Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet

 

A három jó barát már órák óta menetelt, de a harmadik ellenségüknek nyomát se látták.

- Na, hát ez aztán jól eltűnt.- jegyezte meg Yusuke.- Botan, mondd csak, biztos egyáltalán, hogy hárman vannak?

- Igen, egészen. Koenma három szörnyről beszélt.- válaszolta a lány.

- Akkor lehet, hogy megijedt és elmenekült valahová. Ki tudja, talán már fel is adta magát.

- Egészen biztosan nem, arról tudnék. Sőt, mikor elvittem az előző szörnyet, Koenma még sürgetett is, hogy kerítsük a harmadikat is kézre minél hamarabb.

- Mindegy, én mindenesetre hulla fáradt vagyok, úgyhogy most ledőlök egy kicsit!

- Na, de Yusuke! Nem hallottad, amit az előbb mondtam? Minél előbb el kell kapnunk a harmadik bestiát!!!

- Jól van, jól van!- morgott Urameshi.- De muszáj pihennem! Mi értelme megtalálni azt a szörnyet, ha egyszer olyan fáradt vagyok, hogy majd leragad a szemem!

Ezzel a fiú letette az eszméletlen Kuwabarát a földre és elheveredett egy fa árnyékában és szinte azonnal szundítani kezdett.

- Jaj nekem, Yusuke, meg vagyok én áldva veled!- sóhajtotta Botan miközben jobb híján ő is lehuppant a földre.- Néha elképesztően felelőtlen vagy!

Yusuke egyszer csak velőtrázó sikolyra ébredt. Álmosan kinyitotta a szemét és körbepillantott. Kuwabara pont ugyanúgy feküdt, mint ahogy ő letette, de Botan nem volt sehol.

- Botan!- kiáltotta álmosan a fiú.- Hé, Botan, hol vagy?

Mikor nem kapott választ, Yusuke kezdett nyugtalanná válni. Rosszat sejtve ismét felkiáltott:

- Botan! Hol vagy? Kérlek, válaszolj!

Hosszú percekig semmi nem történt és Yusuke már lassan egészen pánikba esett, amikor valahonnan a távolból egy kiáltást fújt arra a szél:

- Yusuke! Segíts!

A fiú azonnal meg akart indulni a hang irányába, ám akkor észrevette Kuwabarát. Sóhajtott egyet, majd fölemelte a földről barátja testét és amilyen gyorsan csak

tudott elindult a hang irányába.

- Tarts ki Botan, megyek!

És csak futott, futott. Már teljesen kifáradt, amikor egy sziklához ért. Egy pillanatra nekitámaszkodott, hogy kilihegje magát, ekkor azonban megpillantotta Botant.

-Yusuke!- nyöszörögte az halálra vált arccal.

- Botan! Mi történt veled?

A lány nem válaszolt semmit, csak ijedten nézett maga elé.

- Válaszolj már!- sürgette Urameshi.

- Tudod az úgy volt, hogy…- kezdte.- Szóval elmentem, hogy egy kicsit körülnézzek, mert unatkoztam és hát eltévedtem. Aztán hirtelen a semmiből előttem termett az a…

- Ki?

- Yusuke, vigyázz, mögötted!- sikította ekkor Botan.

A fiú a figyelmeztetés hatására megfordult, készen bármilyen szörnyűségre, ám mikor meglátta, hogy mire hívja fel segítője a figyelmét teljesen ledöbbent:

- Hát, ez…hát…ki vagy te?

Vele szemben ugyanis nem holmi visszataszító rusnyaság állt, hanem egy csinos lány. Bár nem volt éppen szokványosnak mondható, hiszen a fején rókafülek voltak. Mindössze ennyi utalt arra, hogy valószínűleg nem ember. Egyébként nagyon vonzónak látszott: állig érő ezüstös haja, csinos alakja és rideg, de valahogy mégis tetszetős zöld szemei voltak. Fekete, ujjatlan felsőt és melegítőnadrágot viselt és mindehhez fehér edzőcipőt. A kezén motoros kesztyű volt és a jobb karját, valamint a homlokát kötés fedte. Fagyosan nézett Urameshiékre.

- Te lennél a harmadik szörny? De hát az nem lehet!- hebegte Yusuke döbbenten.

A lány egy ideig nem válaszolt, aztán váratlanul mégiscsak megszólalt, hangja fagyosan csengett, teljesen közömbös volt, semmi érzelmet nem lehetett kiolvasni belőle, csakúgy, mint az arcából:

- Először is nem szörny vagyok, hanem démon. Különben mit vagy úgy meglepődve?

- Hát, izé, én valami félelmetesebbre számítottam…- aztán hirtelen Botanra tévedt a fiú tekintete.- Most mi a fene bajod van, Botan?- kérdezte ekkor meglepetten. Az ugyanis egész testében reszketett. Látszott rajta, hogy rettenetesen fél.

- Nem értem. De hát mi történt?

- Látom, nem vagy túl aprólékos.- jegyezte meg a rókadémon.- Nézd csak meg jobban a kis barátnőd arcát!

Yusuke ijedten fogta meg a kékhajú lány arcát és elfordította. Ekkor megállt benne az ütő. A segítője jobb arcán ugyanis ütésnyomot vélt felfedezni. Most már dühvel fordult a vele szemben álló felé:

- Hogy mertél megütni egy védtelen lányt? Eddig reméltem, hogy meg tudunk egyezni és én tényleg próbáltam tekintettel lenni arra, hogy nő vagy, de ez túlmegy minden határon!- kiabálta, miközben letette Kuwabarát a földre.- Botan, kérlek vigyázz rá.- szólt oda a földön ülő lánynak.

- Hát.., ő…, jó. De kérlek légy óvatos Yusuke! Sokkal erősebb lehet, mint amilyennek látszik!- kérte az.

Az ellenfél nem válaszolt erre semmit, csak továbbra is hidegen nézett rájuk.

- Megbánod még, hogy ártatlanokat gyilkoltál, te szemét!- ordította Yusuke és ököllel rontott a vele szemben álló lányra.

  Kis csapatunk találkozott hát az utolsó ellenséggel, akiről kiderült, hogy egy gyönyörű, fiatal lány. Ám, a rókadémon, Kotono valószínűleg sokkal erősebb, mint amilyennek első látásra tűnik. Vajon milyen esélyekkel indul Yusuke egy ilyen küzdelemben, ráadásul a barátja, Kuwabara nélkül? Kiderül a következő fejezetből!