Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Yana

 

Sorra kidőlt, még füstölgő fák jelezték a repülőgép füldetérésének irányát. Bár a gép irányíthatatlan lett, Mónikának valahogy sikerült egészben letennie. A legnagyobb szerencséjük talán abban rejlett, hogy alacsonyan szállt a gép, amikor megtörtént a katasztrófa. A négyfős legénység és a „vendég” szerencsésen, néhány apróbb karcolással megúszták a zuhanást. Shino, főnöke kabinjától néhány méterre csapódott a falnak és ájult el. Iszonyatos fejfájással ébredt és vérző homlokkal. Legelső gondolata mégsem a saját egészségi állapota körül forgott. Talpra állt és berontott Okudához. Odabent minden romokban hevert. A férfi egy rakás könyv alatt hevert ájultan. Shino megfordult, hogy távozzon, de végül mégis a férfihoz sietett és kiszabadította. Kevéske ébreszgetés után kinyitotta a szemeit.

- Sensei jól van?

- Igen Shino... mi történt?

- Nem tudom. Gondolom nem tudja merre lehet Hana.

- Sajnálom... nem láttam.

- Jöjjön, segítek felülni a díványra...

- De Shino, hisz te vérzel... – nézett a férfi arcára, aki elfordította a fejét – jól vagyok, csak egy kis horzsolás... semmi komoly.

- Akkor hagyj, felállok egyedül is. Te keresd meg az unokahúgod én megyek megnézem mi van Mónika chan-nal...

Eltolta magától a segítőkezet és megpróbált felállni, de lába nem engedelmeskedett. Úgy tűnt erősen megüthette, de nem tört el, mivel tisztán érezte a fájdalmat, amikor rá próbált állni. Shino megcsóválta a fejét, ellenkezést nem tűrve megfogta a főnöke karját és elvitte a díványig.

- Itt marad, majd én megnézem, hogy mi történt – mondta, szinte parancsoló hangon.

Okuda nem ellenkezett. Shino amint biztonságban tudta, már indult is tovább. A szikrázó neoncsövek horrorfilmbe is símán beillő jelenetekkel szolgáltak. Ahogy szaladt az unokahúga kabinja felé, megpillantotta a potyautasukat. A fiú a földön ült és a karját kötötte be. Shino észrevétlenül tovább akart futni, de Enlai meglátta.

- Hé öreg! – kiáltott oda neki – Látja, ettől féltem.

- Tűnj el innen, örülhetsz, szabad vagy.

- A tekercs már úgysincs a fedélzeten, úgyhogy nem is maradok... elhiheti.

Shino oda se figyelt a fiúra. Csak futott. Fellélegzett, amikor megpillantotta szembe jönni Hanát, semmi baja sem volt a lánynak. Az is felvidult, meglátva bácsikáját. Amint elérték egymást, megölelték egymást.

- Bácsikám jól vagy? A fejedből ömlik a vér.

- Semmi komoly, téged féltettelek.

- Épp az edzőteremben voltam, amikor zuhanni kezdtünk. Mi van Monával? Jól van?

- Fogalmam sincs, téged akartalak látni, de ne izgulj, őt is megkeressük. Áh, a potyautasunk is kiváló egészségi állapotban van.

- És Okuda?

- Ő is jól van, a lába húzódott csak meg. Maximum nem fog egy-két napig lábra állni. Más baja nincs.

Hana bólintott, majd elmosolyodott. Azután viszont újra komor lett és futni kezdett, egyenest az irányítófülke felé. Rengeteg romon vergődtek át, mire sikerült bejussanak. Mónika a kormányra borulva feküdt. Körülötte a műszerfal tiszta vér volt. Hana a ányhoz szaladt és kitapintotta a pulzusát. Kissé gyorsabb volt a szokásosnál, de ahhoz képest, hogy mennyi vért vesztett normálisnak volt mondható. Hana megkereste az elsősegélydobozt, amiből kötszert és kékszeszt vett ki. Fertőtlenítették a lány sebeit, majd bekötötték őket. Shino ezután felemelte a lányt és kivitte a szabadba. Kiérve látták meg, hogy mekkora kár esett a repülőgépben. A külseje összetört és magaután barnás árnyalatú vasport hagyott. Időközben feltűnt Enlai is. A fiú el akart menni, de mikor meglátta a sérült lányt Shino karjaiban, odaszaladthozzájuk, megnézni, hogy nem-e tud segíteni. Hana már nyúlt a fegyvere után, Enlai viszont felemelte kezét, jeléül annak, hogy nem ellenséges szándékkal érkezett. Shino viszont felállt és Mónika elé állt.

- Nem kérünk a segítségedből, a lánynak úgy sincs életveszélyes sérülése. Addig menj el, amíg lehet.

- Számból vetted ki a szót bácsikám. Hallottad szerzetes? Jobb ha mész, vagy én kergetlek el, de az fájni fog.

- Én elmegyek, de tudnotok kell valamit. Ez a táj egyáltalán nem hasonlít arra, amire én emlékszem. Valahol egy idegen helyen vagyunk. Ha tényleg nincs szükségetek a segítségemre, jól van, már itt sem vagyok. Vendégszeretetből jeles...

Azzal az ifjú szerzetes tanonc elsomfordált. Figyelte, hogy merre megy, nem akart eltévedni. Eközben Mónika lassacskán magához tért. Jobb kezét alig érezte a fájdalomtól. Shino visszament a repülőre, keresni valami fájdalomcsillapítót. Közben Mónika felült és körülnézett.

- Mi folyik itt?

- Lezuhantunk, nem látszik?

- A gép belsejéből jött a légörvény, ami lehúzta a gépet. Nem tudom, hogy mi okozta, neked véletlenül nincs ötleted?

- Nincs, de úgyse számít most. A fontos, hogy nem esett komoly bajod.

Mónika erre fájdalmasan húzta meg a száját, ezzel a mozdulattal mutatva ki érzéseit. A két lány ezután elhalgatott. Mindketten örültek, hogy szárazon megúszták. Ültek egymás mellett és nézték a masszívabb fákat, melyeket nem döntött ki a zuhanó repülőgép. Váratlanul megmozdult, mintha fel szeretett volna állni. Hana odaszaladt hozzá s felsegítette. Mónika a távoli domboldalra mutatott, mely tisztán láthatóvá vált, a fák gyökerestől való kicsavarása mentén.

- Hana, oda kell mennünk, láttam valamit.

- Mona, ne viccelj, ilyen állapotbannem mehetsz egy tapottat se.

- De igen. Mert te ugye nem láttál semmit még most sem?

Tudta, hogy a lány nem vehetett észre semmit, hisz épp őt nézte. Hana pedig azt tudta, hogy Monát nem fogja lerázni magáról, bár még egy utolsót próbálkozott.

- Én aztán nem szállítgatlak, ha bírsz járni, velem jöhetsz.

- Mi van Hana megvakultál? A kezemnél és a vállamnál sérültem meg, nem a lábamon.

- Na és futni tudsz-e, ha valami vadállatot szemeltél ki magadnak?

- Szerinted miért szóltam neked?

- He-he, eldobom az agyam, ez volt ám a vicc. Ha nem volt elég ennyi, akkor gyere, nézzük meg, mit láttál.

Elindultak tehát arra, amerre Mona szeretett volna menni. Talán nem is látott semmit, lehet, hogy csak a géptől akart elmenni, hogy legalább néhány percre szabaduljon meg a gondolattól, hogy azt neki kell helyre pofoznia, ha egyáltalán lehetséges. Bár meg kell hagyni, nagyon kevéz esélyt látottarra, hogy az a repülőgép ismét felszálljon.

Útjukon többek között arról is értesült, hogy senki sem halt meg, így legalább már egy részről megnyugodhatott. Átvágtak egy kissebb vízfolyáson is, mikor Mona felemelte jobb kezét és a szemben levő bokrok felé mutatott.

- Láttad?!

- Én semmit... – felelt neki Hana.

Mona a bokorig szaladt. Hana ekkor észrevette, ahogy megmozdultak a levelek. Fegyveréhez nyúlt és Mona után szaladt. Addigra a barátnője már lehajolt és bal kezével - ami nem volt felkötve – széthúzta a leveleket. Egy piros szempár vilant meg a sötétben. Mona ijedten hátrálásba kezdett. Erre a bokorból váratanul kiugrott valami. Átugrotta Monát és Hana kezének ugrott. A lány egy suhintással lecsapta magáról az állatot. Egy magas, fekete hátú, szürkés lábú és hasú vadászgörény volt a támadó. A kisállat egyből felugrott és újult erővel támadt rá a lányra. Váratlanul újabb ellenség tűnt fel, ezesetben azonban emberek voltak az illetők. Nem szóltak semmit, hanem egyből támadtak. Nyílzáport eresztettek a meglepett lányokra. Csak a szerencséjükön múlott, hogy nem találta el őket egy sem. A görény otthagyta Hanát. A támadók irányába szaladt. Alány viszont revanche-ot akart. Elővette oldaláról két pisztolyát, és rálőtt. A fák mögül riadt lovak futottak el. Egyetlen ember futott utánnuk, de amikor megpillantotta Hanát, fedezékbe rohant. Eközben Mónika is felállt. A vállán levő sebet szorította, mely felszakadt. Ahogy ott térdelt, észrevette, hogy a bokor túloldaln valami mozog. Erőt vett félelmén és széthúzta a bokor ágait. Ekkor pillantotta meg azokat, akiket a görény védett. Egy vékony, hosszú,gesztenye barna hajú nő feküdt a földön, melyet vörösre festett a vére. Hátából két szál nyílvessző állt ki. Egy fekete egyenes hajú kislány rázta könnyezve. Mona gyomra felfordult, majdhogynem elájult, mikor rájött, hogy a támadók lényegében egy védtelen nőt és annak gyerekére vadásznak. Megkerülte a bokrot és lehajolt a kislány mellé. A kislányra ahogy ráesett Mona árnyéka, félelmében összrezzent. Csak úgy potyogtak a könnyei, miközben átölelte anyját.

- Kérlek ne bánts, kérlek... – mondta halkan.

- Ne félj, barát vagyok. Szállj le a mamádról, meg kell fordítsam, hogy megnézzem mennyire súlyos a sebe.

A kislány ahelyett mégjobban rázendítve csimpaszkodott bele az anyjába. Mona megpróbálta kitapintani a nő pulzusát, de az váratlanul feléfordult és utolsó erejét is latbavetve megszólalt.

- Vidd...el, Ya-ana veszélyben va-van.

- Kérem ne beszéljen, megpróbálom elkötni a sebeit.

Ekkor egy nyílvessző fúródott a nő nyakába, ezzel végleg elnémítva szerencsétlen teremtést. Mona hátraesett ijedtében. Ahogy felnézett, két furcsa szerelésben levő férfit látott meg. Mindketten ugyanúgy néztek ki. Fekete nadrág és pncéling volt rajtuk, fejükön pedig bőrsisak, melynek alja behajlott, eltakara a férfiak arcát. Az egyiknél íj volt, míg a másik épp ahhoz rohant.

- Hozd a kölyköt, és tűnjünk innen.

- A nővel mi legyen?

- Öld meg.

A parancs kiadása utn a másik fickó el is tűnt. Akinél az íj volt, az újabb nyilat vett elő. Mona teljesen leblokkált. Nem mozdult egy tapottat sem, ezzel is megkönnyítve a katona dolgát. Az remegő kézzel célozta meg.

- Sajnálom...rossz helyen voltál, rossz időben.

- Neee!!!!

A kislány sikoltására a férfi térdre rogyott. Leeresztette feyverét és csak nézett maga elé. Szájából vér csordult ki, majd holtan rogyott össze. A hátán a görény csimpaszkodott és morogva húzott ki egy cafatot a férfi nyakából. A kis vérengző prédája elejtése után nem kezdett neki a falatozásnak, helyette újabb áldozatot szemelt ki magának, Mona felé indult. A kislány viszont eléugrott és felkapta az állatot. Megsimogatta, amitől a görény megnyugodott.

- Mik ezek a dörrenések? – kérdezte halkan a kicsi.

- Azt hiszem Hana akcióba lépett.

Mona mondata közben fel is állt. A vadászgörényre nézett, majd a gyerekre.

- Ő a tied? – kérdezte tőle

- Igen. Apától kaptam két éve...

Majd leengedte a görényt és visszatérdelt anyja mellé. Szólongatta, hogy keljen fel. Talán fel sem fogta, hogy mi történik körülötte. Mona odalépett mellé és felhúzta.

- Menjünk innen.

- Nem, anya nélkül nem. Előbb felkeltem.

- Mona, mi a bűnbánatot művelsz itt? Húzzunk már innen, ezek elfutottak, de szerintem hozzák a segítséget.

- Segíts, emeld fel a kicsit és hozd el.

- Álmodj csak, nem vagyok bébicsősz. A fenébe, ezek visszajöttek.

Hana újra elfutott. Mivel kifogyott mindkét fegyveréből a tár, harctudását csillogtatta meg. Három fickót kiütése után, valaki egy kardot hajított az orra elé. Mivel gyerekbömbölést hallott abból az irányból, arra nézett. Enlai-t látta meg, ahogy a tomboló kislányt a vállára veszi és elfut Monával együtt. Hana viszont még nem távozott. Felvette a kardot és elvigyorodott.

- Adjatok hálát az isteneteknek, hogy kaptam ezt a kisbicskát, mertha a hátamon levőt kéne használjam, azt egyikőtök sem élné túl.

Ellenfeleinek arca teljesen elhomályosodott Harc nélkül rohantak el, miután az első kiscserkész rátámadt a lányra. Hana még a kardot sem használta. Egyetlen rúgással lerúgta a katonát a domb tetejéről, egyenest a mélybe. Látva, hogy ellenfél nélkül maradt, visszaindult a gép felé.