Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. fejezet

 

Az ajtó becsapódott Yusuke és a csuklyás alak mögött, így Kurama és Kuwabara egyedül maradt a teremben az alacsony, malacképű szörnnyel, akit, mint az előbb kiderült, Raidonnak hívtak.

 

- Úgy látom eljött az én időm.- a tömzsi alak felállt a földről és ördögi mosollyal nézett két hősünkre.

 

- Mire célzol röfike?- nézett rá Kuwabara és ő is gonoszul elvigyorodott.

 

- Ne merészelj így nevezni, különben megkeserülöd, te undorító ember!-fröcsögött az.

 

- Nahát, hogy berezeltem!- a vörös hajú fiú továbbra is ostobán vigyorgott.

 

- Kuwabara, elég legyen!- kiáltott rá Kurama.- Ne feszítsd túl a húrt!

 

- Ugyan már, ne pánikolj!- vetette oda neki a megszólított félvállról.- Mit árthatna nekünk egy ilyen? Ha szükséges fél kézzel elbánok vele!

 

- Igazán?- Raidon teljesen kijött a béketűrésből.- Azért erre ne vegyél mérget!- a szörny körül zöldes energiamező jelent meg, amely örvényszerűen felkavarta a terem talaján lévő port.- Most megmutatom, mire vagyok képes!

 

- Gratulálok, Kuwabara! Sikerült alaposan feldühítened! Mégis hogy harcoljunk ellene ezekben a göncökben?- kiabálta Kurama a társának, miközben karját az arca elé kapta, hogy védje azt a hatalmas porfelhőtől.

 

- Ugyan már, Kurama! Simán elbánunk vele, hisz ez csak egy szájhős!- kiabálta vissza a fiú az örvénylő porrétegen keresztül.

 

- A főnök büszke lesz rám, ha eltávolítalak titeket az útból!- a disznóképű szörny szinte eszelősen ordítozott.- Pusztuljatok!- és egy hatalmas energialöketet indított útnak, ami felmart mindent, ami az útjába került. Kuwabara sóbálvánnyá meredten állt, a hihetetlen erejű támadás valósággal megbénította. Szerencsére Kurama nem blokkolt le ilyen módon. Villámgyorsan felmérte a helyzetet és észrevette, hogy az energiasáv csak látszólag teríti be az egész szobát, bizonyos részek, mint például a plafonon lévő sarkok, kívül estek a hatókörén. Már épp ugrott volna, amikor észrevette, hogy barátja csak áll és meredten nézi az egyre közeledő, minden bizonnyal végzetes támadást.

 

- Kuwabara!- az egykori bandita egy gyors ugrással mellette termett és magával rántotta a bambán ácsorgó fiút is a biztonságot jelentő felső sarokba.

 

Az energiasáv nagy robajjal végigszáguldott a termen, majd a megidézőjével szemközti falnak csapódva szertefoszlott.

 

- Hát erre nem számítottam!- motyogta, mintegy magának a vörös hajú fiú.

 

- Na, ennek elégnek kellett lennie! A főnök biztos elégedett lesz velem!-Raidon, győzelme teljesen tudatában, önelégülten vigyorgott. Ám ekkor észrevette az éppen földet érő Kuwabarát és Kuramát.- Micsoda? Ti még éltek? De hát az én sav-energiatámadásom egyszerűen kivédhetetlen!

 

- Minden technikának megvan a maga gyengéje, amit kihasználva hatástalanítani, kikerülni, visszaverni, vagy legalábbis az általa okozott kárt minimalizálni lehet. Még a legerősebb technikának is. Ezt jól jegyezd meg! Ezért van az, hogy mindenkinél akad erősebb. De gondolom, ezt már tudod, hiszen, ha erősebb lennél, mint a vezéred, akkor te lennél a főnök és nem fordítva. Tehát már győztek le, ami azt jelenti, hogy mindezt rég tudnod kellene.- magyarázta Kurama.

 

- Azért ne legyél olyan nagyra magaddal, te selyemfiú!- ordítozta vicsorogva a szörny.- Lehet, hogy most az egyszer szerencsétek volt, de a következőt, azt nem élitek túl!

 

- Ajaj! Úgy látom, megint ugyanarra készül!- jegyezte meg Kuwabara még mindig a földön ülve.- Van valami ötleted Kurama?- nézett társára.

 

- Igen, van. De ahhoz a te segítségedre is szükség van. Figyelj, mondom, mit kell tenned! Egyszerű lesz, de elég kockázatos.- azzal felvázolta a tervét.

 

- Hát nem is tudom… biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?- a fiú kétkedve nézett az egykori banditára. Az csak bólintott.- Végül is… te tudod…- de nem maradt idejük a további tervezgetésre, mert ellenfelük megindította támadását:

 

- Nesztek!- kiáltotta és egy újabb, mindent szétmaró energiasávot indított útjára.

 

- Rajta Kuwabara, kezdd el!- szólt oda az embertestbe bújt démon barátjának.

 

- Rendben!- jött a válasz és a fiú a terem közepére futott és ott megállt. Mikor az energiasáv már majdnem elérte, Kurama is akcióba lépett. Odarohant társa háta mögé, ráugrott és egy jól irányzott szaltóval átlendült az energiasávon és így szembekerült ellenfelével. Az meglepetten nézett rá, majd hirtelen gunyorosan elvigyorodott:

 

- Azt hiszed olyan dörzsölt vagy, hogy sikerült átugranod az energiasávomat? Milyen ostoba vagy! A barátod ugyanis ettől függetlenül még meghal, és te semmit sem tehetsz! És ha ő meghalt egy újabb hullámmal végzek veled is! Ha-ha-ha!

 

- Ebben azért ne legyél olyan biztos!- most Kuramán volt a sor, hogy kajánul elvigyorodjon. Egy ugrással Raidon mögött termett és előrántotta rózsaostorát, majd a szörny felé suhintott.

 

- Csak nem hiszed, hogy ezzel megölhetsz? Milyen ostoba vagy!- nevetett a malacképű. És kitért minden felé irányuló csapás elől. De nem is az volt Kurama célja, hogy feldarabolja. Minden a tervei szerint haladt. Ellenfele egyre csak hátrált és nem vette észre, hogy egyenesen a saját energiasávjába rohan. Totálisan belerohant és a sav szinte azonnal szétmarta a testét. Utolsó szavai még sokáig vízhangoztak a teremben:

 

- Nem, ez lehetetlen! Ez egyszerűen lehetetlen! Ezt még megkeserülitek!- közben Kuwabara előhozta tenyeréből a dimenziós pengét és átvágta magát az energiasávon és így sikerült neki is ép bőrrel megúsznia. Az energiasáv ismét elhalt, miután a falnak csapódott.

 

- És ezzel vége.- állapította meg Kuwabara.

 

- Igen.- bólintott Kurama.- A mi feladatunk ezzel véget ért. Most már minden Yusukén múlik. Mindketten az ajtóra emelték tekintetüket és teljes szívükből kívánták, hogy a detektív sikerrel járjon.