Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet

 

Yusuke, miután elolvasta a levelet, értesítette az esetről Kuramát, Shizorut és Botant, aki pedig Koenmának szólt és most mindannyian Genkai mester házában voltak, hogy megbeszéljék a további lépéseiket.

- Hát akkor vázoljuk fel, hogy mit tudunk.- kezdte Genkai megfontoltan.- Yukina és Kuwabara tegnap este eltűnt. A levélben, pedig azt állítják ismeretlen tettesek, hogy náluk vannak, vagyis elrabolták őket. Így van Yusuke?

A fiú bólintott:

- Igen, pontosan így.

- Továbbá állításuk szerint az emberrablók ebben az erdőben bujkálnak.- mutatott ki a nyitott ajtón.- És azzal fenyegetőznek, hogyha nem találod meg őket 24 órán belül, megölik a túszokat.

- Igen, valahogy úgy.- bólintott ismét Yusuke.

- Mindazonáltal meghatározták, hogy csak három alvilági lényt vihetsz magaddal segítségképp.

- Igen.

- Sőt, mindez nem elég nekik, még azt is kikötötték, hogy az egyik segítődnek a túlvilág által legveszélyesebb bűnözőnek nyilvánítottnak kell lennie.

- Tessék?- kapta fel erre a fejét riadtan Koenma.- A legveszélyesebb bűnözőnek? Az nem fog menni!

- Miről hadoválsz itt? Mi nem fog menni?- pattant fel a földről Urameshi.

- Sajnálom Yusuke, de a legveszélyesebb bűnözőt semmiképp nem helyezhetem szabadlábra.- felelte a megszólított és látszott rajta, hogy őszintén sajnálja.

- Na de Koenma!- szólt közbe Botan is.- Az emberrablók azt írták, hogyha nem teljesítjük a feltételeiket, akkor Yukina és Kuwabara meghal!

- Igen, tudom.- sóhajtotta gondterhelten a túlvilág uralkodójának fia.- De apám soha nem egyezne bele, hogy azt a bűnözőt elengedjük. Még két ártatlan életet sem tekintene nagy árnak ezért.

- Lelketlen tuskók!- kiáltotta a feldühödött detektív.- Ha nem tévedek, pont az lenne a feladatotok, hogy megvédjétek az ártatlanokat, nem az, hogy feláldozzátok őket!

- Igen, ez így van.- felelte.- De nem mindegy, hogy két ember hal meg vagy kétezer, vagy kitudja hány! Az a bestia tömeg- és sorozatgyilkolás, garázdaság és még vagy ezernyi más bűn miatt van ott, ahol van!

- Ne haragudj Koenma, hogy beleszólok, de pontosan ki is ez a személy?- szólalt meg ekkor váratlanul Kurama.

- Egy démon.- Koenma ekkor Urameshire pillantott.- Te már találkoztál vele.

Yusuke kissé meglepetten nézett rá:

- Tényleg?

- Igen, sőt, te juttattad őt rács mögé.

- Hát, azt hiszem ez nem túl fényes kezdett.- jegyezte meg fancsali képpel Botan.

- Nos igen.- fűzte hozzá Shizoru, miközben egy újabb cigarettára gyújtott.- Ha el is engednék, kérdés, hogy egyáltalán hajlandó volna-e Yusukééknak segíteni.

- Folytasd, kérlek!- vágott közbe nyugodt hangon Kurama.

- Tehát- kezdett bele Koenma ismét.- A démon az egykori lázadó hármas egyik tagja volt. Emlékszel rájuk Yusuke? Tudod, a legutóbbi küldetéseden!- tette még hozzá látva a fiú kissé értetlen ábrázatát.

- Várjunk csak…Lázadó hármas…A legutóbbi küldetésen….- hosszas gondolkodás után végre felderült az arca.- Á emlékszem már, az a három szörny, akik össze-vissza gyilkolásztak, igaz?

- Igen, pontosan ők.- bólintott a cumis.- Szóval közülük a legerősebb, akit, ha jól emlékszek, éppen te magad győztél le, igencsak nehéz összecsapásban. A neve: Kotono.

Kurama ekkor rá egyáltalán nem jellemző döbbent rémülettel kapta fel a fejét:

- Kotono, a rókadémon?

- Igen, ő az.- Koenma gyanakodva fordult felé.- Ismered?

- Mondhatni.- felelte az most már újra a tőle megszokott nyugalommal.- Egykor a bandám tagja volt.

- Emlékszem rá.- jegyezte meg ekkor Urameshi.- Semmi kifogásom ellene!

- Idióta! Az előbb mondtam, hogy nem engedhetem el! Az apám kitekerné a nyakam!- ordítozta Koenma.

- Tehát akkor szerinted csak várjunk ölbe tett kézzel és hagyjuk, hogy a barátainkat megöljék?- replikázott a detektív.- Hát tudd meg, hogy én nem fogok! Ha kell, egyedül is megkeresem azokat a barmokat, és fasírtot csinálok belőlük!- azzal már el is indult az ajtó felé ám ekkor Genkai hirtelen utána szólt:

- Csak ne olyan hevesen bolond kölyök! Szokás szerint már megint fejjel mész a falnak!

- Miért, talán van jobb ötleted?- válaszolta az feldúltan.

- Igen van.

- Igazán mester?- derült fel Botan arca.- És mi az?

- Elmegyünk a túlvilágra és megszöktetjük azt a démont.

- De hát ez törvénysértés mester!- Koenmának leesett az álla.- Ráadásul azt a cellát, amiben őrzik, szinte lehetetlen megközelíteni!

- Tudom és ezzel is számoltam. Koenma, tudom, hogy nagy kérés, de tekintettel a két fiatal életére, ez egyszer szemet kéne hunynod a dolog fölött. Vagyis tégy úgy, mintha semmiről sem tudnál. Akkor nem csak téged terhel a felelősség. Megoldható?

- Nos, azt hiszem, igen. De akkor is ki kell majd küldenem ellenetek néhány egységet.- felelte Koenma megadóan.

- Természetesen.- folytatta Genkai.- Ami pedig a többit illeti, Yusuke, gondolom a másik két segítőd Kurama és Hiei lesz.

- Igen, azt hiszem…- tűnődött el a fiú.

- És arra nem gondoltál, hogy akkor Hieit is értesíteni kellene féleszű?- nézett rá az idős mester.

- Ja, tényleg, azt el is felejtettem!- nevetgélt erre az idegesen.

- Jól van.  Kurama, te menj és szólj Hieinek.- kezdte az utasítások kiadását Genkai.

- Rendben, mester.- mondta a démon szolgálatkészen.

- Koenma, te eredj vissza a túlvilágra és tégy úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Senkinek egy szót se!

- Hát…ő…izé…rendben.- sóhajtott végül és azzal el is tűnt.

- Shizoru, az lesz a legjobb, ha te most hazamész.

- Igenis, mester. Más hasznom úgy sincs.- és ő is szedelődzködni kezdett.

- A többiek, pedig velem együtt a túlvilágra mennek, hogy kihozzuk azt a démont. Botan, te azért, mert te ismered az erőd felépítését, a kölyök egyértelmű, én, pedig segítek neki az ellenállók legyőzésében. Mindenki tudja a dolgát? Akkor indulhatunk?

- Igenis mester!- kiáltották mindannyian.

Yusukénak és barátainak tehát törvényt kell sérteniük, hogy megmenthessék a túszokat. Hála Genkai mester találékonyságának, úgy tűnik, minden gond nélkül fog lezajlani. De nem fogja-e egy váratlan esemény felborítani a terveiket? És ha minden simán menne, akkor is, vajon sikerül-e a mentőakció? A következő fejezetből megtudjuk!