Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. Reszkess Texas, a négyes visszatér

 

Yukina miután megbiztosodott Kuwabara épsége felől Kurama felé futott. A rókaszellem a fűben ült, úgy tűnt, hogy gondolkodik valamin. Lehet, hogy az a valami pont a Yukinának szánt válasz volt. A hótündér leült Kuramával szemben. Kazuma sem hagyta magukra őket, egyből kettőjük közé huppant. Yukina elpirult ahogy Kuwabara leült mellé, Kurama pedig elmosolyodott. Nem telt egy másodperc, mire Yukina rázni kezdte Kazuma vállát. Kurama még mindig nevetett.

 

- Kazuma úrfi, kérlek állj fel – szólt Yukina csengő hangján.

 

Kurama már alig bírta szusszal, a kuncogást is nevetésre váltotta. Kuwabara egy még tőle is szokatlannak számító bamba vigyorral nézett kedvese szemébe. Yukina egy tündéri mosolyt eresztett Kuwabara felé. A néma romantikázást Kazu még folytatta volna egy életen keresztül, de Kurama halántékon csapta, amitől hátradőlt. Yukina feltérdelt és tovább csodálta Kazut. Kuwabara csak akkor eszmélt fel, és már készült is megformálni agyában egy Kuramának címzett kérdést. Ahogy a szemével Kurama felé haladt tekintete elsápadt amikor arra a pontra tekintett ahol még az előbb ő ült. Amennyire lassan csak tudott, úgy állt fel.

 

- Hogy az a jó büdös...ezért Seryou élve eltemet...

 

Dühének oka a nadrágján dísztelenkedett.

 

- Ó hogy fulladna meg minden kutya tartó, aki a partra viszi a kedvencét űríteni! – szinte ordított a dühtől

 

Arca pedig mégjobban kezdett hasonlítani Kurama vörös rózsáihoz. Yukina felállt, segíteni szeretett volna Kuwabarán, de Kazu nem fogadta el. Kurama beleunt a tétlenkedésbe, gondolta ideje távozni. Azért nem hagyta ott őket szónélkül.

 

- Ha Hiei-t, vagy a hótündért keresnétek, akkor nyugodtan adjátok fel, Hiei nem az a fajta aki engedi magát meglelni.

 

- De ugye nem fog ártani Rui-nak?

 

- Ez csak Hiei-től függ, de ha az anyját nem bántotta, szerintem őt sem fogja... – majd távozott

 

- Hé Kurama, mégis mit akar Hiei attól a hótündértől?!

 

Kurama nem felelt, pedig úgy tűnt, hogy jól ismeri Hiei tervét. Kuwabara szívének tüzében perzselődve engedte el kedvese kezét és futott vissza a templomba. Seryou nem állta meg egy tasli nélkül. Yusuke sem bírta kacagás nélkül. Legszívesebben egész nap a fiú nyakán ült volna és emlékeztette volna figyelmetlenségére, de Kuwabara egyedül hagyta, Genkai és Yukina pedig nem nagyon nevettek Yusukével. Végül maga a fiú is távozott. Ahogy sétált az emberektől zajos utcákon egyre jobban kezdte magát egyedül érezni. Lépteinek zajába ezer másik is vegyült, mégis valaki úgytűnt követi. A léptek finomságából ítélve nő lehetett az illető. Yusuke már az elején kiszúrta. A legközelebbi sikátorba sietett. Az épületek árnyékában gyorsan el tudott tűnni. Az álla is leesett, mikor meglátta az üldözőjét. Egyenest a lány előtt landolt.

 

- Rachel, mikor jöttél?

 

- Nem régen. Érdekelt, hogy Suichi átadta-e az üzenetemet Hiei-nek, mert ha nem énrám marad teljesíteni. Szívem szerint remélem, hogy nem tette meg, mert én már be is biztosítottam magam.

 

- Ja akkor ez volt az a zavarodottság. Hiei biztos örülni fog...persze a maga módján. Reméld, hogy tompul az ereje...

 

A távolból egy éles női sikoly hallatszott. Yusuke ölébe hullott az elrabolt hótündér. Hiei meg sem állt Rachel-ig. Még a lábáról is ledöntötte a meglepett lányt. Yusuke is alig bírta lerángatni szegény lányról.

 

- Ez az, működik. Drágaságom ez a parfüm a te hajszálad segítségével jött létre, és még működik is. Az a legjobb benne, hogy nincs ellenszere sőt még mellékhatása sincs. Egész héten imádni és kívánni fogsz – mosolygott Rachel.

 

Rui és Yusuke hol egymásra, hol pedig Hiei-re és Rachel-re szegezték tekintetüket. Hiei agya mintha elszállt volna. Ott térdelt Rachel előtt és mint egy Istennőt úgy nézte a lányt. Ahogy Rachel távolodott tőle Hiei úgy kezdett régi önmaga lenni, mikor már tényleg távol volt a démontól Hiei Rui felé tekintett.

 

- Tehát a sivatagban találom meg.

 

A hótündér kezeit tördelve igent intett a fejével. Hiei intett a fejével, hogy tűnjön a szeme elől. Mikor már eltűnt a látóhatárból Hiei felállt és Rachel irányába nézett. Nem a lány érdekelte, hanem azok akik a hátánál jelentek meg. Kuwabara ordibálása visszhangozta be a sikátort. Kurama mint egy kutyát húzta maga után. Ők is meglepődtek Rachel láttán.

 

- Hiei, milyen sivatagról beszélt az a nő? – kérdezte Yusuke

 

- ...Ahol a prérikutyák nyomát lepi el a homok...

 

- Na ne!!! Én oda vissza nem megyek.

 

Hiába tombolt Kuwabara, mindenki elment újra összepakolni a cuccaikat. Két nap múlva pedig újra Texas úttalan utait rótták, egyenlőre még ismeretlen ok miatt.