Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet

 

Már két nap telt el, azóta a bizonyos este óta, hogy Ryuu a vörös zafírt alkalmazta és azóta folyamatosan nőtt a bűnözés a városban. De Yusuke és a többiek még mit sem tudtak, egyszerűen csak élték a mindennapos életüket. A meg növekedett bűnözés azonban egy idő után már nem kerülhette el a túlvilág figyelmét. Riasztó tény, hogy ehhez mindössze két napra volt szükség. E nap reggelén ugyanis egy túlvilági szolgáló egy kazettával a kezében rontott be Koenma irodájába:

 

- Koenma nagyúr!- lihegte.- Sürgős!

 

- Mi van már megint?- mordult fel a túlvilág uralkodójának fia.- Hagyj békén! Nem látod, hogy dolgozom?- és unottan visszafordult a papírmunkához.

 

- De nagyuram, ezt mindenképpen látnia kell!- a szolgáló még mindig levegő után kapkodott.- A videó riasztó felvételeket készített!

 

- Na jó.- sóhajtott fel megadóan az.- Miről van szó?

 

- Inkább nézd meg a saját szemeddel!- és a szolgáló betette a videóba a kazettát és elindította.

 

A képernyőn elborzasztó képek jelentek meg: szörnyek, akik törnek-zúznak, ártatlan embereket ölnek meg, valamint nőket erőszakolnak meg.- Az utóbbi két napban készültek ezek a felvételek. Olyan mintha totálisan megőrültek volna. Ennyire eszelősen még sose viselkedtek a szörnyek az emberek világában. Ennél azért jobban féltek a lebukástól. Nem voltak éppen valami elővigyázatosak, de ez azért mégiscsak túlzás!- fűzte hozzá a látottakhoz fejcsóválva a kazetta hozója. Koenma már épp hívatni akarta Botant, hogy kiadja a parancsot a szörnyek megölésére Yusukénak, amikor hirtelen elkerekedett a szeme:

 

- Ez nem lehet igaz!- teljesen elképedt, majd a szolgálóhoz fordult.- Tekerd vissza a szalagot!- az értetlenül nézett rá, de engedelmeskedett.- Jó, itt jó lesz!- szólalt meg néhány perc múlva.- Ez hihetetlen!- a képernyőn ugyanis Hiei volt látható, amint a többi szörnyhöz hasonlóan ő is gyilkol, rombol, és nőket becstelenít meg.

 

- Nahát, Koenma, az a szörny ott pont úgy néz ki, mint Hiei!- szólalt meg George roppant értelmesen.- Nem is tudtam, hogy van egy hasonmása!- a túlvilág hercege erre aztán teljesen kijött a sodrából:

 

- Mert nincs is, te ostoba! Akit ott látsz, az Hiei, felfogtad?- aztán egykedvűen az asztalra rogyott.- Így is elég bajom van, a hülye megjegyzéseid nélkül is!- aztán elordította magát.

 

- Botan!- néhány másodperc múlva a kékhajú lány meg is jelent az ajtóban.- Azonnal értesítsd a detektívünket! Újabb feladat van a számára!- rendelkezett Koenma.

 

- Igenis!- válaszolta a révész és furcsa „járművével” már el is indult az

 

emberek világába.

 

- Jaj, csak tudnám, mi történhetett!- nyöszörgött a túlvilág uralkodójának fia.

 

Yusuke épp az iskolába tartott Keykoval és Kuwabarával az oldalán, amikor Botan ráakadt. A fiú barátnője még mindig dühös volt a legutóbbi lógás miatt, úgyhogy bár nem nagyon szólt hozzá, de minden reggel a házuk előtt várta, hogy megbizonyosodjon arról, hogy hősünk még véletlenül sem téveszti el az iskolába vezető utat. Épp ilyen tüntető némasággal baktattak az iskola ódon épülete felé, amikor megjelent Botan:

 

- Yusuke!- mindhárman hátrafordultak. Mikor a lány utolérte őket, még köszönésre sem várva, belekezdett a mondókájába.- Nagy baj van! Most azonnal velem kell jönnöd!- ezt azonban már Keyko nem hagyhatta szó nélkül:

 

- Még mit nem! Yusuke most iskolába fog menni! Semmi nem lehet

 

olyan fontos, hogy ne bírná ki délutánig!

 

- Ó, hello Keyko! Hogy vagy?- kérdezte idegesen a révész.- Hát persze, hogy nem akarom elszólítani Yusukét a tanulás mellől.- közben lassan a fiúk elé araszolt és ezt súgta nekik.- Sajnálom, hogy ezt kell tennem Keykoval, de ez most tényleg vészhelyzet. Szóval, ha azt mondom most, akkor futás, oké?- mind a ketten gonoszul elvigyorodva bólintottak. Ekkor a révész elkiáltotta magát:

 

- Most!- és erre ő előkapta a „közlekedő eszközét”, a két fiú, pedig

 

kilőtt.

 

- Hé, most azonnal gyertek vissza!- kiabálta Keyko.

 

- Bocsáss meg Keyko, de tényleg fontos!- vetette még hátra a kékhajú lány, távozóban. A menekülők végül abban állapodtak meg, hogy Kuwabarához mennek a Botan által hozott videokazetta megtekintése céljából.

 

- Na lássuk csak, miről van szó.- mondta Urameshi, amikor barátja elindította a szalagot. A főcím után meg is jelent a főnöke, Koenma.

 

- Sziasztok! Gondolom, tudjátok, hogy egy újabb küldetés miatt vagytok itt. Akkor vágjunk is bele. Ismertetem az ügyet.- és nekik is megmutatta a felvételeket, amivel az előbb szembesítették, némi magyarázatot mellékelve hozzájuk.

 

- Tehát akkor, ha jól értem, néhány szörny bedilizett és agyba-főbe gyilkolászik, díbol, meg egyebek.- összegezte detektívünk a látottakat.

 

- Ha nem tévedek, akkor az a feladatom, hogy megállítsam őket, igaz?

 

- Végül is, igen.- a főnöke azonban láthatóan még nem fejezte be, viszont nehezére esett megfogalmaznia a továbbiakat.- De, ami azt illeti, van itt még valami más is… Nem is tudom… legjobb lesz, ha te magad is látod, a saját szemeddel.- és ekkor megjelentek a képernyőn azok a felvételek, amelyek Hiei garázdálkodását rögzítették. Yusukénak leesett az álla.

 

- De hisz ez Hiei!- hápogta Kuwabara.

 

- Igen, ez minden kétséget kizáróan ő!- erősítette meg Botan.

 

- De hát az nem lehet!- hősünk nem tudta hová tenni a látottakat.- Miért tenne Hiei ilyet?

 

- Én is pont ugyanezt gondoltam, amikor megláttam ezeket a felvételeket, mint ti.- magyarázta Koenma.- De azóta már utánanézettem a dolognak a forrásainkkal. Az ő elemzéseik szerint két dolog lehetséges: vagy egyszerűen a szörnyeknek elege lett a konzekvenciókból és lázadásképp teszik mindazt, ami tilos. Ez megjegyzem elég valószínűtlen, tekintve, hogy két nap alatt növekedett meg a bűnözés ilyen mértékben.

 

- És a másik lehetőség?- vágott közbe Urameshi türelmetlenül.

 

- Az, pedig az, hogy valaki működésbe hozta a vörös zafírt.

 

- A mit?- kérdezték egyszerre mindannyian.

 

- A vörös zafírt.- kezdett a magyarázatba a túlvilág hercege.- Ez egy szent kő, ami a legenda szerint képes kiszabadítani a szörnyek elemi ösztöneit. Ha ez az energia elszabadul a szörnyek semmi másra sem vágynak majd, mint a legalapvetőbb vágyaik kielégítésére.

 

- És az mi?- kérdezte Yusuke, akinek még mindig nem esett le a lényeg.

 

- Te ostoba!- torkolta le a főnöke.- Hát még ezt sem tudod? Mióta is vagy a szellemvilág detektívje? Na mindegy. Szóval, a szörnyek alapvetően a létszükségleten kívül két dologra vágynak: vérre és nőkre.

 

- Vérre és nőkre?- visszhangozta detektívünk.

 

- Pontosan.- helyeselt Koenma.- És az erejük is megnő a kőnek hála. - De ki tenne ilyet? Mi értelme van ennek az egésznek egyáltalán? Semmi jó nem származik abból, ha működésbe hoz egy ilyen követ.- tűnődött Botan.

 

- De igen, pont erről akartam még beszélni.- folytatta a magyarázatot a túlvilág uralkodójának fia.- Tudjátok, ha valaki szabadon engedi a kőben lévő energiát, néhány napon, de legfeljebb egy héten belül, a beköszöntő vörös éjszakák miatt, az emberek világa szinte romokba dől. Pusztulás és félelem. Ez vár csak az emberekre. A vörös éjszakák a véres mivoltukról kapták egyébként a nevüket. Azok akarták eddig megszerezni a követ, akik világuralomra szándékoztak törni, vagy le akarták igázni az emberiséget. De eddig szerencsére sikerült megakadályozni őket ebben és ellopni is csak egyszer sikerült.

 

- Szóval valaki egyszer már használta a követ?- kérdezte Yusuke.

 

- Igen, egyszer régebben. Úgy 500 évvel ezelőtt. Tudjátok, a kőnek egy nagyszerű őrzője volt. Egy ninja, aki önként állt a túlvilág szolgálatába. Szívügyének érezte az emberek védelmét. Nagyon lelkiismeretesnek ismerte mindenki. Az ő feladata volt a kő védelme. Ryuunak hívták.

 

- És aztán mi történt?- kérdezte Botan.

 

- Aztán csellel egy démon ellopta tőle a követ. Összetörte a kudarc, hiszen magával szemben mindig nagyon szigorú volt. De volt itt még valami. A démon egy halandó lány segítségével szerezte meg a követ. Az a lány elcsábította Ryuut, aki teljesen beleszeretett és vakon bízott benne. Nem kellett volna, a lány csúnyán átverte. Egyébként a démon szeretője volt.

 

- Milyen gonosz dolog!- Botan teljesen beleélte magát a történetbe.- Szegény harcos!

 

- Igen, ő is nyomorultul érezte magát. Szerettem volna, ha ezek után nem neki kell megoldania a kő körüli gondokat, de ragaszkodott hozzá. Azt mondta, ő rontotta el, hát neki kell rendbe hoznia a dolgot. De sajnos a történet szomorú véget ért. Visszaszorította ugyan az erőt a kőbe és megakadályozta az emberiség elpusztítását, de ezután mind a kőnek, mind, pedig Ryuunak nyoma veszett. Fogalmunk sincs mi történt velük. Mindenesetre ez után állítottuk fel a kekkait, hogy ha a kő ereje esetleg újra elszabadulna, ne legyenek akkora erejű szörnyek a közelben.- a társaság csak döbbenten meredt maga elé.- A feladatotok tehát, hogy megtaláljátok a követ, szorítsátok vissza a kiengedett erőt és hatástalanítsátok azt, aki felszabadította. Ha rám hallgatsz, Yusuke, Kuwabarán kívül viszel még más segítséget is. Sok sikert!- azzal a képernyő elsötétült. Egy ideig még mindenki csak meredt maga elé.

 

Ekkor a csendet Kuwabara igencsak elmés megjegyzése törte meg:

 

- Hé, figyeljetek, a zafír, az nem kék, véletlenül?- ezt a megszólalást Urameshi egy jó nagy pofonnal díjazta.- Ezt most mért’ kellett?- kiáltott rá a fiú az arcát dörzsölgetve.

 

- Azért, mert már megint hülye vagy!- jött a barátságtalan felelet.- Hogy lehet ilyen baromságokat kérdezni? Teljesen le vagyunk sújtva ennek a ninjának a szomorú történetétől, erre kiderül, hogy te már úgy kb. a harmadik mondatnál leragadtál, hogy a zafír milyen színű! Nem tök mindegy?

 

- Tudd meg, hogy nem!- ordított vissza Kuwabara.

 

- Elég legyen!- rivallt rájuk Botan.- Hagyjátok abba! Ha nem jöttetek volna rá, Koenma az előbb azt próbálta elmondani, hogy egy héten belül az emberiségnek vége, ha nem teszünk valamit! Úgyhogy minél hamarabb cselekednünk kell! Egyébként, Kuwabara, a zafír valóban kék, de ez egy szent kő!

 

- Igazad van Botan!- Yusuke végre észbe kapott.- Tényleg tennünk kell valamit, úgyhogy nyomás!- azzal kicsörtetett a lakásból, nyomában a többiekkel.

 

Megtudtuk, hát, hogy mi történt Hieiel és a többi szörnnyel. Yusuke és a többiek, pedig már elindultak, hogy megakadályozzák a katasztrófát.

 

De vajon milyen esélyekkel indulnak a bosszúszomjas ninja, Ryuu ellen? Egyáltalán megtalálják ellenfelüket időben?