Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15. Váratlan fordulat

 

A félelem perce ketyegett csapatunk feje fölött. Yusuke sántikálva hajította el maga elől a romokat. Kuwabara annyira figyelmetlen volt, hogy pont a csillár alatt állt meg, amit csak a jószerencse tartott fent. Egy reccsenéssel le is szakadt. Kazuma tüszkölve seperte le magáról a csillárral együtt lezuhant faldarabkákat.

 

- Köszönöm Hiei – nyögte ki keservesen.

 

A démon akkor már rég elment mellőle, másrészt meg elég nagy gyakorlata volt már a lezuhanó romok alóli kimentésben, és biztos nem Kuwabara hálálkodása miatt csinálta. Puu hangjára lettek figyelmesek. Azonnal a hang felé siettek. Puu Genkai mellett ült, szüntelenül rikácsolva.

 

- Genkai mester...Hiei ugye jól van?

 

Kérdezte Yusuke Hiei-től, mivel Hiei ért oda leghamarabb és már az életjeleit vizsgálta.

 

- Haldoklik – jött az egyszerű de annál precízebb válasz.

 

Kurama nem Genkait nézte, hanem az elébe terülő tájat. A templomban fele akkora pusztítást volt szerencséjük találva. A kert, ahol Genkai-t találták kidőlt fákkal és külömböző romokkal volt telitve, a föld is több helyen fel volt vágva.

 

- Miért állsz ott? Gyere inkább segíts! – ordított Kurama felé Hiei

 

Kurama még magára vette volna, de alig fejezte be Hiei, Rui lépett elő Kurama hátától, a vicces az volt, hogy Kurama mégcsak észre sem vette a hótündért.

 

- Sajnálom, de nem tehetek semmit... – felelte halkan

 

- Na ne mondd, Yukina is tud gyógyítani, szerintem tőled tanulta.

 

- Koenma visszaküldött az alvilágba, titokban tértem vissza, de az elszívta minden energiámat. Nem tudok semmit sem tenni. Sajnálom.

 

- Ha nem tévedek csak úgy végignézted ahogy elrabolják Yukinát – tért a lényegre Hiei.

 

- Mit mondtál, elrabolták Yukinát? – kapta el Hieit a torkánál fogva Kuwabara

 

Hiei egy ökölből jövő csókot nyomott Kuwabara szájára, amitől a fiú legalább két métert repült hátra.

 

- Ekkora egy barmot – morgott tovább Hiei.

 

- Mit akarhat az a valaki Yukinával?

 

- Nem tudod, hogy Yoroshivo Hiei és...

 

- Fogd be! – ordított Hiei Rui-ra

 

- Yoroshivo? Az a Yoroshivo, akit én ismerek?

 

- Felejtsd el Kurama. Megyek és hozok mást, aki ha nem gyógyítja meg Genkai-t, akkor megölöm, az már biztos.

 

Hiei egy villanással eltűnt a csapat szeme elől. Rui is elfutott. Kuwabara már akart utána futni, de Yusuke kérdésére a válasz őt is érdekelte.

 

- Kurama, ki is az a Yoroshivo?

 

- Nagyhatalmú démon. Három fegyvere van, az egyik az úgynevezett „tűzfátyol”, amit ha valaki köré ereszt azonnal elégeti, na persze az erősebb démonokkal nem képes végezni. A másik egy Hiei álltal is használt támadás, csak az övé nem „Fekete Sárkány” hanem „Vörös Sárkány”. Az utolsó pedig egy Phoenix ami egyben fegyvere és egyben utazó eszköze is. Az utóbbi éveket börtönben töltötte, de megszökött.

 

- Mégis mit csinált?

 

- Ölt, válogatás nékül...ölt. Yama királynál pedig betelt a pohár.

 

- Na de, hogy jött át ebbe a világba?

 

- Könnyen. Mondtam, hogy Phoenixen utazik, ha eléggé felgyorsul, nem vehetik észre.

 

- Mégis mit akarhat egy a szavaidból ítélve tűzdémon Hiei-től. Nem elég az eddigi ereje, Törppicúr ereje is kell neki? Na de minek neki Yukina?

 

- Lehet, Kuwabara, hogy nem is Yukina miatt jött, csak megsérült, és a hótündérek többsége tud gyógyítani...

 

Kurama remélte, hogy elhiszik neki, amit gyorsan kiagyalt. Yusuke és Kazumaviszot most a legkevesebb időt tartogatták gondolkodásra. Jobban érdekelte őket Genkai sorsa. A nő állapota egyr jobban romlott. Kuramának muszály volt elrángassa a nő közeléből Yusukét, mivel a fiú eléggé kiakadt. Már azon a szinten tartott, hogy el sem hitte Genkai sérüléseit. A templom berogyott bejáratánál ültette le. Yusuke arcát a kezeibe temette. Bántotta, hogy nem tudott segíteni. Szégyellte is magát, hisz rengetegszer viselkedett bunkóként. Kurama leguggolt mellé. Alig ment el Hiei, mikor már vissza is ért. Rui anyját is magával rángatta. A hótündér igencsak szidta a démont.

 

- Nem elég, hogy az anyád miattad halt meg, de még távolról is kínzod a hótündéreket, átkozott imiko.

 

- Addig hallgass amíg ki nem vágom a nyelved.

 

- A fajtád is átkozott nem csak te. Miért rángattál ide?

 

- Üzletet ajánlok: te meggyógyítassz egy embert, hangsúlyozom EMBERT, nehogy azt képzeld, hogy egy másik imikót...ha megvagy akkor ígérem neked a drága lányoddal együtt visszakísérlek az Alvilágba.

 

- Nem megyek veled sehova.

 

- Elkísérlek én, csak kérlek mentsd meg Genkai mestert – szólalt meg ragyogó szemekkel Yusuke.

 

- Egy mazoku leszármazott. Mondhatom sokkal jobb, nem farkas hanem róka.

 

- Ha még sokat pofázol, én esküszöm, hogy rád uszítom ezt a rókát itt mellettem!!!

 

Yusuke már az idegösszeomlás határán tartott, nem is beszélve a szavairól. Mégcsak véletlenül sem gondolta viccnek. A hótündér talán félelemtől is segítve de teljesítette Yusuke kérését. Genkai alig nyitotta ki szemeit, mikor Hiei félre hajította a hótündért és Genkai-t a torkánál fogva felemelte.

 

- Mi történet itt? Hol van Yukina, hova vitteYoroshivo?

 

Genkai még fel sem eszmélt rendesen, mire Yusuke leverte Hieit a földre. Hiei egyenest Kurama felé hajította a fiút. Kurama arrébb állt így Yusukét a csúszásában csupán a kidőlt fák állították meg. Dühében felugrott és két ugrással Hiei-re ugrott. Genkai ordította le mindkettő fejét. Kurama felsegítette, majd egyedül Hiei-jel elvonult távol tőlük. Kuwabara nem értette, hogy miért pont Hiei beszélhet egyedül Genkai-jal. Yusuke nem várta meg amíg befejezik a beszélgetést.Teljesítette ígéretét, és visszakísérte a két hótündért az alvilágba. Amilyen gyorsan csak tudott visszasietett Genkai-hoz, de mire visszaért a többiek elhagyták a templomot és újra visszamentek Texasba. Genkai az éppen maradt dolgokat szedte össze. Yusuke segíteni akart, de Genkai nem engedte. Leültek egy nyugodtabb helyre és elbeszélgettek. Nem volt ott Kuwabara, tehát nem kellett odafigyeljenek a szavaikra. Megtudta, hogy Yoroshivo tényleg Yukina miatt tett látogatást Genkai templománál. A nő mindent elkövetett, de nem sikerült legyőzze a démont. Mondandója végeztével egy sas tollat nyújtott át Yusukének. Azt mondta, hogy a démon ejtette el. Yusuke megköszönte a segítséget, majd távozott. A farmra érve Kuwabarát pillantotta meg. Egy padon csücsült és szörnyen le volt törve. Yusuke inkább kikerülte a találkozást. Nem igen tudott volna mit mondania neki. Felment Hiei és Kurama szobájához. Még a lépcsőn összefutott Rachel-lel. A lány kihúzta a fiú zsebéből a félig kikandikáló tollat. Yusuke ki akarta tépni a kezéből, de Rachel elugrott.

 

- Tudod, hogy mi ez?

 

- Nem vagyok vak – felelte Yusuke lesértődve. – Sas toll, add vissza kérlek.

 

- Ez egy a dakota indiánok álltal használt sas toll. Hol találtad?

 

- Kaptam. Add vissza kérlek, most nincs időm hülyéskedni, egy lány élete veszélyben van.

 

- Ez a toll egy fejdíszből van...egy indián varázsló fejdíszéből...a nagyapám fejdíszéből.