Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. Érkezés

 

Kimi tűkön ülve várta már az indulás pillanatát. Kicsit meg volt ijedve amikor meglátta, hogy Shigi és Hiein kilovagoltak nemsokkal az indulás előtt, de megnygodott, amikor végre mindenki készen állt az indulásra, a két kapitány is előkerült, sőt még egy ismeretlen nőt is magukkal hoztak.

- Micsoda? A fogadóhölgyet most hozták? – nézett Kimi igencsak furcsán Shigi-re.

- Igen, Kimi-hime, méghozzá Urukitariából való.

- Hát ez egyre érdekesebb, azt hittem, hogy ott nagy szégyennek számít, ha egy nő prostituáltként keresi a kenyerét.

- Eddig én is úgy tudtam, de úgy tűnik, hogy változnak az idők... bár a tradíciók megmaradnak....

- Tessék?

- Semmi Kimi-hime, csak hangosan gondolkodtam. Biztos, hogy velünk akarsz jönni?

- Fontos dolgom van ott, és te Shigi kapitány? Úgy tudtam, hogy nem jössz, most akkor mégis...?

- Parancs köti a kezem, nem tehetek mást.

- Olyan deja vu érzés fogott el... csak tudnám honnan jön...

- Talán a tegnap este után...

- Tessék? Ma tényleg rossz a hallásom...

- Csak eszembe jutott az esti italozása felségednek. Már jobban érzed magad?

- Igen, határozottan, csak ez a nyavajás fejfájás állna már ki a halántékomból, őrítően idegesítő tud lenni.

- Bocsásd meg nekem, de félbe kell szakítsalak hime, indulnunk kell.

Shigi azzal karon ragadta a meglepett hercegnőt és egészen a lováig vezette. Hiein újra vigyorparádét csapott, mikor meglátta a hercegnő lovának pofáját. Szegény állat inkább ment volna ezer harcba, csak ne kelljen a súlyos hölgyeményt cipelnie magán. A harcokról lemaradt, úgyhogy maradt neki a szállítás, ha tetszett neki, ha nem. A kevert sereg így elindult Touran irányába.

Mindeközben Hokkan fővárosában is zajlott az élet, főleg a piroslámpás háznál, melybe Inami és társai érkeztek. A lányoknak már jó előre megüzenték, hogy méltón üdvözöljék az új főprostit, így nem csoda hogy minden lány, valódi érzelmeit elrejtve nagy mosollyal arcán, fogadta az érkezőket. Talán igazán egyedül csakis Inaminak örültek. Amikor megtudták, hogy egyik társukat a kutou-iak magukkal vitték nem tűntek meglepettnek, sőt, mintha nem is zavarta volna egyiket sem. A ház egyik legcsinosabb lánya köszöntötte a csapatot. Földig érő, drágakövekkel díszített, halványzöld ruha volt rajta, ami igencsak áttetsző volt, azonban csakis a karjai és a lábai látszottak ki ruhája alól, a többit takarták a drágakövek. Lábán és karjain egyaránt viselt külömböző formájú és méretű ékszereket. Arca kihívóan élénk színekkel volt kifestve. Fekete hajában is színes csattok más kiegészítők díszelegtek. Meghajolt Mónika előtt:

- Üdvözöllek téged, Fuukin házában. Megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadtad a felkérést.

- Én is üdvözlök mindenkit. Nagy öröm részemről, hogy itt lehetek. Rikoto-san és Lina-san meséltek a ma esti vendgékeinkről. Mindent megteszek annak érdekében, hogy az urak elégedetten távozzanak innen.

- Ahogy mi is – zöngték kórusban a lányok.

Shino hallgatagon körülnézett. Ahogy sejtette, már néhány katona megérkezett, biztosítani a helyet. Mindegyik szemügyre vette a gömbölyű idomokkal megáldott fogadóhölgyet, de igazán a mellette álló éjfekete hajú, ugyancsak fátylat viselő, komor kedvű szépség keltette fel az urak figyelmét. Shinót ez egyben felvidította, látva, hogy mennyien megnézik az unokahúgát, de egyben el is borzasztotta, belegondolva, hogy hova is került. Ahogy ott elmélkedett, váratlanul valami kacagásszerűségre lett figyelmes. Pont mellette kuncogott néha-néha egy keveset az ifjú szerzetespalánta.

- Mi olyan nevetséges? – förmedt rá Shino.

- Csak ez a szó, Fuukin... stílusos név, mondhatom... az amerikaiak kapva kapnának érte, hi-hi.

- A bordélyház, Touran legelismertebb örömtanyája, ha nem tudnád.

- Köszönöm a felvilágosítást In...Taruma, de ez a lényegen nem változtat semmit, az angolban van egy szó, bizonyos fuc...

Shino nem hagyta a szerzetesnek, hogy végigmondja amit akar, adott neki egy jó nagy taslit, majd átvette a szót.

- A barátom csak azt akarta mondani, hogy más nyelvben a bordélyház neve káromkodást takar.

- Ó értem Shino-kun. A ház neve már évszázadok óta ugyanaz, egy lány után kapta, Fuu Chen Hwakin után, aki az akkori uralkodó ágyasa volt. Miután más lány vette át a szerepét, megkérte az uralkodót, hogy segítsen azokon a lányokon akiknek nincs hova menniük és nem annyira gátlásosak. Egy rozoga vityillót kapott, amit eleinte saját maga, majd idővel a lányok segítségével pofozgatta valóságos palotává.

- Ez így igaz Taruma-san – erősítette meg a fekete hajú lány, aki fogadta őket -, még ma is ugyanúgy néz ki ez a ház, mint ahogy Fuu Chen Hwakin emlékezne rá. Ide még a Roun család is néha-néha betér.

- Milyen szívet melengető mese... – szólalt meg Hana a háttérből – ez a történet tényleg érdekes volt, de engem hidegen hagy az egész. Fáradt vagyok és mielőtt meg nem érkeznek azok a faxok, még szeretnék lemosdani és megpihenni ha lehet.

Azzal áttörte magát a tömegen és egymagában bement a kapun. A lányok szinte lemeredve néztek utánna.

- Bocsássátok meg barátnőm kitörését, de amikor fáradt, olyankor jobb oda se figyelni rá. – szólalt meg Mónika

- Azt se felejtsd el – folytatta Inami -, hogy Urukitariából érkezett, ott a nők sokkal... szívósabbak.

- És ahogy látom rendkívül gyönyörűek. – vágta rá egy lány.

Úgy tűnt, hogy mindenki nagy örömmel fogadja a lányokat. Körbefogták Mónikát és bekísérték a piros lambériákkal díszített, és lámpákkal megvilágított örömtanyára. Taruma megvárta, hogy a lányok bemenjenek, ő pedig belekarolt a két más világból jött férfiúba és bekísérte a „vendégmunkásokat”.