Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Koenma szemefényei

 

- APU?! - Yusuke és Kurama álla a padlón koppant. Döbbenten nézték végig ahogy a három lány Koenmához siet, és boldogan ölelik meg. A mini Hiei és Kazu is el tátotta a száját. Yusuke csak akkor eszmélt fel, amikor a kezében tartott tűzdémon nyála a karjára cseppent.

- Fúj! - rázta le magáról „a gusztustalan fehér váladékot”, ahogy ő nevezte. Kellett egy kis idő míg újra beszéd képessé válik, de akkor is csak ennyit tudott kinyögni – apa?

- Koenma... ez most komoly? - hebegett Kurama.

- Tartozom nektek egy kis magyarázattal – mosolygott rájuk a cumis. A kanapéra bökött. A két srác lehuppant, a hármas közben csak álldogált, és a plafont bámulta, mintha nem lenne így is elég egyhangú az a fehér vakolatú falrész.

- Cumis... Vagyis Koenma – szólt rekedten Urameshi – neked vannak gyerekeid?

- Nem cseszd meg, mi csak élethű babák vagyunk – szólt közbe Rhana. Két húgával eddig csöndesen állt, de ezt nem hagyhatta ki. Széles vigyorral dőlt neki a falnak, karba tette kezét.

- Jól van nem úgy értem – legyintett türelmetlenül a srác – nem is mondtad, hogy apa vagy!!

- Miért mondjam? - vont vállat Koenma – nem kérdeztétek.

- Hány évesek is vagytok ti? - fordult a lányokhoz Kurama.

- Tizenhét – jött az egyöntetű válasz.

- Vagyis a jövőhéten! - helyesbített a cumis. Yusuke megkönnyebbülten sóhajtott. Még csak az kéne, hogy idősebbek legyenek nála! Annál cikibb már nem is lehetne ez az egész ügy! Viszont most más érdekelte.

- Te tizenhat évig eltitkoltad? - döbbent meg Urameshi – és ki az anya? Apád tud róla? Mikor történt?

- Nyugodj már meg Yusuke! - csitította Koenma – ha nem szakítasz félbe, akkor elmondom, de ez szigorúan bizalmas! Csak páran tudnak róla...

- Na persze – horkantott Rhina – tudnak róla az idióta beosztottjaid...

- Botan – szólt közbe Rhena.

- Tudott róla Sensui...

- És persze most már ők is – mutatott végig a szőkeség a népes társaságon. Picur Kazu éppen nyitott szájjal horkolt Kurama ölében. A kicsi Hiei szeme erre felcsillant, feltornázta magát és átmászott a rókadémonhoz, aztán egyszerűen befogta Kazu orrát, mire az kis híján megfulladt, a tűzdémon pedig lefordult barátja lábáról, mivel a szájszag kiütötte. Yusuke és Kurama fején most is megjelentek a vízcseppek.

- Mostantól pórázon kell őket tartanunk? - fintorgott Yusuke, miközben összekaparta az alélt Hieit.

- Szóval – köszörülte meg a torkát Koenma – érdekel titeket vagy nem?

- Nagyon! - fészkelődött a két fiú.

- Több mint tíz évvel ezelőtt megismerkedtem egy halandó lánnyal... Az egyik küldetés kissé rosszul sült el...

- Mint általában – suttogott Yusuke.

- … és a lány meglátott egy harcot, amit nem lett volna szabad. Én beszéltem vele. Egész jól fogadta a dolgokat, és ennek kimondottul örültem. A memóriatörlés nagyon sok papírmunkával jár – tette hozzá magyarázatképpen. Mindenki fején vízcseppek – a lényeg az, hogy... egy idő után nagyon megkedveltem, és mint kiderült ő is engem... Szóval... hát... - krákogott szerencsétlen vörös fejjel.

- Lefeküdt anyuval és megszülettünk mi – segítette ki a három lány.

- Nos igen – bólintott Koenma – aztán... történt egy borzalmas dolog... - a cumis szeme most először könnybe lábadt és a hármas is megnémult. Yusukének és Kuramának semmi kedve nem volt megtörni a csendet, így vártak.

- Zielát elrabolták! - Koenma itt az asztalra vetette magát és bőgni kezdett. Lányai rögtön vigasztalni kezdték, Kazu tovább aludt, Hiei a csizmájával foglalkozott és folyamatosan morgott, de mivel alig volt még csak pár foga, így nem lehetett érteni a lényeget, bár Yusuke egy-két szót elkapott, mint például ezek: pici a lábam... hüe embrek... Hát igen... Alig tíz foggal ez is teljesítmény.

- Szóval – szólalt meg kedvesen Kurama – azért küldtél le minket abba a labirintusba, hogy összeszokjunk a lányokkal? Aztán az új küldetésünk az, hogy megmentsünk a feleséged?

- Hát.. - szipogott Koenma – lényegében igen... Csak közbe csúszott ez a baba dolog! Mi történt? - fordult szúrós szemmel a trióhoz.

- Lekaptam néhány üveget az egyik polcról, aztán az egyiket hozzájuk vágtam – vont vállat Rhana hátra dobva vörös haját – és babák lettek! Pedig oda adtam nekik az ellenszert, csak Nyüzüge mindet megitta!

- Nem vagyok Nyüzüge! - üvöltötte Urameshi.

- Megitta az összeset? - nyögött fel a cumis – két hét míg elő tudjuk állítani az ellenszert!

- Akkor addig papást-mamást játszunk – vont vállat Rhina. Itt Yusukére jött rá a köhögőroham.

- És hol tartják fogva az édesanyátok? - érdeklődött a rókadémon. Barátja inkább így kérdezte volna: „Anyátok hol van?”

- Az alvilágban! Ha vállaljátok a küldetést, akkor elmondom a pontos helyszínt! Addig is... remélem nem gond, de a lányaimat leküldeném az emberek világába! És... arra gondoltam, hogy nálatok megszállhatnának! - vigyorgott zavartan.

- Mi van? - hörögte Yusuke, valószínűleg félrenyelte a saját nyálát, de Hiei megint segített az utánpótlásban, ami most a srác gatyájára folyt... Érdekesen nézhetett ki. Kuwabara később így nevezte: két agy halott majom csöpögő nyállal a szájuk sarkában.

- Természetesen elszállásoljuk őket – mosolygott Kurama biztatóan, miközben belekönyökölt társa oldalába.

- Mi?! - nyüszített Yusuke. Egyáltalán nem tetszett neki az ötlet. Egyszerűen kiverte a víz, amikor Rhina közelében volt. Nem a félelemtől! Amikor lent voltak, és a sötétben leteperte a lányt... Nos egyáltalán nem esett neki rosszul. Éppen ezért akarta kerülni őt, mert Keyko elevenen felnyársalja, ha esetleg kavarni kezd a csajjal. Kimentek az irodából, a csöppségeket átadták a lányoknak, akik sikoltozva játszottak a babákkal. A két srác magában gondolkozott. Igen eltérő véleménnyel voltak a fejleményekről. Kurama így értékelte a dolgokat: „Hihetetlen... nem hittem volna, hogy Koenmának vannak gyerekei, ráadásul egy halandótól! Nem csodálom, hogy titkolja az apja elől... Tehát tizenhét évesek lesznek... Milyen érdekes! Vajon miért érdekelte őket a korom?” Yusuke: „A fene! Miért is Keykoba vagyok szerelmesbe? Ilyen dögös csajokat... áááh... Az a legrosszabb, hogy ha esetleg összejönnék Rhinával, ami persze teljesen lehetetlen, akkor Koenma lenne az APÓSOM!!! Azt nem bírnám ki...brrr... Mondjuk mér ideje lenne lefeküdnöm valakivel... ez a szüzesség dolog is... Oké! Ha Keykoval nem jön össze, akkor megpróbálom megkörnyékezni ezt a csajt!” Na igen. No comment. A kisbabák is törték a fejüket. Kazu: „A fene, hogy ilyen törpe testbe kényszerültem! Hogy állok majd az én Yukina kisasszonyom elé?! De legalább valami jó is van benne... az etetés elég jól hangzott” Hiei majdnem felrobbant a méregtől: „Eddig sem voltam egy világ magas, de így! Az eszem megáll! Ez a három liba úgy nyúz, mintha valami rongybaba lennék! Undorító... A cumisnak is pont egy halandót kellett kifognia! Ebből is látszik, hogy messzire el kell őket kerülnöm... valakit megölök, ha végre visszakapom a régi alakom!” Lejutottak az emberek világába. Yusuke hallani sem akart arról, hogy esetleg hozzá költözzön a három muskétás, Kurama lemondó sóhaj kíséretében felajánlotta a saját házát, bár nem tudta mi lesz vele, ha három ilyen lány beszabadul. Majd a törékeny tárgyakat elrakja... Az utcán kissé megnézték őket. A csajokat inkább a fiúk. Fekete, testhez simuló cuccuk nagyon dögösen néztek ki, ráadásul ők maguk is gyönyörűek voltak. A két baba láttán sokan sóhajtozni kezdtek, hogy milyen aranyosak, bár amikor Hiei ráharapott egy férfi ujjára, valahogy távol tartották magukat a csapattól. Fél óra alatt elérték a rókadémon házát. Urameshi elhúzta a csíkot.

- Legalábbis az egyik gyereket vidd magaddal! - kiáltott utána Kurama, de süket fülekre talált kérése. Beterelte a lányokat és becsukta az ajtót – nos lenne egy-két szabály! - köszörülte meg a torkát – lehetőleg ne törjetek össze semmit, a házból ne menjetek ki és kérlek a falak maradjanak stabilak! - szerencsére nem egy dühöngő társasággal volt dolga. Mint kiderült a lányok tudnak nyugodtan is viselkedni, és mi több! Neki álltak takarítani! Kurama addig szerzett egy babaágyat. Sajnos csak egyet sikerült, így Hieinek és Kuwabarának együtt kellett aludnia. A rókadémon enyhe nevetőgörcsöt kapott, amikor Rhina és Rhana cumisüvegből kezdte szoptatni a gyerkőcöket, akik minden tiltakozás nélkül itták a meleg italt! Ezután berakták őket az ágyikóba, és ők már szundítottak is.

- Ilyen csönd is ritkán van – ámult el Kurama.

- Miért? Ennyire nem bírják egymást? - nyújtózkodott végig a kanapén Rhana.

- Enyhe kifejezés – fintorgott a srác.

- Pedig nagyon aranyosak – jegyezte meg Rhena – használhatom a fürdőszobád? - kérdezte megszeppenve.

- Természetesen! Szedek elő köntöst és törülközőt – pattant fel.

- Olyan édes – suttogta Rhina, barna haja eltakarta arcát.

- Nekem mondod? - vigyorgott – tetszik is nekem... viszont nem tűnik olyan leteperős típusnak, tehát nála romantikáznom kell...

- Belehalsz – gúnyolódott testvére – én azt hiszem meglátogatom Yusukét!

- De Kurama azt mondta, hogy ne menjünk sehova – emlékeztette nővére.

- Én sem úgy gondoltam, hogy most! Majd éjjel – kacsintott, aztán gyorsan elhallgatott, amikor az említett személy újra visszatért hozzájuk. Ártatlan képpel folytatták a megkezdett beszélgetést.