Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. Relikvia vadászok

 

Valahol fent, a magas kínai hegységben, egy elrejtett sziklaszirten, egy magányos fekete kabát szára lengett a heves szélben. A ruhadarab viselője mellénél volt egyetlen gombbal összefogva. A 20-as éveiben járó nő mindig is így hordta, és ez most sem volt máshogy. Bal kezét csípőjén tartotta, míg a másikkal egy messzelátóval pásztázta be a terepet. Munkája végeztével a szerkezetet elsüllyesztette az oldalára csatolt táskájába. Ugyanabból elővett egy fülhallgatóra szerelt mikrofont is, és miután beállította felhúzott egy ujjatlan kesztyűt, végezetül pedig megszólalt:

- Shino, hallassz?

- Tisztán és érthetően – hallatszott a fülhallgatóból.

- Maradjatok a közelben, ezek a szerzetesek nekem nagyon bűzlenek.

- Hana biztos vagy magadban? Ezek nem fognak csak úgy elengedni, ha megszerzed a tekercset.

- A főnöknek kell a tekercs, úgyhogy...

- Hana attól mert a főnöknek kell az a papirusztekercs, neked még nem kéne önszántadból fejest ugranod, egyenest a kígyó barlangjába! – hallatszott egy feldúlt női hang.

- Mona ne siránkozz már!

- Megint kezded?!

- Móni kérlek nehogy már nekikezdj itt tombolni, pont a fülembe.

- Mona, Shino jó szórakozást kívánok a veszekedésetekhez, én kiléptem.

Nem várt visszajelzést, egyszerűen csak kikapcsolta a szerkezetet, hisz úgyis tudta, hogy a nagybátyja ezen tette miatt legszívesebben levágta volna a fél karját. De mindig is jobban szeretett egyedül dolgozni, a barátnője meg a nagybátja meg abban a pillanatban csak a figyelmét vették volna csak el, úgyis ha szükség lenne rájuk, csak egy mozdulat és újra beszélhet velük. Most viszont csak azt a bizonyos tekercset akarta magának, úgyhogy csak arra összpontosított. Igencsak furcsa módját találta meg a beszerzésre. Nem használt cseleket, nem keresett hátsóbejáratot a magas templomba, ó nem, ő egyenest szemből támadt, avagy ment a kapu felé. A szerzetesek szétszóródva munkálkodtak a templom körül. Mindenki felfigyelt az idegen érkezésére, de senki sem szólította meg egészen addig, amíg el nem érte a templom bejáratát. Amint a sötét alak a fakapuhoz ért egy idősebb szerzetes lépett ki az épületből.  Sárga ruhájának ujja teljesen kiegyenesedett, mikor az öreg kinyújtotta a karját, pont a lány orra előtt.

- Állj! – szólt ellenkezést nem tűrő hangon.

A nő mintha süket lett volna, úgy ment tovább. Az öreg szerzetes hátától egy jóval fiatalabb fiú lépett ki. Neki fekete kapucnis köpeny takarta ruháját, csupán a fatalpú papucsa látszott ki, ahogy a lány előtt megállt. Hana erre a jelenségre már lelassult, de nem volt szándékában megállni.

- A mester azt mondta, hogy állj!

Hana elmosolyodott, bár még most is tettette a némát. A fiatal szerzetes harci pozíciót vett fel, látva, hogy az ő szavai is süket fülekre találnak. A többi szerzetes meg valamiért rákvörösre pirult, úgy tűnt kínjukban. Az ifjú szerzetes összevonta szemöldökét, és látva, hogy a nő nem szándékszik megállni bemutatta neki harctudományát. Egy Bud Spencer-es filmre gondoljatok, ahol egy kis kínai ugrál a hős előtt. Nos, ez a kis kínai Hana előtt is levágott egy igencsak kínos táncot. A lány szép nyugodtan végigvárta a befejezést, majd végre kinyitotta a száját.

- Öcskös, figyelj rám jól, mert most megmutatom, hogyan kell ezt csinálni!

Azt hiszem le se kell írjam, hogy mi következett. A hölgy még a képzettebb szerzeteseket is a földbetiporta volna kecses mozdulataival. Minden ütése, rúgása fájdalmasan ért célba. Az ifjú szerzetes palánta ájultan rogyott a földre, megtapasztalva a harcedzett hölgyemény technikáját. Az idős, bejárat mellett figyelő szerzetes, most a fiatal elé állt, ugyancsak harci állást felvéve.

- Távozz innen balga lány, ez a gyerek nem ártott neked.

- Ez a nyámnyila anyámasszony katonája, nekem? Na ne viccelj vénember.

- Kislány válogasd meg a szavaidat a mester előtt! – kiáltott a lányra az egyik szerzetes.

Hana körbenézett a hang hallatán. Ahogyan azt várta, a többi férfi bekerítette amíg ő a fiatallal volt elfoglalva. Riadalom helyett csak egy széles mosoly ült fel arcára.

- Na végre... – szólalt meg –, azt hittem már, hogy nem fogok ma szétverni egy-pár szent fejet.

Az idős szerzetes faképnél hagyta a lányt. Érezte, hogy még a közeljövőben összefut vele, de nem akarta a templom kincsét védelem nélkül hagyni. Hana pedig megkapta amire annyira várt. Az szerzetesek tízesével támadtak rá, ő pedig ügyesen kivédett minden támadást. Harca hevében észrevette, hogy eléggé távol került a templomtól, melyet az épp nem harcolók igyekeztek bezárni. A két vasajtó érces hangon csukódott be. Hana tudta, hogy be kell jusson az épületbe, de ha az ajtók bezárulnak előtte, ő soha nem fog bejutni. Összeszedte hát összes erejét, felugrott a legközelebbi fa ágára és a szerzetesek fejein átugrálva „besétált” a kapun. Ahogy beért a két vasajtó bezárult. Hana fáradtan törölte le homlokáról az izzadtságot. Körbenézett az üres folyosón majd elindult balra. Ösztöne nem hagyta cserben. Egyből a tekercset rejtő óriási terembe jutott, melyet 50-60 szerzetes védett, mostmár éles szúrófegyverekkel felszerelkezve. A szerzetes aki kint magára hagyta most emberei élére állt. Kezében egy hosszú, keskeny, erezett mintázattal ellátott markolatú kard volt. Hana is felkészült az újabb ütközetre. Még a folyosón kigombolta kabátját, és most zsebre vágta kezét, magától érthetődően, úgy tette azt, hogy tisztán láthatóvá váljon a csípőjére csatolt fegyvertartó, benne két ezüst markolatú pisztollyal. Az öreg szerzetes megnézte rendesen a fegyvereket, majd megköszörülte a torkát és megszólalt.

- Sajnálom lány, bárki is legyél innen csak holtan fogsz távozni.

- Igaz...innen távozni fogok, de élve és a tekerccsel együtt. Adjátok át, és nem esik bajotok.

- Te akartad... – felemelte a kezét – Végezzetek a betolakodóval!

Az összes szerzetes rátámadt a lányra. A harc vérremenő volt, és magától érthetődik, hogy Hana sem úszta meg szárazon, de ő ezt a sebet bevállalta a főcél érdekében, máskülömben is csak egyetlen karcolásról volt szó, azt is a vállára kapta, amikor ledobta magáról a kabátot, egyenest rá két szerzetesre, akiken még vagy három szerzetes keresztülesett. Az öreg szerzetes amint meglátta a lányt kabát nélkül, szinte a padlóhoz olvadt. Csak úgy sütött róla a meglepettség. A lány világos vajkrém színű ujjatlan felsőt viselt, melynek válla alól mindkét oldalt egy-egy pepita mintázatú csíkalakú anyag szálldosott szabadon. Minden bizonnyal nem felsőhöz tartozó kellék lehetett. Mindez vszont csak egy  meglepetés volt, a másik a lány hátán rejtőző fekete kardhüvely volt, benne egy zöldes-feketés markolatú karddal. Ezt a kardot a harc során egy pillanatra sem vette ki a tokjából. Hana nem kevés harc folyamán keveredett a tekercsig. Az előtte álló szerzetessel hosszasan küzdött, mire sikerült hasba rúgja, majd lefejelnie. Mostmár csak egy lépcsősor  A fegyvertokból is kikerültek az ezüst markolatú lőfegyverek. Belefáradt a sok harcba, így mostmár a pofonosztás helyett a könnyebbik, de halálosabbik útra tért. Nem ölt embert velük, csak a szúrófegyvereket lőtte ki a szerzetesek zsebéből. Mikor kifogyott az egyik tára, nem volt ideje újra tölteni, és a másikban még hagyott két golyót nagy vszély estére. Ígyhát zsebrevágta a fegyvereket és újra ököllel és lábbal harcolva próbált menekülni. A kabátjához elérve elmosolyodott. A szerzetesek nemtudták mire vélni a nagy boldogságot. Hana viszont szó nélkül felkapta magára a kabátját és a belsőzsebébe nyúlva egy gránátot vett elő. A körülötte levők mind megtántorodtak. Hana a legegyszerűbb utat választotta, a falnak halyította a kibiztosított gránátot menedékbe húzódva felrobbantotta a falat. Az épület lehet, hogy régi volt, de masszív, a terem, ahol a harc folyt csupán félig rogyott meg a robbanástól. A lány pedig végre szabadon távozhatott. Aki azt hiszi, hogy ezzel vége is volt a tekercslopásnak az nagyot téved. Hana alig ért pár méterrel távolabb, mikor a templomból hat motorbiciklis vágódott ki. Hana tágra nyílt szemekkel nyúlt a mikrofonjához.

- Mona, Shino ott vagytok?!

- Nem – hallatszott Shino hangja -, gondold Hawaii-ra utaztunk, és épp a pálmafák árnyékában kókusztejet szürcsölünk az egészségedre.

- No akkor hagyjátok ott a csinos bennszülöttlányokat és repüljetek ide a zord kínai hegységbe, mert kiderült, hogy ezek a kedves szerzetesek felcsaptak szelíd motorosoknak!

- Gyere a keleti szakadékhoz, máshol nem tudok leszállni – szólalt meg Mona.

- Ok, és el ne feledjetek venni nekem is egy kókuszlevet!

Mona majdnem lefejelte az előtte levő műszerfalat. A hölgy kb egyidős lehetett Hanával. Külsőre viszont egyáltalán nem hasonlítottak. Gesztenye barna hajában természetes világosabb tincsek keveredtek, melyek azt az érzést keltették, mintha be lett volna melírozva a haja. Óriási kék szemeiben elveszett volna egy egész tenger. Igaz molett testalkatú volt, mégis ruháit úgy választotta meg, hogy minden plusz kiló javára váljon. Fekete nadrágot és sötétpiros pulóvert viselt, melyre egy halványlila tigrist nyomtattak. Nadrágjával egyforma színű dzsekije az űlés háttámláján pihent. A másodpilóta székén egy harmincas talán negyvenes éveiben járó férfi foglalt helyet. A legfeltünőbb rajta a teljesen megőszült, félhosszú haja volt, melyet rendre hátrafésülve hordott, csupán ritka alkalmakkor kötötte össze, ez is egy ilyen ritka alkalomnak számított. Az ő szemei is kékek voltak, bár lilás árnyalatúak. Bal szemöldökén régi keltezésű, beforrt heg látszott. Arca, Monával és Hanával ellentétben akárcsak a szerzeteseknek keletázsiai jeleket rejtett. Ez méretére is kihatott, csupán mert ült látszott egyforma magasnak Monikával, valójában jóval kissebb volt mindkét lánynál. Most egy szürke pólót viselt, rajta egy kék függőleges csíkos inggel. Visszatérve Monához, a hölgy, fiatal kora ellenére egész tapasztalt pilótának látszott. A nem is olyan kicsi modern, Japánban készített repülővel lejjebb szállt a magasra felszökő hegycsúcsok között. Shino hátán végigfutott a hideg, mikor meglátta az elől motoron menekülő Hanát, nyomában az állítása szerinti „szelíd motorosokkal”.

- Shino – szólalt meg Mona -, nem fog menni, a szél túl erős, nem tudom letenni a gépet, oldalszéllel túl keskeny a rét.

- Akkor ne szállj le – szólt közbe Hana -, fordíts hátat nekem és nyisd meg a csomagteret.

- Mondd te megőrültél?

- Bácsikám, nincs vesztenivalóm, ha ezek utolérnek úgyis végem.

- Hana ez bolondság...de nincs más út. Készülj!

- Mona...hősöm...

Shino hallva a lányokat megcsóválta a fejét. Nagyon nem tetszett neki a terv, dehát őt sosem vették igazán komolyan. Ahogy Hana kérte, Mona a szakadék felé szállt és felnyitotta a csomagteret. Abból kiszállt néhány dolog, köztük egy gázpalack is. Egyenest Hana felé röpült. Muszály volt kitérjen előle, de így már nem tudta elérni a szakadék szélén levő emelkedőt, melyre fel akart ugratni. Hátánál a palack felrobbant, emiatt már visszafordulni sem tudott. Elővette a pisztolyát melyben még volt két golyó és az utolsó pillanatban kilőtte a motor elős kerekét, ami extralendülettel lökte a repülő felé. A motor a mélybe zuhant, furcsamód, nem egyedül, hanem mégegy motorkerékpár kíséretében. Csomagtér aljába egy kard volt szúrva, melyben Hana kapaszkodott. Kabátját valami teljesen lehúzta. Ez a valami pontosabban fogalmazva valaki volt, méghozzá nem más, mint az a szerzetes tanonc, akit „kioktatott”. Hana felhúzta magát a gépre, de potyautasát képtelen volt lerúgni a kabátjáról.

- Add ide a tekercset! – rikácsolt a srác.

Hana viszont nem felelt, csak lekevert neki egy öklös puszit, majd manuálisan lezárta a csomagteret. A füle csak úgy csengett. Jóformán azt sem vette észre, mikor Shino belépett és a lányhoz rohant. A férfi megfogta a nő kezét, amitől az egyből azt hitte, hogy a potyautas tért magához, és földre kényszerítette nagybátyját.

- Bácsikám...bocsánat, nem vettem észre, hogy te vagy...

- Semmi baj. Jól vagy?

- Ne ordíts a fülembe könyörgöm. Itt a tekercs, add oda Okudának. Mondd meg neki, hogy meg ne próbálja toilet papírnak használni, mert használat után nyomom le a torkán.

- Hana szívem, úgy látom formában vagy.

- Naná...

Szava elcsuklott, mikor hátrapillantott és meglátta a földön fekvő még mindig ájult szerzetest.

- Ezzel meg mit csináljunk? – mutatott a fiúra.

- Semmit, bezárjuk egy kabinba és meg van oldva.

- Viszem is a szemetet, te vidd fel a tekercset a főnöknek.

Shino nem ellenkezett. Még megkérdezte, hogy nem-e kell segíteni a férfiú cipelésében, majd látva, hogy Hana egyedül is megbírkózik a feladattal elment. Egyenest a főnöke irodája felé sietett. Tisztelettudóan bekopogott, és amint engedélyt kapott rá, be is lépett.a magán helységbe. Odabent egy hosszúhajú férfi gépelt valamit laptopján. Csak egy pillantást vetett Shinóra és már folytatta is a gépelést.

- Hana sikerrel járt? – kérdezte végül.

- Igen, Okuda-sensei.

- Adja át neki szívből jövő köszönetemet.

- Sensei... – kezdte Shino, miután átnyújtotta a pergamentet – sensei, történt egysmás...nem várt bonyodalom.

- Folytasd.

- Majdnem az egész élelmiszer készlet megsemmisült, egy motorbiciklivel együtt, és még egyébb nem olyan fontos tárgyal együtt.

- A tekercsért mindent megadtam volna. Ha emberéletet nem követelt az eset, akkor spongyát rá.

- Hát erről lenne szó...

A férfi leállt a gépeléssel és felugrott helyéről. Riadtan nézett farkasszemet a másik ősz hajú férfival.

- Hana vagy Mónika kisasszonynak valami baja esett?

- Nem, ne izguljon, mindketten jól vannak, csak...egy szerzetes felkerült a gépre, miközben az unokahúgomat kergette.

- Óh, már megijedtem, hogy komoly a baj, zárják el a férfit és amint valami lakott helyre érünk eleresszük.

- Igenis sensei... ha nincs rám szüksége távoznék, a fickó veszélyesnek tűnt, Hana pedig hullafáradt.

- Csak nyugodtan. Ó és mégegyszer köszönöm...mindnyájuknak.

Kölcsönös tiszteletük jeléül meghajoltak egymással szemben, majd Shino ahogy ígérte távozott.

 

*Kissé hosszú fejezet lett, és nincs benne egyetlen szereplő sem a mangából (khm...látszólag), de muszály volt ilyen hosszúra írjam, remélem azért megérte elolvasni. A tekercsre többet nem térek ki, emiatt most említem meg, hogy ez a tekercs nem más, mint a „Négy Istenség (szörny) Univerzuma”, az eredeti kínai kézirat, melynek Einosuke Okuda készítette el a japán fordítását*

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.