Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. Rachel titka

 

Yusuke álla a földön landolt a hír hallatán.

 

„Hogy lehet, hogy ennek a lánynak mindenhez köze van?” – kérdezte önmagától.

 

Beszélni akart a lánnyal a tollról, de Sam megzavarta őket. Lerendelte a lányt. Yusuke is lesietett. Léptekre lett figyelmes. A hátánál Hiei és Kurama tűnt fel. Hiei majd szét robbant a dühtől. Legkissebb gondja nagyobb volt annál, minthogy ott üljön és várjon a csodára. Yusuke jól tudta, hogy nem fogja tudni megállítani ha most elengedi maga mögött. Így a legviccesebb megoldást választotta, kibuktatta a démont. Szegény Hiei legurult a lépcsőn. Szikrázó szemekkel pattant fel az összehúzódott szőnyegről. Puszta kézzel akarta kinyomni Yusukéből a lelket. Kurama alig bírta lefogni. Be is gyűjtött egy két lila foltot. Yusuke a démon képébe nyomta a Genkai adta tollat. Hiei elvigyorodott, nem önszántából. Csiklandozta az orrát a toll. Yusuke alig tudta elrántani a kezét, Hiei kishíján leharapta.

 

- Meghülyültél? Mit csiklandozol?

 

- Ez a toll Yoroshivótól hullott el.

 

- Yoroshivo-nak nincsenek tollai, a Phoenixének pedig nem sas tollai vannak – mondta Kurama.

 

- Pedig ő ejtette el.

 

Kurama először csak Yusuke kezében nézegette a tollat, majd elvette tőle, és úgy vizsgálta át.

 

- Le van vágva a szára, tehát valamire használták. A legvalószínűbb, hogy indián fejdíszbe volt beletűzve. Méghozzá befolyásos indiáné kellett, hogy legyen.

 

- Kurama ne csináld már. Nekem bele kellett botlodjak Rachel-be, hogy felvilágosítson, te meg egy pillanat alatt rájössz, hogy micsoda.

 

- Ne hasonlítsd magad Kuramához – hordta le Yusukét Hiei.

 

Ajtónyílás zavarta meg a beszélgetésüket. Rachel jött ki a konyhából. Nem hittek a szemüknek, normálisan nézett ki. Hiei megint a lány lábai elé vetette magát.

 

- Meddig tart még? – kérdezte fogait összeszorítva a démon

 

- Fiúk – fordult Rachel Yusuke és Kurama felé –, valahogy tartsátok távol tőlem, amíg Tomy itt van. Az a csávó nem normális.

 

- Ki az a Tomy?

 

- Egy dj aki éppenséggel velem jár egy suliba.

 

- Te Rachel, abba az iskolába csak itteniek járnak? – érdeklődött kiváncsian Yusuke

 

- Tomy detroit-i, csak épp olyan bolond, hogy itt vereti meg magát. A reggeli műsorát én biztos nem tűzném adásra, na de ezek a „vadnyugati” vagy ahogy még mondja „városi” parasztok úgyse hallgatják...hiszi ő.

 

- Hű az a Tomy? – csillant fel Yusuke szeme – Az tényleg bolond. Kuwabara hallgatja minden reggel...ő, vagyis délben.

 

- Én is ezt mondanám... – nézte Hiei

 

Jobb kedvű is lehetett volna, hisz Rachel elküldte jó messzire maga mögül. Kilépve megpilantottak egy hosszú, fekete hajú fiút. Racel egyenest felé indult. Yusuke meglátta Kuwabarát. Még mindig ugyanott ült, ahol utoljára látta. Sam a fiú mellett pipázott és kezét egy ásón pihentette amit eltakart ő is, ahogy Kuwabara is. A vendég hozta a formáját. A legelső dolog amit kérdett a lánytól az az volt, hogy Sam mint mostoha apja nem lépi át-e a határt. Sam épp akkor nem figyelt oda, így nem szúrta bele az ásót. A dj pofára esett mivel Rachel is feltette ugyanazt a kérdést, csak épp a fiú mostoha anyjára kitérve.

 

- Jól van na, bocsi, nem volt szándékos, csak a megszokás tudod.... – vakarta fejét Tomy

 

- Mi a fenét keresel itt?

 

- Csak meglátogattalak...két hét múlva nem megyünk együtt Detroitba. Semmi kedvem egyedül utazni.

 

- Sajnálom Zack-el megyek. Még... - felemelte a karját, megnézni a karóráján az időt –, nagyjából félóra és indulok is hozzá.

 

- De hisz ő kint van a világ végén egy rezervátumban. Ugye csak viccelsz? Az a rézbőrű úgyis eléggé dilis.

 

- Feleannyira sem mint te. Emlékeztetőül félig én is rézbőrű vagyok, méghozzá egy varázsló leszármazottja, úgyhogy ne nagyon idegesíts mert még a végén varanggyá változtatlak és az osztály nem ismer majd a mekekegésedből átalakult brekegésedre.

 

- Ahogy gondolod. Ezek a japcsik is veled mennek?

 

- Naná.

 

- Ez a kicsi – lépett Hiei mellé –, kifejezetten illene Frenky mellé. Nem meleg?

 

- Csak annyira mint te.

 

- Na mindegy, ha magadnak foglaltad le, akkor ajánlom szívesen Sam bának, hadd tartson a pisis fején sörös üveget, mikor meccsre izgul.

 

Hiei dühében felemelte a karját, amivel pont Tomy lába közé sikerült üssön. A kölyök vinnyogva tántorgott ki a birtokról. Sam megnyugodva engedte le az ásót. Yusuke odafutott az öreghez és megkérte, hogy hagyja őket egy kicsit magukra. A férfi szótlanul távozott. Mindenki Kuwabara körül gyűlt, mivel a srác még mindig letörten ült,

 

- A barátnőjét rabolták el? – kérdezte Rachel

 

- Fogjuk rá.

 

- Nem Urameshi, Yukina nem a barátnőm, Yukina életem szerelme. Ha neki valami baja esik, én abba belehalok.

 

- Sajnos nem tudok semmi jóval szolgálni. A tollat amit Yusuke magánál hord a nagyapám fejdíszéből való, az ő brutális kivégzése után hagytuk el a rezervátum környékét és utaztunk erre a környékre.

 

- Brutális kivégzés? – riadt meg Kuwabara

 

- Az indiánok a fehéreket okolták a haláláért, hisz élve elégették.

 

Kuwabara és Hiei tágra nyílt szemekkel váltak egyszerre falfehérré.

 

- Yoroshivo...ő tette, a „tűzfátyollal” – mondta Hiei elhaló hangon.

 

Úgy döntöttek, hogy elmondanak Rachel-nek mindent. A rezervátum felé vezető úton volt idejük bőven mesélni.