Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. Love at first site

 

Szép lassan telt az idő, mégis úgy tűnt, hogy túl hamar köszöntött be az este... a nagy este. A lányok már koradélután nekiálltak készülődni. Máskor jókedvűen beszélgettek ha épp nem volt kuncsaftjuk, most viszont túlontúl feszültek voltak ahhoz, hogy nyugodtan traccsoljanak. Az idő is megsajnálta őket, mivel nagy pelyhekben kezdett el hullani a hó. Hiába fehéredett ki minden, az este beköszöntével megjöttek a kuncsaftok is. A hírhedt lak egyik hátulsó szobájában Taruma látta el pirongó fogadóhölgyét tanácsokkal. Amíg Mónika halt meg kínjában, addig Hana karbatett kézzel nézett ki a szabadba. Egy lány állt mellette, akit kis idő múlva meg is szólított.

- Figyelj te lány, én nem idevalósi vagyok, de itt legális a kupi, vagy mi a fene van? Ezeknek a KOTONÁKnak nincs családja?

- Hokkan-ban szégyennek számít, ha egy magamfajta nem képes kielégíteni partnerét, legyen az fizikailag értendő, vagy szellemileg. Ha egy katona nem kíván meg minket az még nagyobb szégyen, hisz akkor lebecsül minket szelemi tudásunkban is.

- Ja persze, ide is csak azok járnak, akik bunyó után még okulni is szeretnének. Pszihiáter szajhák, jaj de jó, piszopata világ.

- Látom nem érted amire célzok. Ha egy férfi betér hozzánk bármiről el kell tudjunk vele beszélgetni, nem szabad megsértsük, és ha ő is szeretné, csak akkor mélyedhet el a kapcsolatunk, így a katonák családi állapota sem sínyli meg ezt a néhány órát.

- Hát persze, Fuking, a szellemi felfrissülés bázisa, Nukupina Csakima meg a madamme...eh, ne viccelj velem te lány, nem ma jöttem le a falvédőről.

- Higyj amit akarsz, csak ne szégyeníts meg bennünket a seregek előtt. Ezzel a stílussal azt sem értem, hogy miként kerültél ide.

Csak úgy sütött a lány arcáról a düh. Azon nyomban ott is hagyta a fekete hajú szépséget. Alig távozott a lány, amikor egy másik feltűnt és majd rátörte Inamira és Mónikára az ajtót, úgy dörömbölt. Amint hallotta bentről, hogy bemehet, már nyitott is be. Térdre borult a két nő előtt és zihálva nekikezdett mondandójának.

- Taruma-san, Fogadóhölgy, a kutou-i sereg megérkezett és magukkal hozták Linát is. A parancsnokuk téged kéret Monica-san, valamint egy...

- Folytasd kérlek. – szólt a lányra Inami

- Idézem Taruma-san, „vérbeli amazon ringyót...”

- Oh, milyen kedves – lépett a térdelő lány mellé Hana – vajon az a sunyi képű kartalan balek, vagy az a kislány kinézetű vigyorparádé emlékezett meg ilyen „szép” szavakkal szerény személyemről?

Mónika a ledöbbent örömlányhoz sietett, aki tátott szájjal meredt a mellette álló lányra. Amint már említettem Mona a lányhoz lépett és felsegítette azt.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan értesítettél. Mondd meg az uraknak, hogy egy perc és mindketten lemegyünk.

- Ahogy kívánod – szólt a lány és már ott sem volt.

Mónika bőre teljes egészében libabőrös lett, akarata ellenére. Átkozta a fejét, hogy belement ebbe a marhaságba. Tudta jól, hogy mire vállalkozik, és ő mégis vállalta. Mostmár tényleg nem tudott visszalépni, tudta jól, hogy végig kell csinálnia, ha törik ha szakad. Hana, barátnőjével szemben egyáltalán nem tűnt ijedtnek, vagy szégyenlősnek. A két lány egyszerre indult a találkozópont felé. Őket Shino és Enlai is követték, persze tisztes távolságból. Enlai nem bírta megállni, hogy ki ne eressze gondolatát.

- Csak tudnám, hogy ennek az indiHanának minek kellett belerángassa Monica kisasszonyt is ebbe a históriába? – Shino felé fordult és folytatta – Már megbocsáss szemtelenségemért, de ezt muszály tudjam, Hana és Monica között van valami... tudod a barátságnál több?

- Honnan veszed ezt a sületlenséget? Hana hetero.

- Attól még átkacsintgathat a szebbik nem felé... nem gondolod?

- Hogy mit gondolok, az rám tartozik. Az lenne a legésszerűbb, ha most abbahagynánk ezt a társalgást, aminek megjegyzem értelme egy kerek nullával egyenlő, és odafigyelnénk arra, hogy minden jól menjen.

- Ha ennyire félted az unokahúgodat, minek kellett beleegyezz ebbe az őrültségbe. Az, hogy innen érintetlenül kikerüljön, valljuk be... lehetetlen.

Shinónál úgy tűnt sikerült túlfeszíteni a húrt. Ökölbeszorította a kezét és a szerzetespalánta felé csapott. Enlai szíve egyből felgyorsult, amikor a mellette jövő férfi az orra elé csapott öklével. Épphogy csak egy hajszál választotta el a kezet a szerzetes szaglószervétől. Hogy Shino Enlai orra elé dugta az öklét, sikerült pár csendben eltöltöt percet szerezzen magának. A fiú hozzá sem mert szólni.

Végre elérték a fogadótermet, ami pont a bejárattal szemben volt felállítva. Viszonylag szerény berendezést használtak, de minden gazdagon volt díszítve virágokkal és más dekorációhoz használt dologgal egyaránt. Mona már a két kutou-i kapitány, valamint egy hokkani katona előtt állt. Linát pont akkor eresztették el. Egy idősebb nő vette szárnyai alá. Az a nő is ott dolgozott fiatal korában, és most idős korában a lányok segítségére volt. A két férfiember hátulról kikerülte a hölgyeket, valamint a bent levő katonákat és a bejárat elé térdeltek, egymás mellé. Velük szemben másik két férfi töltötte be az őrök szerepét. Enlai többször is kinézett az ajtón, majd megbotránkozva vissatelepedett helyére. Végül Shino törte meg a csendet.

- Mi bajod? – kérdezte.

- Te...te láttad...? – mutatott a kijárat felé.

- Mit? Sokan vannak, az biztos, csak két seregről van szó, ugyebár.

- Nem, én másra céloztam, a kutou-iakat láttad? Öregem, ezek gyerekek.

- Hát ezek nem estimesével mennek az ágyba...

- Te ezt viccesnek tartod? Gyerekeket küldenek a csatatérre, majd egy ilyen kuplerájba. Mondd normális ennek az idióta országnak a vezetősége. Hmpf, ha már Kutou egy rakás elmebetegből lett összekovácsolva, legalább a hokkániak születhettek volna több ésszel.

Shino erre megkóstoltatta Enlai-jal a hokkani talajt összes komponensével együtt. A fiú tüsszögve köpködte ki szájából a földet, ugyanis épp ki volt hajolva.

- Na mostmár aztán elég legyen! – förmedt rá Shino – Vedd már észre, hol vagy. Ez nem a hegyek között elrejtett titkos templom, amit az apád irányít. Itt nem védi meg a valagodat senki... Tartsd meg a véleményedet magadnak...

- Jó’ van na... – felelte Enlai, és gyorsan arrébb húzódott.

Eközben pár méterre tőlük, Mónika megtartotta fógadóbeszédét. Amint végzett a szövegével megszólalt Hiein.

- Hol van az a nagypofájú amazon? A testőröd, vagy micsodád?

- Rám célzol kutou-i? – lépett előre Hana

- Igen, rád. Azt a tyúkot sajnos elengedtük, mire eszembe jutott, hogy engem nem ez a dagadt tehén érdekel, hanem a csinos kis útitársa.

- A dagadt tehénnek képzeld legalább nincsenek kint a bordái, mint neked meg az embereidnek, és ezen felül sokkal jobban is lett nevelve mint te, lefogadom mellé még gilisztás is vagy. Hé Mo...Fogadóhölgy őfelsége, mi is annak bakkecskének a neve, Tomy, Tóni? Tudod az upgrade-es ugra-bugra királynak?

- Norbira gondolsz? – mondta Mona, még mindig pirongásba fulladva, a durva sértés miatt.

- Aha, na félkarú, ez a Norbi sírva rohanna utánnad meg a sereged után, még kid-grade is lenne ott. Te kapnád meg a...

- Elég legyen! – kiáltott Hanára Mónika – Milyen fogadtatás ez? Az urak azért vannak itt, hogy kényeztessük őket, erre te leégetsz itt mindenkit?

- Jól van Milka... így védjen meg téged az ember... – szólt Hana, majd szépen elindult visszakullogni a helyére.

- Állj meg szépségem – kapott a lány keze után Hiein -, te kellesz nekem. Gyönyörű vagy és veszélyes, akár a parázson edzett kard. Pont nekem való vagy.

- A kezeddel meg nyithatnád Rékának a babkonzerveket. – vigyorgott sunyin Hana – Gyere csődöröm odaát megnyerítettlek, csak bírd szuflával.

- Hiein! – kiáltott a lány álltal messzire ráncigált fiúra Shigi

- Mi van? – fordult meg a szólított.

- Kérdezd meg a hölgyet, hogy nem szeretné-e két parancsnok kívánságait lesni.

- Gyere Johny, neked is van ott hely. Majd énekeljük együtt Sandra örökzöldjét, a: „Johnny wanna live”-et.

Mónika mindezen „jópofáskodásokon” nagyokat pirult szégyenében. A kezdeti nehézségek után, azonban végre zökkenőmentesen történt a kliensek kiszolgásálása. Félóra múlva pedig már ki is fújhatta magát. Hogy ne legyen kellemes a pihenés, Inami is felbukkant.

- Monica-san, igazán jól, mondhatni kitünően játszod a szereped.

- Köszönöm Taruma-san. Hogy használ a varázs, amit Enlai mondott rád?

- Haagasu eddig még nem szúrt ki... de az is meglehet, hogy nincs itt.

- Itt van. – jelent meg Shino – Most azonban hölgyem kérem távozzon, újabb katonák érkeznek.

Inami nem is maradt tovább. Alighogy távozott, három katona lépett be. Két férfi és egy nő, ezutóbbi igencsak megtermett, de rendkívül kedves és udvarias teremtés volt. Shino alig térdelt vissza Enlai mellé, mikor a szerzetes egyből odahajolt a közelébe.

- Láttad azt a csajt?

- Arra a kövérre célzol, akit két katona kísért?

- Rá hát.

- És még az a goromba fráter Mónika kisasszonyt merészelte letehenezni... Remélem Hana megadja neki a méltó jutalmát.

- Shino-san... én szerelmes vagyok... – duruzsolta érzékien csengő hangon Enlai.

Shino megdöbbenve nézett az érzelmektől fűtött arcú szerzetesre. A fiú szeme helyén két nagy szív dobogott, amivel Kimi-hime után nézett.