Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Apu?

 

Kurama tátott szájjal állt, míg a hármas a hasukat fogva nevetett. A csillár többször is megingott, mert görnyedeztek a jókedvtől. A három „baba” éppen egymást csépelte, és nem figyeltek a külvilágra. Az egyik álarcos lány elővett egy újabb fiolát, amiben zöld anyag lötyögött.

- Ez itt az ellenszer! - mosolygott, és megrázta az üvegcsét – kapjátok el picikéim! - kacagott, aztán a babucik közé dobta a kis üveget. Hirtelen mind megálltak, aztán egyszerre vetették rá magukat. A mini Hiei éppen beleharapott a törpe Yusuke karjába, mire az sírógörcsöt kapott, Kazuka pedig a tűzdémon fenekébe döfte a mini kardját. Kurama fején megjelent egy vízcsepp, ahogy Hiei rávettette magát a magas hangon visító Kuwabarára. Eközben Urameshi felállt két picurka lábára, és elbotladozott az ellenszerig. Apró kezébe vette, leszedte a tetejét, aztán megitta. Az egészet. A három muskétás érdeklődve nézte, ahogy Yusuke újra régi lesz.

- Hú a francba – ámult még mindig a földön ülve. A rókadémon most mellé sietett.

- Mi történt? - kérdezte.

- Hát a három csaj ledobott valami üveget, amiből ilyen rózsaszín füst lepte el a termet – itt egy furcsa grimasz terült el az arcán, és úgy tűnt mindjárt elhányja magát – undorító volt!

- Nem az érdekel – intette le Kurama – megittad az összes ellenszert?

- Igen – vigyorgott – nem tudom miből volt, de nagyon ízlett!

- És Hieijel meg Kuwabarával mi lesz? - nézett rá szúrósan barátja. Yusuke fején is megjelent egy vízcsepp.

- Hoppá – vont vállat végül – majd készítünk nekik ellenszert... Csak azt nem tudom hogyan.

- Az a baj, hogy én sem. De vannak valakik, akik tudják – egyenesedett ki, és fordult a három lányhoz, akik azóta leugrottak a földre, és az ölükbe vették a babákat.

- Annyira édesek! - olvadozott az egyik tolvaj.

- Nekem mondod? Mindig is szerettem egy gyereket! - mondta a társa, akinek a kezében Kuwabara pihent. Hátrafordult a harmadik félhez – gyere Rhena! Úgyis neked tetszik az a méregzsák – az eddig álldogáló most felkapta a fejét.

- Nem tetszik! - mondta sértődötten.

- Akkor gondolom ez sem zavar – testvére megragadta Hieit a hajánál fogva, és nagy ívben a háta mögé hajította. Rhena csak sikkantott egyet, és utána ugrott, persze hajlékonyságának és gyorsaságának hála könnyedén megmentette a mini tűzdémont a palacsintává lapulástól.

- Nem ciki az, ha szerelmes vagy, mondjuk pont belé... - szólalt meg a harmadik.

- Most mit csináljunk két ilyen picikével? - kérdezte a Kazut tartó lány, aztán levette a maszkját. Vörös hajzuhataga körbe lengte, Kuwabara pedig gügyögve kezdett játszani egy hajtinccsel. Rhena is levette a fekete maszkot, szőke tincsei előbukkantak. Rhina barna fürtjei sem maradtak sokáig elrejtve. Kurama és Yusuke kis híján elájult, főleg a következő párbeszéd után.

- Mi csináltunk belőlük babát, szóval a gondjukat kell viselnünk! - szólt Rhana.

- Olyan aranyos – suttogta Rhena Hieit figyelve, a tűzdémon viszont durcásan feküdt a karjaiban.

- Tudjátok mi a legjobb? - vigyorgott Rhina. Testvérei kérdőn néztek rá – etetni is kell őket! Ha van egy kis szerencsétek, akkor már van anyatejetek... Biztos örülnének, ha onnan kapnának kaját – társai padlót fogtak. Urameshi majdnem összeesett.

- Mi a fenének változtam vissza? - nyögte – most lemaradok minden jóról! - Kurama egy nagy taslit adott neki.

- Perverz vagy – jelentette ki.

- Álmodozni csak szabad nem? - kérdezte vigyorogva. „Kész erkölcsi fertő vagy” Sóhajtott magában Kurama. A lányok még mindig vitatkoztak. A barna hajú kaján vigyorral mondta a magáét.

- Most miért? Biztos örülnének, ha láthatnák a melleiteket, arról nem is beszélve, hogy...

- Fogd be Rhina! - szólt rá Rhena.

- Most az egyszer egyetértek – dobbantott a vörös. Kazu közben elaludt a tünemény kezében. Nagyon aranyosan néztek ki, ellenben Hiei olyan hisztit csapott, amit a „vele egyidősek” megirigyelhettek volna. Rhena próbálta nyugtatni, de törpicsek kis öklével csapkodott, próbált kimászni a gyengéd kezek öleléséből, de a lány megsimogatta az arcát, mire Hiei leállt.

- Te Kurama, szerintem Hiei még élvezi is a helyzetét – fetrengett a földön Yusuke. Még a könnyek is potyogtak a szeméből.

- Lehet, de akkor is vissza kell változtatnunk őket – szerencsétlen rókadémon is majdnem elnevette magát, de nem akarta, hogy Hiei ezt rossz néven vegye, ezért türtőztette magát. Már amennyire ez sikerült – lányok! - prüszkölte az elfojtott nevetéstől. A hármas érdeklődve nézett rá – hogyan tudjuk visszaváltoztatni őket?

- Az ellenszerrel – felelte Rhena Hieit babusgatva.

- És... ha nincs több?

- Mit csináltatok vele? - kérdezték egyszerre.

- Yusuke bevedelte az egészet! - bökött a háta mögött fetrengő srácra.

- Hát akkor újat kell készíteni, de itt nem tudunk! - mondta Rhana, miközben hátra dobta vörös haját – jussunk vissza a palota földszintjére, és akkor segíthetünk egymásnak!

- Miért segítenétek nekünk? - gyanakodott Kurama.

- Az legyen a mi titkunk! - kacsintott és két testvérével az ajtóhoz sétált, aztán kinyitotta azt – na jöttök vagy maradtok?

- Jó ötlet ez haver? - dörmögte Urameshi kifelé menet.

- Van jobb terved? - érdeklődött barátja. Némán követték a hármast, akik meglepően jól ismerték az egész helyet, mivel csak olyan termeken jöttek át, amik semmilyen különösebb veszélyt nem tartogattak nekik, így körülbelül húsz perc alatt érték el a lifthez vezető folyosót, persze most is koromsötét volt. Yusuke bele is rohant az egyik lányba, és sikerült rá esnie.

- Ez most melyik tehén? - nyögte a szenvedő.

- Bocsi! - szabadkozott a srác, amikor valaki megbotlott benne, és belerúgtak az oldalába. Hangos visítás, csattanás és gyerek sírás hangja.

- Anyád! - szűkölt Rhena a két test súlya alatt – az én bordáimat nem erre találták ki!

- Valaki rám esett! - védekezett Yusuke, aki alig kapott levegőt – melyik ügyes rúgott bele az oldalamba?

- Mi a frászért kell az út közepén fetrengeni? Az egy dolog húgi, hogy szívesen ágyba bújnál vele, de miért itt és most?

- Fogd be Rhana! Inkább szállj le innen, mert lapos mellű leszek, ha sokáig így haladunk, ráadásul tudod, hogy nem szeretek alul lenni... - vigyorgott, bár ezt senki sem láthatta.

- Van benne valami... - a vörös hajú végre felállt, és Kazu keresésére indult, mivel szerencsétlen kirepült a kezéből az esés közben, amin a törpe Hiei jót nevetett. Végre Yusuke is fel tudod tápászkodni, aztán tovább tapogatott a földön, hogy segítsen Rhinának, ám nem épp úgy alakult a dolog, ahogy tervezte, mivel nem a lány keze volt, amit először megtalált, hanem a mellei. Először nem is tudta mi az, amit markolt, és csak szép lassan esett le neki.

- Jól el vagy? - kérdezte a tolvaj valahonnan a sötétből.

- Bocsi! - Yusuke feje egyre vörösebb lett. Kurama eközben a fal mellett tapogatózva haladt előre. Rhena megállt a lift előtt, és megnyomta a hívó gombot. Mivel azóta senki sem közlekedett a lifttel, az ajtó szinte rögtön feltárult, így fényt adva a kis csapatnak. Volt is mit látni. Rhana még mindig Kazu után kutatott, aki apró lábain odafutott Rhenához, aki felvette ugyan a babát, de így a két chibi egymást gyepálta. Nem is ez volt a legérdekesebb, hanem hogy pár méterre a lifttől a barna hajú Rhina feküdt a hasán Yusukével, és hevesen csókolóztak. Kurama megköszörülte a torkát, mire a „kis pár” szétrebbent.

- Nem csináltam semmit! - mondta rögtön Urameshi.

- Igen, azt láttam – gúnyolódott Kurama. A három lány benyomult a liftbe, a két kis babucival.

- Gyertek vagy itt hagyunk titeket! - nem is kellett több. Mondhatom kissé szűkös lett a hely, na nem mintha ez zavarta volna őket. Rhena átadta a rókadémonnak Kazut, és megpróbálta megnyugtatni az őrjöngő Hieit.

- Kérlek maradj nyugton! Ezzel nem segítesz!

- Agyj.. béké – a beszéd még nehezére esett, főleg mivel még alig volt pár foga, a többi még növésben lehetett.

- Nem hagylak békén! - sziszegte csórikánk képébe, aki megszeppenve pislogott rá vörös szemeivel – örülj neki, hogy nem hagytalak ott azok után amilyen bunkó voltál! Megérdemled, hogy ilyen pici vagy! Legalább most tanulsz az esetből! - magyarázta neki fojtott hangon – nem szeretnék veled rosszban lenni, mert... szóval mert nem és kész, úgyhogy változtass egy kicsit a hozzáállásodon!

- Nyugi már! Hiei most alig két éves, szerinted felfogja amit mondasz neki? - vigyorgott Yusuke.

- Csak a teste két éves – rázta a fejét Rhina, mire Yusuke nyelt egyet – az emlékei, tudása, mindene megmaradt.

- Szuper! Akkor most megszívatom – dörzsölte össze kezét Urameshi. Kurama érdeklődve figyelt, hogy mire készül barátja, aki most Hieihez hajolt.

- Van abban valami, amit a lányok mondtak – kezdte a srác. Mindenki figyelt – ha téged tényleg etetni kell és úgy, akkor tudod kit fogok megkérni? - vigyorodott el. A csajok nem értettek semmit, Kurama csak sejtette, Kazu egy bamba arccal fészkelődött a fiú karjában – Yukinát... - mintha bomba robbant volna. Hiei belekapaszkodott Yusuke arcába, és eszeveszettül karmolni kezdte, Kuwabara elrugaszkodott társa öléből, és a Urameshire vetette magát, míg a lányok próbáltak nem a verekedők útjába kerülni, ami ismerjük el nem lehetett egyszerű egy körülbelül egy méterszer egy méteres liftben. Nekik valahogy sikerült. Jó negyedórán át mentek felfelé, mert többször neki esett valaki a gomboknak, így a lift megállt. Végül is feljutottak a földszintre. Szinte kiestek az „acélkockából”. Már várta valaki őket.

- Sziasztok fiúk! - köszönt vidám hangon Botan.

- Botan! - sóhajtott megkönnyebbülten a fiú társaság.

- Gyertek velem! - intett nekik a révészlány. Értetlenül néztek egymásra, aztán mindenki elindult szép lassan. Eljutottak a központi részhez, amit Yusuke első látogatásakor elnevezett tőzsdének. Az ogrék most is fel-alá rohangáltak, ám amikor ők beléptek, mindenki meghajolt előttük.

- Most már így tisztelnek? - lepődött meg Yusuke.

- Passz – Kurama sem tudta miért csinálják ezt az ogrék. Átvágtak a termen, és megálltak Koenma irodája előtt.

- Meghoztam őket – szólt bele egy mikrofonba Botan. Recsegés, aztán a cumis hangját hallották.

- Jöhettek! - kinyílt az ajtó. A „kis” csapat bevonult a szobába. Koenma az asztalán állt és nagyban mosolygott, de nem ez volt a legmeglepőbb.

- Apu! - kiáltotta a három lány és odarohant a cumishoz.

- APU?!