Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Újabb bonyodalmak

 

Dél körül járt az idő, mikor megérkeztek Japánba. A reptéren már várta őket Keiko, Genkai és Yukina. Yusuke és Kazuma lebarnulva szálltak ki a gépből. Mosolyogva integettek a várakozóknak. Ahogy eltűnt Kuwabara elől a tömeg, lábát elhagyva szaladt Yukina felé. Yukina csupán egy halovány mosollyal fogadta Kuwabarát. Yusuke is megölelte Keikót, viszont Genkait már nem vállalta be. Jött egy kevés kérdezz-felelek, amire már reflexből adták a válaszokat, mindkét fél. Yusuke Hiei után érdeklődött, de Genkai nem tudott semmit. Ekkor szólt bele Kuwabara.

 

- Nem láttátok Kuramát? Az előbb még itt volt...

 

- Itt nyugodtan hívhatod Suichinak, csak a közelében ne emlegesd fel neki – mondta Yusuke még mindig Keikót ölelve. – Elsőként szállt ki a gépből, azóta nem láttam.

 

- Biztos Rachel üzenete miatt szökött el. Nem akarja átadni...na de én akkor is átadatom vele, vagy ne legyen a nevem...

 

Kazu még folytatta volna, de egy kéz olyan erővel vágta fejbe, hogy a fiúnak még szava is elakadt. Seryou kezelte meg édes, drága öcsikéjét. Genkai örült a felbukkanó lánynak, legalább feltűnés nélkül el tudta csalni Yusukét a közelből. Egy padra telepedve kezdtek el beszélgetni.

 

- Milyen volt Amerikában? – kérdezte Genkai

 

- Jó volt, de gondolom nem a részletek miatt rángattál el a többiektől.

 

- Úgy látom tényleg kezd benőnni a fejed lágya. Yukina a gond. Mostanában még szótlanabb mint eddig, és van, hogy reszket a félelemtől, különösebb ok nélkül. Lehet, hogy Hiei bajban van?

 

- Koenma hívta el Hiei-t, és ha bajban lenne, gondolom arról Koenma is tudna. Őt ismerve egyből szólna nekünk.

 

- De ott van Kurama...miért tűnt el olyan hirtelen. Rosz érzésem van.

 

- Jó, értem. Még ma elmegyek a cumishoz. Megtudom, hogy mi van Hiei-el

 

- Yusuke, menj még most. Jobban örülnék, ha Kuwabara Yukina mellett maradna.

 

Yusuke egyetértően bólintott és már ment is. Genkai visszasétált a többiekhez és együtt elmentek Genkai templomához. Az öreglány nem akarta, hogy most különváljanak. Kuwabara tényleg nem hagyta a jégtündért még egy percre sem magára, de Seryout sem lehetett lekoptatni. Mindent akart tudni, főleg a férfiakról kérdezősködött.

 

Yusuke is megérkezett a Reikai-ba és egyből Koenmához igyekezett. Félúton beleszaladt George-ba. Az meg elvitte Botánhoz. A lány kint ült a teraszon és a többi révésszel beszélgetett. Meglepte a vendég.

 

- Bocsánat, de nem vártunk ide – mentegetőzött Botan. – Ugye Koenma-sanhoz jöttél. Sajnos ő most nem tud fogadni.

 

- Mégis miért?

 

- Mert fontosabb elintéznivalója van...az apjával.

 

- Már megint kihúzta a gyufát, Yama papa pedig elseggelte.

 

- Yusuke, ne viccelődj. Hiei ügyében kell engedélyt kérjen Yama királytól.

 

- Hiei ügyében? Mi van vele? Yukina elég rosszul néz ki.

 

- Megértem...ha egy hótündér haldoklik, azt a társai is megérzik. Ne izgulj, mostmár jobban van, hála Hiei-nek

 

- Mi? Beszélj értelmesen.

- Emlékszel még a Koenma-sannal folytatott beszélgetésre, miszerint az a személy aki Hiei-t keresi majdnem megölt valakit?

 

- Persze-persze.

 

- Hiei segítsége nélkül biztos meghalt volna. Yukinától nem kérhettünk semmi féle segítséget, mivel egy befolyásos hótündérről van szó, aki ha felébredt volna, ki tudja mit tett volna szegény lánnyal. Hiei segített, de megmondta, hogyha felébred a beavatkozás közben a hótündér, akkor megöli. Talán hallotta, mivel még mindig kómában van.

 

- Láthatnám?

 

Botan nem tudta biztosan, hogy szabad-e Yusukének megtekinteni a hótündért, de nem tartotta vissza. Majdnem elérték a szobát, mikor a folyosón meglátták az ablakban ülve Hiei-t, mellette Kuramával. Botan nem akart maradni. Közölte Yusukével, hogy a szoba pont Hiei mellett van, ha be akar menni tőle kérjen engedélyt. Yusuke egyből kijelentette, hogy neki nincs szüksége engedélyre, mégis Hiei előtt állt meg. A démon kifelé nézett, Kurama meg lehúnyt szemmel állt.

 

- Sz’asztok. Hallottam a hótündérről. Szép volt Hiei.

 

Hiei úgy tett mintha meg sem hallotta volna. Yusuke meg Kuramára nézett.

 

- Átadtad Rachel üzenetét?

 

- Add át te, ha annyira akarod – mondta Hiei, miközben a kardja felé nyúlt.

 

- Hát mégsem vagy süket?

 

- Yusuke, végre ide toltad a képed! – jelent meg a folyosó szélén Koenma – Ideje volt már idejönnöd. Apám nem engedte meg, hogy veletek tartsak. Azt hiszi, hogy csak lazsálni akarok.

 

Hiei majd fellökte Yusukét, úgy távozott.

 

- Mégis mit vártam... – morogta szinte magában.

 

Kurama is elengedte a falat. Yusuke csak nézte ahogy a két démon egy szó nélkül távozik. Ő is távozni készült, de előtte még elslattyogott megnézni a hótündért.

 

- Húha, még Rachel is szebb volt ennél.

 

- Aphroditée...a legszebb nő volt, akit láttam... – álmodozott Koenma.

 

- Az Aphroditée effektus utánni mellékhatásról beszéltem. – „Koenma nem is hittem volna, hogy Aphroditée még a te fejedet is elcsavarta....te kis gonosz”.

 

Genkai templomából Yukina rontott ki. Kuwabara szaladt utánna. Yukina reszketve fordult a fiú felé.

 

- Kazuma úrfi, kérlek hagyj magamra. Nem lesz semmi bajom.

 

- Yukina kisasszony!

 

Kazuma elbotlott a magas fűben. Yukina egyre jobban távolodott tőle. Egyenest a tenger partra sietett. Felmászott egy közeli sziklára. Kazuma is mászni akart, de egy inda elkapta a lábát és a földre rántotta. A homlokából szivárogni kezdett a vér. Látta Yukinát fent, ahogy egy hozzá hasonló nővel beszélget. Egy szempillantásnyi idő alatt átsuhant egy feketeség és elragadta Yukina beszélgető partnerét. Yukina meg lezuhant a szikláról. Kazuma ordítva ugrott fel, de az inda visszahúzta. Feltérdelt, közben még a könnye is kicsordult. Letörölte, majd reszkető hangon kiabálni kezdett.

 

- Kurama, te idegbeteg, majdnem rámhoztad a frászt!!!

 

Yukina még maradt pár másodpercig Kurama karjaiban, majd Kuwabarához szaladt. Habár ő került életveszélybe mégis ő izgult Kuwabara épsége miatt.