Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet

 

Hieit minden tiltakozása ellenére csak vitte a lába.

 

„Mi a fene történik velem? Nem akarok oda menni!”- de csak ment és még azt sem tudta, hogy hová. Egy idő után egy városszéli raktárépülethez ért. A tűzdémon még akarata utolsó szikráival körbenézett, hogy láthassa, hol van. Már besötétedett, de a fiú biztos volt benne, hogy még sosem járt itt azelőtt. Megpróbált ellenállni és visszafordulni, de az ismeretlen erő újból erősebbnek bizonyult nála.

 

Belépett az épületbe. Odabent sötétség honolt. A raktárépületben csak a szokásos dolgok voltak: dobozok, targoncák és egyéb emelőszerkezetek. De Hiei úgy ment az erőnek hála, ami irányítása alá vonta, hogy ha valaki látta, azt hihette volna, hogy már vagy ezerszer járt itt. Pedig valójában fogalma sem volt hová megy és miért, de azt tudta, hogy ha megtalálja azt, aki ezért a felelős, az, biztos, hogy nem fogja megúszni szárazon. Egy laza mozdulattal arrébb rúgta az egyik dobozt, majd erőteljesen rátaposott a földre. Ekkor egy titkos csapóajtó tárult fel. Lement a lépcsőn. Odalent sötétség fogadta, mindössze néhány fáklya jelezte az utat. Egy ideig egy hosszabb folyosószakaszon vezetett az útja, majd néhány percnyi gyaloglás után a folyosó kiszélesedett és egy nagy terembe torkollott. Itt nem mindennapos látvány tárult tűzdémonunk szeme elé: a jelenleg az emberi világban tartózkodó összes szörny ott volt. Hirtelen azt vette észre, hogy újra ő irányítja a testét. De ekkor egy energiamező burkolta be a terem bejáratát, megakadályozva ezzel azt, hogy bárki az idecsődítettek közül távozni szándékozzon. Ekkor a terem szemben lévő pódiumán egy feketecsuklyás alak jelent meg, az arcát eltakarta, őt, pedig egy csúnya, nyomott orrú, malacképű követte. Ekkor a  csuklyás megszólalt:

 

- Szörnyek! Figyeljetek rám!

 

- Ki a franc vagy te? És azonnal mondd meg, mi a fene volt ez az egész,  ami ma velem történt?- kiáltott közbe az egyik szörny.

 

- Ja, magyarázatot akarunk! Mit tettél velünk?- kiáltott közbe egy másik.

 

- Igen! Magyarázatot akarunk!- egyre többen kezdtek zúgolódni.

 

- Nyugalom, szörnyek!- állította le őket a csuklyás.- Mindent a maga

 

idejében! A kérdéseitekre hamarosan választ fogtok kapni! De előbb  kezdjük az elején. Mint látjátok, a titkos búvóhelyünkön vagytok, ami e  naptól fogva a tiétek is. Ugyanis mától az én szolgálatomban álltok  mind! - És mit ajánlasz ezért cserébe?- a szörnyeket még nem sikerült  meggyőzni. - Várjatok, még nem mondtam végig!- szakította félbe a csuklyás az  elégedetlenkedőket.

 

- Világuralomra akarok törni, veletek az oldalamon!  Gondoljatok csak bele, ti lehetnétek a világ urai! Azt csinálhatnátok,  amit csak akartok! Öldökölhetnétek egész nap! Valamint számos vonzó  halandó van, akiket mind megkaphattok!

 

- Ez tetszik!- mondta az egyik, rendkívül rusnya szörny gonoszul.

 

- Nekem is!- egyre többen csatlakoztak hozzá. De Hieit nem sikerült  meggyőzni és ennek hangot is adott:

 

- Nekem ehhez semmi kedvem!

 

- Hogy mondtad?- kapta fel a fejét a nyomott képű, aki eddig nem  szólalt meg.- Ellentmondasz a főnöknek?- de a főnöke megállította:

 

- Hagyd abba, Raidon!- aztán a tűzdémonhoz intézte szavait.- Szóval  nem akarsz a világ ura lenni? Nem akarsz gyilkolni és élvezni a halandó  nőket?

 

- Nem, semmi kedvem!- vágta rá ingerülten a tűzdémon.

 

- Végül is, ez teljesen mindegy.- a csuklyás nem vesztette el a  hidegvérét.- Mindnyájan nekem fogtok dolgozni, akár akartok, akár  nem!

 

- Igen?- Hiei hangja egyre dühösebb lett.- És mégis hogyan? Ki vagy te  egyáltalán?

 

- A nevem Ryuu.- jött a felelet.

 

- Ryuu?- mindenki ledöbbent, a tűzdémonnal egyetemben:

 

„Ryuu, a nagy és híres ninja, aki szörnyeket gyilkolt és a túlvilágiakkal  szövetkezve önként védelmezte az embereket? Ő lenne az?”

 

- Igen, Ryuu. Látjátok, mivé lettem. Árnyéka vagyok csupán egykori  önmagamnak. És mindezt miért? Mert azokat az ostoba halandókat  védtem, akiktől soha még egy köszönömöt sem kaptam! Most pedig

 

eljött a leszámolás ideje! Most majd megértik, hogy milyen fontos is  voltam én! De már késő lesz! És ti segítetek engem! És nem érdekel,  hogy akarjátok-e, vagy sem! Kiszabadítom belőletek az elemi ösztönöket, és sokkal erősebbek lesztek, valamint pontosan azt  fogjátok tenni, amit én elvárok tőletek! Gyilkoltok és káoszt keltetek!

 

Ezt, pedig ennek a segítségével fogom elérni!- és előrántott a köpenye alól egy kicsi, vörös követ.- Ezzel a kővel végre beköszönthetnek a  vörös éjszakák!- a feje fölé emelte a követ.- Vörös, szent zafír, lépj  működésbe!- ekkor a kőből fény csapott ki, beburkolva minden  jelenlévőt. A vakító fényben Hiei sem látott semmit. Érezte, hogy ismét  megszédül. A földre rogyott és elvesztette az eszméletét. Néhány perc  múlva újra felállt. De szemeiben eszelős, gonosz fény villant. Már nem  volt a maga ura. Az elemi ösztönei úrrá lettek rajta, éppúgy, mint a  többi szörnyön.

A bosszúszomjas ninja, Ryuu hatalmába kerítette Hieit és a többi szörnyet, hogy leigázza az embereket. Vajon sikerül-e Yusukééknak megakadályoznia őt ördögi tervének kivitelezésében és megmenteniük  Hieit? Hamarosan megtudjuk!