide az emberek világába. Rui mesélt neki az életet adó vízről. Szándékában volt meglelni, hogy utánna megkereshesse a bátyámat, majd velem együtt elmenjen a Gleccser fennsikról. Ruinak nem volt bátorsága vele tartani, de nem is kérte tőle, hisz ott voltam én, akit fel kellett nevelni. Teltek az évek és anyám nem tért vissza. Rui annyira megterhelőnek érezte a titkot, hogy amint felnőttem elmesélte az igazat. Úgy döntöttem, hogy lejövök ide, az emberek közé és meglelem az anyámat. Jobbnak láttam azt hazudni, hogy a bátyámat keresem. Genkai mester rengeteget segített, méghozzá ő jött rá, hogy az észak amerikai indiánok egyik törzsénél él egy legenda az élet vizéről. Yoroshivo akkor tűnt fel, mikor Genkai mester közölte a megállapítását. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat velem, hisz nem bántott, nem kért segítséget tőlem, csak magával hozott ide.

 

- Vagyis azt akarta, hogy együtt legyen a család... – állapította meg Yusuke. – Hiei-t viszont nem tekintette családtagnak...

 

- Vagy Hiei-ben fiatalkori önmagát látta – szólt Kurama gondolkozva.

 

- Mi a fenét műveltek, ti együgyűek? – mászott fel Kuwabara – Én hajtom el lent azt a barom dj-t, ti meg itt szórakoztok. Ez nem fair.

Dühösnek látszott. Ugyan nehezen sikerült felmásszon a csúcsra, de amint felért, kisnyúlként futott a többiek felé. Hiei már az öklét készítette egy pofonra, ha barátunk teszi az idiótát, de történt valami, amire senki sem számított. Kuwabara eltűnt a csapat szeme elől, egy erős nyekkenéssel. Mindenki, kivétel Rachelt és Kuramát odasiettek.

 

Kurama is úgy döntött, hogy megy, pláne, mikor Rachel mondott neki valami érdekeset. Rachel szerint a hegy alatt húzódik egy barlang, ami még abban az időben teljesen víz alatt volt, mikor a hegyet körbevevő mederben még állt víz. De mindennek már 1000 éve is megvolt, viszont amit azon kívül mesélt, az tett Kurama agyában egy kérdőjelet. A lány szerint a barlangot 1000 évente lepi el csak víz, és csak akkor, ha a barlangcsarnokban egy élet megmenekül. Kuwabara tényleg nagyot esett, de a fejfájáson kívül nagyobb baja nem lett.

 

Egy barlangban találták magukat, pont ugyanúgy ahogy azt Rachel megmondta. Hiei visszafordult. Nem akarta magára hagyni Rachelt. Yukina pedig váltott pár szót Kuramával négyszemközt.

 

A rókaszellemet nagyon meglepte a lány kérése, de úgy döntött, hogy abban a pillanatban teljesíti, amint ennek az ügynek a végére jutnak. Yusuke Kuwabara mellett telepedett le. Neki is kezdett már elege lenni ebből az egészből. Legszívesebben haza ment volna, verni az iskolatársai fejét, ahelyett meg ült egy száraz lyukban, hallgatva barátja rinyálását. Yukina valamit meglátott a sötétben.

 

Nem szokott elindulni egyedül megnézni, hogy mi lehet az, most mégis egyedül indult abba az irányba. Elborzadt a látványtól. Egy csarnokba ért, ahol a négy fal mellett egy-egy szikla állt, akár egy ágy, míg középül egy ádozati oltárhoz hasonló emelvény terebélyesedett. A négy sziklapad ajtó nyílások előtt álltak, és ott ahol Yukin belépett egy kék ruhákban fekvő csontváz porosodott. Yusuke isutánna ment amint meglátta, hogy Yukina távolodik tőlük. A csontváz mellett találta a lányt. Semmi kétsége nem volt affelől, hogy ki lehet a csontváz. Yukina háttal állt neki, és jól láthatóan nem vette észre, mikor mellé lépett.

 

- Tehát tényleg csak monda volt... – szólalt meg nagy nehezen Yusuke – Részvétem Yukina.

 

- Mondd egoizmus lenne...?

 

- Micsoda? – kérdezte Yusuke, komolyan nem értve Yukinát

 

- Ha most egyedül döntenék anyám sorsa fölött. Az nem lenne jogos sem Hiei-el szemben, de főleg Rachel-lel szemben nem lenne tisztességes amit tenni szeretnék. Kérlek Yusuke úrfi, menj és mihamarabb szólj Hiei-nek, hogy hozza ide Rachel-t.

 

Yusuke megértette Yukina problémáját. Hogy választania kell az anyja és egy ember élete között. Meglepő volt ahogy Yusuke egy szó nélkül elfutott Kuwabara és Kurama mellett, egyenest ki a szabadba. Hiei a Phoenix-el nézett farkasszemet, ami már lemerészkedett. Igazság szerint nem tűnt dühösnek, mintha hidegen hagyta volna gazdája halála. Meglehet, hogy Hiei-t tekintette új gazdinak, hisz ő ölte meg Yoroshivót. Rachel eszméletlenül feküdt. Yusuke elmondta amit látott, és átadta Yukina üzenetét. Hiei biccentett a fejével, majd felemelte Rachel-t és leugrott a barlangba. Kuwabara egy újabb fapofával kínozta Kuramát, aki már azt sem tudta, hogy merre forduljon. Yukinát az oltár előtt találták. Arcán egyre nagyobb kétségbeesés vett erőt. Amint meglátta Hieit a démon felé fordulva feltette az évezred kérdését.

 

- Kit mentsünk meg, az anyánkat, vagy ezt a szerencsétlenül járt embert?