Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. fejezet

 

 

Yusuke, Kuwabara, Kurama és Kotono gyanakodva méregette az ódon, elhagyatottnak látszó raktárépületet. Néhány perccel később megjelent a lihegő Botan, aki nem tudta tartani a többiek iramát és lemaradt.

 

- Mi az?- nézett a raktárépületet méregető társaira.- Ugye nem tévesztettétek szem elől a szörnyeket?- a lány még gondolatban hozzá tette:

 

„Nagyon remélem, hogy nem, mert hogy én ezt nem csinálom végig még egyszer, az, tuti!”- de Kurama válasza megnyugtatta:

 

- Nem, követtük őket végig. Illetve csak az egyiket, a másikat Koto még útközben megölte.

 

- De hát ez nagyszerű!- ujjongott a révész.- És hol van a búvóhelyük?

 

- Itt előtted.- felelte Shuitchi Minamino. Botan csak ekkor nézett fel az előttük álló épületre:

 

-Ez lenne az?- az embertestbe bújt démon csak bólintott.

 

- Most, hogy mindenki itt van, mit állunk még mindig itt?- és Yusuke már el is indult befelé. Kuwabara már követte is volna, ám Kotono megjegyzése mindkettejüket megállította:

 

- Mégis hová igyekeztek úgy, barmok?

 

- Tessék?- fordult hátra Kuwabara. Hangja nem sok jót ígért.- Mit mondtál? Ismételd meg!- de a démont nem lehetett ilyen könnyen megijeszteni:

 

- Azt, hogy barmok vagytok. Mégis hová rohantok?

 

- Ezt meg hogy érted?- tört ki Urameshi.- Hiszen nincs egy vesztegetnivaló percünk se! Minél tovább várunk, annál nagyobb veszélybe sodorjuk az emberiséget!

 

- Ez igaz.- hagyta rá a lány.- De azzal, hogy ostoba módon megöleted magad, még senkinek se lesz jobb.

 

- Ne haragudj, hogy beleszólok Yusuke, de szerintem Kotonak igaza van.- szólt közbe Kurama.

 

- Akkor mégis mit tegyünk?- detektívünket még mindig nem sikerült teljesen meggyőzni.- Van valami ötletetek, nagyokosok?

 

- Szerintem menjünk el Genkai mesterhez és beszéljük meg vele a további lépéseinket. Most, hogy tudjuk, hol rejtőznek már nem lesz olyan nehéz idetalálni. És sötétedés után még simán visszajöhetünk. Hosszú még a nap. Ahogy elnézem, még legalább 9-10 óránk van a felkészülésre.- vetette fel az egykori bandita.

 

- Ez szerintem is jó ötlet.- helyeselt Botan is.

 

Kotononak nem volt ellenvetése, Kurama pedig tudta, hogy ha a lány nem kötekedik, akkor beleegyezik a dologba. Kuwabarának alapvetően mindegy volt, lassú felfogása miatt még úgysem értette meg a történéseket egészen, egyszerűen követte a többieket. Végül, látva, hogy egyedül maradt, kénytelen-kelletlen Yusuke is rábólintott a tervre. Mindnyájan elindultak. Fél óra múlva már az idős mester házában voltak.

 

Beszámoltak neki mindarról, amit eddig megtudtak és tanácsot kértek tőle a továbbiakra. Az anyó rá jellemző módon számba vette az eddigi információikat, mielőtt meghatározta a stratégiát:

 

- Szóval, ha jól értem, valaki, éppúgy, mint 500 évvel ezelőtt, működésbe hozta a vörös zafírt. És ez az irányítása alá vonta Hieit sok más szörnnyel együtt. Ti ma délelőtt megtaláltátok a rejtekhelyüket, és azt tervezitek, hogy ma éjjel lerohanjátok őket. Mi a konkrét tervetek?- mindannyian tanácstalanul néztek egymásra.- Tehát nincs.- állapította meg Genkai.- Terv nélkül odamenni öngyilkosság. Tehát, kinek van ötlete?- ekkor Yukina, aki csak állt a fal mellett, az árnyékban és csendesen figyelt, most előlépett és megszólalt:

 

- Ha megengeded, Genkai mester, nekem van egy ötletem.

 

- Mondd csak gyermekem!- nézett rá bátorítóan az anyó.

 

- Szóval, mivel az alvilágból származom, tudok egyet, mást a szörnyekről. Biztos valami szervezetet hoztak létre itt is, ahol a legerősebb a főnök. Ha most így, ahogy vannak Yusuke úrfiék betörnének a rejtekhelyükre, hiába bujkálnának, biztos, hogy elkapnák őket és annyi.

 

- Hát ez remek!- morogta mintegy csak magának Kuwabara.

 

- De nekem van ennek kiküszöbölésére egy remek ötletem.

 

- Jaj, Yukina, ne játszadozz az idegeinkkel! Mondd már!- sürgette hősünk barátságosan a hótündért.

 

- Máris!- mosolygott rájuk a lány.- Tehát, a szörnyek nagyon szeretik a vérontást. De vannak bizonyos személyek, akiket nem bántanának, legalábbis egy ideig.

 

- Tényleg? És erről eddig vajon miért nem tudtunk?- tűnődött el

 

Yusuke.- Ha hozzájuk tartozhatnánk… De álljunk csak meg egy szóra! Miért is nem bántják őket?- Urameshi gyanakvása kezdett éledezni.

 

- Én is pontosan arra gondoltam, hogy közéjük kéne tartoznotok.

 

Legalábbis látszólag.- bólogatott Yukina.- Egyébként azért nem bántják őket, mert másra kellenek nekik.- Kotono ekkor úgy ugrott fel, mintha megégették volna:

 

- Hát nem! Én aztán nem! Azt lesheted! Belőlem senki semmilyen okból nem csinál ribancot, világos?- tőle szokatlan módon ingerült volt.

 

-Mi van?- szólalt meg Kuwabara a megszokott, roppant „értelmes” módján.- Elmagyarázná valaki?

 

- Igen. Tényleg nem ártana, ha valaki engem is „felhomályosítana”.- csatlakozott detektívünk is az értetlenek táborához.

 

- Ha jól értem arról van szó,- kezdte Kurama.- hogy Yukina szerint az volna a legegyszerűbb és legbiztonságosabb módja a bejutásnak, ha női ruhát öltenénk.

 

- Á értem már!- csillant fel hősünk szeme. De egy csöppet meg is hökkent.- Vagyis öltözzünk szajhának? Hát, nem is tudom… Nem biztos, hogy észrevétlenek tudnánk maradni. Egyikünk viselkedése se túl nőies. Na jó, a tied, Kurama, talán igen…- Minamino kissé furcsán nézett rá.- Jó, jó. Bocsi, csak vicceltem! De ezt most komolyan kérdezem. Tényleg túl feltűnőek lennénk.

 

- Nem gond.- jött a felelet az idős mestertől.- Még csak most van dél.

 

Kerek 8 órátok van arra, hogy megtanuljatok nőiesen viselkedni. Yukina majd segít a tanulásban. Ellenvetés?

 

- Én már megmondtam, hogy nem!- vágta rá rögtön Koto.- Ti azt tesztek, amit akartok, de én aztán biztos, hogy nem!

 

- Pedig muszáj leszel!- vetette oda neki fülig érő szájjal Yusuke.- Ne felejtsd el, megígérted, hogy segítesz!- és barátságosan rámosolygott a lányra.

 

Az igen szúrósan pillantott vissza, de nem szólt többet.

 

- Hát akkor fiatalság, kezdjük is el!- jelentette ki Genkai.- Sok sikert Yukina lányom! Ahogy ezeket elnézem nem lesz könnyű dolgod!

 

- Ne aggódj Genkai mester!- a hótündér láthatóan boldogan vállalta a feladatot.- Örülök, hogy segíthetek! Meglátod, hogy teljesen megváltoznak majd! Rájuk se fogsz ismerni! Négy igazi kisasszonyt fogok visszahozni!- kuncogott a lány, majd Botanhoz fordult.- De azért jól jönne némi segítség. Elég sokan vannak, nem biztos, hogy menni fog egyedül. Ha szépen megkérlek, leszel a segédem?- a révészlány készségesen bólintott és felállt. Ezután a kis csapatra nézett.- Kérlek, kövessetek!- a négyes nem túl lelkesen ugyan, de követte jövendő „tanítómesterét”.

 

Miután Yusuke és társai ráakadtak a szörnyek rejtekhelyére és a tervet is kidolgozták, most talán életük egyik legnehezebb kiképzésére vállalkoztak, hiszen a cél érdekében gyakorlatilag nővé kel válniuk ez, pedig nem ígérkezik könnyű feladatnak. Vajon mi sül ki ebből?

 

Sikerülhet-e ez egyáltalán? Olvassátok el a következő fejezetet is, abban majd elválik!