Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. Úton a főváros felé

 

- Inami nem mehetsz el, csak így, védtelenül!

Hikitsu próbálta lebeszélni a határozott nőt, terve megvalósításáról, de az rá se hederített. Elköszönt azoktól, akiket megismert a faluban, és persze a többi seishitől is. Még Uruki is lemerészkedett szobájából. Ő meg se próbálta megállítani a nőt, csak megölelte és sok szerencsét kívánt neki. Tomite meg égett a haragtól, hogy Uruki Takiko után, most Inamit is símán elengedi. Hiába akarta volna megállítani a nőt, ő még Hikitsuval is kevésnek bizonyultak volna a feladatra. Így nem maradt más, elbúcsúztak egymástól és végignézték, ahogy Inami felszáll egy hintóra, a két örömlánnyal együtt és elhajtanak. A csúszós úton kanyarogva egy pillanatban megálltak. Inami leszállt a bakról és bekopogott a lányoknak, akik kinyitották az ajtót.

- Maradjatok itt, én felmegyek a lányokért, a szirtre.

- Ügyelj magadra, és várunk vissza.

Inami elment. Az út még járható volt, ahhoz a síkos domboldalhoz képest, amin a nő kapaszkodott fel. Szerencséje volt az erejével, ha megcsúszott a hajával meg tudott kapaszkodni. Odafent, a roncsoknál, meglátta Hatsuit. A kisfiú épp Shinóval beszélgetett. A nő odament hozzájuk.

- Jó reggelt, hogy állnak a lányok?

- Indulásra készen. Pont jó rájuk a ruha, amit adtál.

- Biztos jól festenek benne.

- Gyönyörűek. Hölgyem, ha nem baj, mi is önökkel tartanánk, Enlai-al együtt.

- Nem lehet.

- Nem akarom egyedül ereszteni őket az oroszlán barlangjába. Főleg, hogy Hana az egyetlen élő rokonom.

- Megértem és talán jobb is, ha két erős férfi velünk tart ezen az úton.

- És akkor Yanára én vigyázok? – szólalt meg Hatsui.

- Igen te. Rá is és Okuda sensei-re egyaránt. Megbírkózol a feladattal fiatalember?

- Persze.

Hatsui szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól. Még soha senki sem bízott meg így benne. Muszály volt elújságolja a nagy hírt Yanának is. Ígyhát faképnél hagyta a két felnőttet. Inami mosolyogva nézett utánna.

- Ezek a gyerekek...

- Ne féltse a fiút, Okuda sensei fekete öves karatézó, ha ő nem, akkor senki sem tudná a gyerekeket megvédeni.

- Honnan ismeri ezt az Okudát?

- Régebbről. Egy régi balesetem után gyorsan kellett a pénz. Ekkor bukkantunk rá egymásra. Rendkívül intelligens és rettentő figyelmes úriember. Van még egy ikertestvére, Takiko. A hölggyel csak egyszer találkoztam, de róla is csak jó véleménnyel lehetek.

- Takiko?

- Igen, a nagyanyjáról kapta a nevét, Okuda professzor pedig a dédnagyapjáról. Még szívesen mesélnék róla, de ahogy látom, a hölgyek elkészültek.

Shino a gép felé vetette pillantását. Hana és Mona gyönyörű földig érő, zöld, valamint ciklámen színű ruhákban léptek ki a repülőből. Mindkettőjük arcát fátyol takarta, hajuk pedig izlésesen volt befonva. Fekete bokapántos szandál volt rajtuk. Nem viseltek túl sok ékszert, de a ruhájukon levő díszítések miatt nem is volt rájuk szükség. Valóban mennyei látványt nyújtott a két ifjú hölgy. Enlai lépett ki utánnuk. Rajta már köpeny volt és szőrme bélelésű és díszítésű sapka. Ugyanolyan sapkát és köpenyt vitt a kezében is. Odaadta Shinónak, majd hallgatagon követték az elől menő három nőt. Kicsi idő múlva leértek a hintóhoz. A lányok megörültek a két sármos férfi láttán. Örömük hamar abbamaradt, amikor meghallották, hogy csak kísérőként lesznek jelen. Az öt nő beült a hintóba, míg a fiúk a bakon foglaltak helyet. Enlai egyből felajánlotta Shinónak, hogy üljön ő is a lányok közé, de a férfi azzal a kifogással, hogy ő jobban tudja hajtani a lovakat, meghát hideg is van, pont Enlait küldte be volna a lányokhoz. Végül egyikük sem tettek látogatást a hintón belül. Odabent Lina és barátnője igencsak furcsa pofával meredtek Hanára. A lány ugyanis felhajtotta szoknyáját egészen a combjáig és megigazította a combjára csatolt fegyvertokot, benne egy tőrrel és egy pisztollyal. Mónikát a végén már egy komoly nevetőgörcs környékezte.

- Te Hana – szólalt meg -, honnan tanultad ezeket a pózokat?

- Ne irigykedj, a fiukákkal majd amazon szerelmet játszunk, ha legyőznek hancúrozhatunk. Elvégre katonák...

- Hány tár van még nállad tartalékban?

- Találd ki... de a tippjeidet tartsd meg magadnak.

- Mi folyik itt? – vágott közbe Lina – Miért álltunk meg?

A lányok kinéztek. Épphogy elhagyták az erdőt. Két zsoldos feszítette íját, egyenest a bakon űlőkre célozva. Inami is gyorsan eltakarta az arcát, míg a katonák egyike kinyitotta a hintó ajtaját. Enlai leugrott fentről és a katona elé állt.

- Hé! Ezek a lányok Touran-ba mennek.

- Innen aztán sehova. A parancs szerint mindenkit le kell tartóztassunk, akik az erdőből kijönnek.

- De mi a Touran-i bordélyházba megyünk. – szólalt meg Mónika. (Inami súgta neki, hogy mit mondjon)

- Áh... és mégis most kell elinduljatok? Na ne viccelj.

- Az előző fogadóhölgy meghalt – szólalt meg Rikoto -, ezért Urukitariába kellett utazzunk, hogy hozzunk egy új fogadóhölgyet, aki megfelel a katonák elvárásainak.

- A nők városába? Amazon szajha az új vezetőtök?

- Nem ő az amazon hanem én – hajolt előre Hana – babucikák vagy tovább engedtek minket, vagy rántottát készítek reggelire, négy friss tojásból, a ti mogyoróitokból!

- Hana, ülj vissza! – nyomta hátra a lányt Mona – Én vagyok az új fogadóhölgy, gondolom titeket nem azért fizetnek, hogy útjukat álljátok a fáradt harcosok menedékvárának. Tudom, hogy Urukitariából több út is vezet Touran-ba, de ez mind közül a legrövidebb. Estére pedig a fővárosban kell legyek, a hölgyekkel együtt, külömben az uralkodó megbüntet engem is, és a lányokat is. Ha ez megtörténik, esküszöm, hogy megtudják az igazat... hogy ti álltátok utunkat.

A két katona láthatóan meglepődött. Hirtelen azt se tudták mit feleljenek. Szinte az utolsó percben néhány lovas tűnt fel. Shigi és Hiein néztek körül, még mielőtt elindultak volna. Egyből odavágtattak a hintóhoz, megtudni, hogy mi folyik ott. A két katona elmondta nekik, hogy kik is utaznak a hintóban

- Tehát ezek a lányok? – szólalt meg Hiein – De miért van hárman is fátyol?

- Urukitariából vagyunk. Ott fátylat kell viselniük az utazó nőknek – mondta Mona, persze újra csak Inami szavait megismételve.

- Tehát tisztelitek a tradíciókat. – mondta Shigi.

- Hűha, egyre valószínűbb, hogy rántotta lesz reggelire... – fújtatott Hana.

Mona alig bírta visszatartani magát, hogy el ne nevesse magát. Hana meg nyugodtan dőlt hátra, kezével szoknyája alá nyúlva. Inami is észrevette a lány mozdulatát. Attól tartott, hogy a kint álló katonák is felfigyeltek mozdulatára, meghát Shigi és Hiein is kissé megrémisztették. Shigi váratlanul elmosolyodott és egy rántással kihúzta a legszélül űlő Linát. Hana előre akart ugrani, de Inami visszanyomta az űlésre. Shigi még szélesebb mosollyal  arcán, fordult a lányok felé.

- Ezt a lányt mi visszük Touran-ba. Ha nem találkoznánk ott, azt hiszem tudjátok, hogy milyen sors fog szegénykére várni.

- Hé katona, állj! – rántotta ki magát Hana Inami szorításából -, miért azt a kislányt viszitek, itt vagyok én. Nekem úgyis nagyobb a pofám, mint neki.

- Shigi... nem is rossz ötlet. Legalább betörném, mielőtt megérkezne jövőbeli munkahelyére. Ilyen csinos amazont, akármikor elfogadnék – nézte Hanát Hiein.

- Emberek – szólalt meg Shigi -, menjetek, szabadok vagytok. Ígérem, semmi baja sem fog esni vendégünknek, ha újra találkozunk. – megszorította Lina karját és hátra hajította egyenest az egyik zsoldosnak. Shino is meglökte Enlai-t. Mindketten visszaszálltak a hintóra és szó nélkül elindultak. A barna hajú örömlány kezét tördelte idegességében. Inami a vállára tette a kezét.

- Nyugodj meg kedvesem, Linának nem lesz semmi baja.

Ezzel persze nem tudta megnyugtatni a lányt, de legalább megpróbált támaszt nyújtani szegénynek. Mónika pedig egyre jobban kezdett kétségbe esni, miután ezt a kalandot átélte. Rettegett attól, hogy vajon mi fogja várni magában a fővárosban. Az útjuk további részén senki sem állította meg őket. A nap delelőre hágott éppen, amikor a hintó berobogott Hokkan fővárosába. Hana hitetlenkedve nézte a tájat.

- Taruma-san, ugye ez még nem Touran?

- De igen, ez a főváros.

- Khm...nehezen lehet rá mondani, hogy... szép... nekem inkább egy nyomortelepnek tűnik mintsem egy ország fővárosának... vagy ez csak a túristariasztó külváros?

- A város nagy része a hosszú és rendkívüli hideg miatt nyomorog, a királyi családot pedig nem érdekli az itteniek helyzete.

- Amíg ő jól szórakozik a palotájában, addig a népe sivár körülmények között nyomorog. Az ilyen király megérdemelné a halált!

- Monica kisasszony, halkabban, az hiányzik, hogy valaki meghalljon.

- Bocsánat Taruma...csak kicsúszott...Én már egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy képes leszek végigjátszani a szerepemet.

- Mona van egy rossz hírem – mondta Hana – mostmár ha akarnál sem szállhatnál ki, ugyanis megérkeztünk.