Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet

 

A város szélén a busz éppen tovagördült, a háta mögött hagyva Yusukééket.

-El sem hiszem, hogy már megint belerángattatok ebbe!- mérgelődött Kuwabara.

- Jaj, ne nyavalyogj már! Végül is te döntöttél így! De ha nem tetszik, akkor menj haza!- válaszolta sértetten Urameshi.

- Megőrültél Yusuke?! De hát nélküle nem mennénk semmire, te is tudod!- csattant fel Botan.

-Ez az Urameshi! Látod, pótolhatatlan vagyok!- fölényeskedett Kuwabara.

-Tökmindegy, csak menjünk már végre!- elégelte meg Yusuke és ezzel elindultak a sűrűbe.

Eközben valahol a hatalmas birtokon három alak teljes nyugalommal pihengetett. Egyszer csak megszólalt az egyikük, egy magas, szélesvállú, igencsak termetes fickó:

-Jönnek!

-Mégis kik?- kérdezte egy másik, aki egészen emberszerűen nézett ki. Állig érő fekete haja volt és a nyaka körül narancssárga színű sálat viselt.

-Három elég eltérő erővel rendelkező lény. Valószínűleg a túlvilág küldöttei. Én is érzem őket.- ezt a harmadik mondta. Ő egy fán ült, ezüstösen fénylő állig érő haja és jeges, zöld szemei voltak. Nagyon sokban különbözött a másik kettőtől, mivel egy rókaszerű démon, ráadásul igencsak csinos lány volt.

- Nem is hittem volna, hogy ilyen fontos emberek lettünk hirtelen!- nevetett a sálas fiú.

-Végül is, ez nem is olyan meglepő, hiszen kötelességük leszámolni a magunkfajtával.- mondta erre a nagydarab.

-Mindegy. Úgyis régen harcoltam már egy jót! Menjünk és támadjuk meg őket most rögtön! Nem! Ti ne is jöjjetek, leszámolok velük én egyedül! Különben is úgy érzem, hogy a háromból kettő igencsak gyenge!- mondta felvágva az előbbi fiú.

- Szerintem ez helytelen. Én azt mondom, hogy inkább keressünk magunknak egy másik búvóhelyet.- szólalt meg igen nyugodt hangon a magasabbik.

- És te mit mondasz?- nézett a fán ülő társára a sálas.

- Igazán gonosz dolog volna most elfutni előlük, hiszen úgy igyekeznek! Mindazonáltal igen gyáva dolog is.- válaszolta hűvös nyugalommal a megszólított.- De mégsem kellene csak úgy eléjük szaladni, hagy dolgozzanak meg érte egy kicsit!

- De hát, te nem érzed, hogy ezek milyen gyengék?! Csak az egyikük jelenthet egyáltalán bármilyen kihívást!- háborodott fel a fiú.

- A harmadikkal nem is kell foglalkozni, az ugyanis, ahogy én érzem, csak egy lány. Szerintem egyáltalán nem azért van itt, hogy harcoljon. A szagából ítélve valami révészféle lehet.

-Szóval akkor mit csináljunk?- kérdezte az előbbi most már igencsak feldúltan.

- Mint mondtam, hagyjuk őket megdolgozni a céljukért. Szóródjatok szét a területen minél távolabb egymástól és várjátok meg őket! És ha megtalálnak, öljétek meg mindet!- mondta a rókadémon.

- Rendben!- felelte erre mindkettő, azzal eltűntek.

-Meddig megyünk még? Már leszakad a lábam! Egyáltalán biztos, hogy jó felé megyünk?- lihegett Kuwabara.

- Ne nyavalyogj már annyit Kuwabara! Rosszabb vagy, mint egy lány komolyan mondom!- rivallt rá Yusuke.

- Hagyjátok abba! Tudjátok, hogy muszáj megtalálnunk azokat a szörnyeket!- szólt rá mindkettőjükre Botan.

- Jól mondod! Gyerünk tovább!- kiáltotta Yusuke és előre szaladt.

- Hihetetlen! Honnan van még ennyi energiája? Nekem már majd leszakad a lábam!- mormogta Kuwabara.

- Tulajdonképpen már én is majd összeesek a fáradtságtól!- nyűgösködött a lány is.

Ám alig mentek néhány métert, amikor Botan egyszer csak megtorpant.

- Na mi van Botan? Nem te hajtottál minket még az előbb?- tréfálkozott Yusuke.

- Yu…Yu …Yusuke…- dadogta a lány.

- Mi van már?- kérdezte az.

-Csak nincs valami baj?- csatlakozott Kuwabara is.

- Miért nézel ilyen furcsán? Olyan sápadt vagy!- mondta Yusuke meglepetten.

-Mö… Mögöttetek…- mutatott a lány rémülten a két srác háta mögé.

- Miért, mi van ott?- kérdezte Kuwabara.

Ekkor mindkét fiú megfordult és egyszerre egy hatalmas, legalább két méter magas szörnnyel találták szembe magukat.

-Hát ez meg ki a fene?- szaladt ki Kuwabara száján.

Az nem szólt semmit, csak kifejezéstelen arccal meredt rájuk. Ekkor Yusuke előtt hirtelen minden megvilágosodott:

- Egyike vagy annak a három mocsoknak, igaz?

Yusukéék találkoztak hát az első ellenfelükkel. Vajon tényleg olyan erős ez a szörny, Okhi, mint amilyennek látszik? Egyáltalán mire képes? És van-e esélye hőseinknek ellene?