Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. A féltve örzött meglepi felrobban

 

Ha megtörtént volna, hogy derült égből villámok cikázzanak arra sem lettek volna hőseink figyelmesek. Ugyanis a figyelmük az előttük álló tűzdémonra összpontosult. Kuwabara megvillantotta foga fehérjét. Ökölbe szorította bal kezét, a jobbat pedig Yoroshivo-ra szegezte.

 

- Hogy merészelted elrabolni Yukina kisasszonyt? – kérdezte ijesztő hangon

 

Yoroshivo elmosolyodott a fiú felháborodásán. Élvezte ahogy Kuwabara dühének aurája egyre erősebb lesz. Nem látszott rajta a félelemnek mégcsak aprócska magja sem. Úgy tűnt, hogy szórakoztatta Kuwabara dühkitörése. Meg is lehet érteni, hisz számára Kazuma csupán egy ember volt, kissebb-nagyobb szellemi erővel, mindenesetre nem érezte ellenfélnek.

 

- Szólalj meg vagy odamegyek, de azt nem éled túl!!! – ordította öklét mutogatva

 

- Jaj de megijedtem. Gyere, ha ennyire unod az életed.

 

Kuwabara eddig sem volt megáldva valami sok értelemmel, viszont most tényleg elvesztette a türelmét. Feldühödve idézte meg a szellemkardját. Szitkozódva mozdult el Yukina mellől. Hiei kitette a fiú elé a lábát, de Kuwabara futtában rátaposott ahelyett, hogy megbotlodjon benne. Kurama előhúzta a hajából a rózsáját. A rózsaostort használva visszahúzta Kuwabarát, pedig Yoroshivo már nagyon várta. Yusuke mozdulni akart, de Hiei kardjának pengéje a nyakához ért.

 

- Ne siess annyira, hadd árulja el, miért kellett neki Yukina – mondta kivételesen nagy nyugalommal Hiei.

 

- Hiei, ha nem tévedek – nézte Hiei-t Yoroshivo.

 

- Engem kerestél, megtaláltál.

 

- Meg... – szólt gúnyosan. – Van szerencsém találkozni egy kicsi, fekete bolhával. Nem erre számítottam.

 

- Engem nem dühítessz fel.

 

- Máskülömben is Törppicúrnál te sokkal kissebb vagy – mutogatott Kuwabara hol Yoroshivo-nak, hol Kuramának.

 

- Tetszik ez a név...Törppicúr... Illik hozzád Hiei.

 

- Hozzád meg nemsokára a halott démon megnevezés fog illeni.

 

- El ne feledd...hidegvér Hiei, hidegvér – szólt vigyorogva Yoroshivo. – Ó most látom köreitekben Rachel kisasszonyt. A nagyapád imádott téged, sajnos nagyon feldühített, mikor sokszori kérdésemre sem mondta meg, hogy hol van a kedvesem.

 

- Kedvesed? – kérdezte Rachel dühös pillantásokkal. – a nagyapám bárkinek segített, és ha a te úgymond kedvesed előled menekült remélem sosem lelted meg.

 

- Hát nem. Sosem sikerült eljussak ide, a „Kék hegyre”, pedig pont neked mesélte el, életének utolsó estéjén. Vesztemre Yama katonái rám leltek és csücsülhettem egy hideg cellában, amíg a Phoenixemnek megjött az esze és segített kiszabadulnom. Sem Koenma, sem Yama nem lehetnek büszkék a döntésükre. Hogy ne lógjon meg túl sok démon, jobbnak látták a Ningenkai-ba küldeni a démonok többségét, amig pár szellemdetektív össze nem szedi őket. Na mit szóltok hozzá? Koenma elmondta nektek?

 

- Csak dühíteni akarsz bennünket, hogy elvedd a figyelmünket – szólt Yukina hátától Kurama.

 

- Pedig csak az igazat mondom. Most jut eszembe, Hiei elmondtad Yukinának az igazságot az apjáról?

 

Yoroshivo telibe sikerült találja Hiei gyengepontját. Dühösen ugrott a levegőbe. Yoroshivo is követte a démon példáját. Yusuke futni kezdett feléjük. Lángfal csapott fel egyenest előtte. Yoroshivo madara indított támadást Yusuke ellen.

 

- Hé szárnyas, nekem te nem vagy ellenfél. Tűnj előlem vagy sültcsirke lesz belőled.

 

- Yusuke, ne becsüld alá! – kiabálta Kurama – Ez a madár majdnem olyan erős mint a gazdája.

 

- Rajtam egy szárnyas kandalló nem fog kifogni!

 

Yusuke majdnem leégette magáról a ruhát, annyira alábecsülte a Phoenixet. Kuwabara sem akart kimaradni a buliból. Yoroshivo felé indult, de a Phoenix kikerülte Yusuke csapását, így a két fiú lefejelte egymást. A madár felszállt a hegy legmagasabb pontjára és onnan figyelte az eseményeket. Kuwabara a hegy szélére csúszott, majd le is esett. Nem esett baja. A fenekét simogatta fájdalmas arckifejezéssel, mikor a képébe nyomódott egy kamera.

 

- Vigyorogj pofázóskám.

 

Tomy hangjára ismert. A fiú legnagyobb meglepetésére Kuwabara elvette a kamerát, a földhöz vágta és szambázott rajta egyet. Tomy már ordított volna, de Kazuma egy jó rendes pofont húzott le neki.

 

- Feljelentelek ember! – ordította a dj a szájáról letörölve a vért

 

- Tűnj el innen, vagy rád eresztem a Yoroshivónak tartogatott pofonjaimat.

 

Tomy mondott pár szót, majd átgondolta a pofon szó jelentését és önszántából elfutott. Kuwabara azért lent maradt, nehogy visszatérjen. Eközben Rachel leordította Kurama fejét a helyéről. Szegény fiúnak csak annyi volt a hibája, hogy nem segített Hiei-nek. Hiába mondta a lánynak, hogy az nem lenne sportszerű Rachel ordított rá, még levegővétel nélkül is. Annyit tett ezzel, hogy elvette Kurama figyelmét. Lehet, hogy Kurama sportszerű volt, de Yoroshivo nem küzdött úgy. Kezdett fáradni, így Hiei figyelmét bombázta. Nem is akárhogy, Rachel és Kurama köré eresztett egy „tűzfátylat”. Kurama még időben elugrott, viszont Rachel csapdába esett. Hiei tényleg elvesztette az összpontosítást. Kurama hangja térítette észhez.

 

- Ne próbálkozz a Fekete Sárkánnyal, használd az anyád erejét!

 

Hiei tényleg nem tudott volna eléggé odafigyelni a Fekete Sárkány létrehozására, viszont Yoroshivo kapva kapott az ötleten. A Vörös Sárkányát készült előhívni, ami teljesen máshogy képződött, mint Hiei-nél. Az egész testét kellett használja. Hiei ezt az alkalmat használta ki. Még sohasem használt technikát vetett be. Vízsugarat lőtt ki a kezéből, ami jéggé fagyott, ahogy Yoroshivóhoz csapódott. Habár a démont lefagyasztotta a Vörös Sárkány előidéződött és egyenest Hiei felé tartott. A fiú megpróbálta előidézni a Fekete Sárkányt, de időközben egyszerűen elaludt. Lentről egy ostor kapta el a fiút és rántotta el a halálos csapás elől. A sárkány elpárolgott, mivel Yoroshivo leesett és a sziklán darabokra tört. Hiei-t Yukina gyógyította, Yusuke pedig Kuramát nézte kérdőn.

 

- Láttad ugye? Láttad azt a fekete sávot Yoroshivo hajában, amikor a Vörös Sárkányt megidézte. Ugyanott és ugyanúgy állt, mint ahogy Hiei hajában a fehér csíkok.

 

- Ugye nem zavar, hogy most nem Hiei magánélete izgat.

 

Kuramát abban a pillanatban tényleg nem Yusuke kérdése izgatta igazán, hanem Rachel sérülései. Habár a Tűzfátyol eltűnt még mielőtt elégette volna, de ahhoz elég volt, hogy halálos égésnymokat hagyjon a lány testén. Yukina meggyógyította Hiei sérüléseit. Mondhatjuk egy kicsit egoistának is, de most Hiei válaszai érdekelték. Ő is jól hallotta Kurama szavait amit Hiei-hez intézett, mikor a démon vesztésre állt, és összeállt előtte a kép. Hiei mikor felnyitotta a szemét és Yukinára nézett, a lány egyszerre szomorú, egyszerre boldog és egyszerre rengeteg kérdést rejtő arcára volt írva, hogy már tudja az igazságot.