Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4, Ikrek a javából

 

Kuwabara fütyörészve sétált az egyik folyosón, úgy látszik egy cseppet sem akart csöndben maradni. Zsebre tette kezét, és így ment tovább. Fülét léptek zaja ütött meg. Megállt, de így az osonó hangok is elhaltak. Újra tett pár lépést, eredmény ugyanaz. Megtorpant. Kezdett vörösödni, mert tudta, hogy valaki szórakozik vele, ezért kitalált egy tervet. Futni kezdett, aztán hirtelen megfordult, és ordítva rohant az ellenkező irányba.

- Nyugalom Kuwika! - ugrott el előle egy álruhás lány – a frontális ütközést szeretném elkerülni! Tudod nincs életbiztosításom!

- Ki a fene vagy? Minek kell lopakodni mögöttem? A frászt hoztad rám... - fújta ki magát Kuwabara.

- Bocs, hogy nem integettem neked! - gúnyolódott a lány – legközelebb jelzőtüzet is gyújtok...

- Nem válaszoltál a kérdéseimre – jegyezte meg Kazu.

- Nem is fogok, ha ez megnyugtat – nyújtózkodott a tolvaj – minek jöttetek le a haverjaiddal? Nyüzüge is... Egyébként Bolhi majdnem megfulladt, és Casanova sem úszta meg szárazon – kuncogott.

- A törpe sorsa nem érdekel, sőt még kezet is rázok azzal, aki végre a másvilágra küldi! - vigyorgott Kuwabara – Kurama tud úszni, miatta sem aggódom... Urameshivel mit csináltatok?

- Jó kérdés... ja a társam dobta! A barátod még szűz? - érdeklődött a lány őszinte kíváncsisággal a hangjában.

- Honnan kéne tudnom?! - háborodott fel a srác – nem vagyok a nőgyógyásza...

- Hát meg is nézném a srácot nőgyógyásznál – füttyentett a behatoló – most mennem kell drága, de biztos találkozunk! - küldött egy puszit a fiúnak, majd mellette elsurrant.

- Állj meg! Hé! Még a nevedet sem tudom! - kiáltott utána, de válasz nem érkezett. Morogva, kelletlenül indult meg a folyosón.

 

Hiei és Kurama vizesen rohantak a további járatokban, dühük csak egyre nőtt, de a hisztihez Hiei állt a legközelebb. A rókadémon arcáról most sem lehetett leolvasni semmit, egyedül szemei lángoltak. Benyitottak egy terembe, ami kerek volt, hófehér és semmi sem volt benne, kivéve még két ajtót meg a fekete ruhás tolvajlányt. Óvatosan, gyanakodva léptek be a csarnokba, az ajtó hangtalanul záródott be mögöttük, míg a másik kettő kinyílt. Hiei és Kurama majdnem elájult. Még két, ugyanolyan fekete ruhás és maszkos alak futott a terembe, őket pedig a lihegő Yusuke, Kuwabara páros követte.

- Mi a fene? - kérdezte a négy fiú egyszerre. A három lány megállt a terem közepén, és élvezték a kialakult helyzetet.

- Nyugalom skacok – kezdete az egyik behatoló – ugye megszáradtatok? - fordult Hieihez és Kuramához.

- Nem rajtad múlott – morogta Hiei.

- Jól van Bolhi, ne haragudj! - puncsólt neki a lány, mire a tűzdémon arca megfeszült. „Még egy pillanat és megfojtom!”

- Csak hogy ideértél Nyüzüge! - sóhajtott egy másik lány.

- Ne hívd Nyüzügének! Nagyon is izmos! Csak kár, hogy szűz...

- Casanova izmos... talán ő már nem szűz – tippelt a harmadik. A négyes tátott szájjal figyelt. Kuwabara megkockáztatott egy mentális beszélgetést.

„Hé, Casanova!” „Kuwabara... még egyszer kiejted ezt a nevet és kaktuszt csinálok belőled!” „Jól van na! Kik ezek a csajok?” „Honnan kéne tudnom? Körülbelül annyi ismeretem van róluk, mint neked.” „Tényleg eláztattak téged meg a törpét?” „Igen” „Értem. Velem egész jó fej volt a csaj. Vagyis valamelyik.” „Csodás, most mit csináljak?” „Semmit, csak gondoltam érdekel. Tényleg nem vagy szűz?” A beszélgetés itt megszakadt, Kurama ökölbe szorított kézzel próbálta megállni, hogy lecsapja Kuwabarát. A srác viszont kajánul vigyorgott, ami megnehezítette a törekvéseit.

- … akkor sem gizda! - háborodott fel az egyik tolvaj.

- De nézz már rá! - tárta szét a karját a társa – kész csontkollekció a gyerek!

- Kit érdekel Nyüzüge? Casanova és Bolhi sokkal érdekesebbek nála! - vigyorgott a harmadik.

- Mégis miért? A vöröske kész Eiffel-torony, míg Törpicúr alig látszik ki a földből!

- De olyan helyesek!

- Persze! - a négy fiú csak nézett, mint Rozi a moziban. Az első megdöbbenések után Hiei kezdett dühbe gurulni, Kurama a padlót bámulta, Yusuke és Kuwabara pedig egymásra borulva kacagtak. A lányok abba hagyták a vitát, és most rájuk koncentráltak.

- Még két perc! - nézte meg az egyik lány a karóráját, ami természetesen fekete színű volt.

- Mi két perc? - értetlenkedett Kazu.

- Ennyi idő kell, hogy beinduljon ennek a teremnek a védelmi rendszere. Már csak egy perc! - tette fél kezét a csípőjére – Öt... négy... három – feltekintett és elmosolyodott – egy! - a terem fehéren felizzott, és így mindenki megvakult egy pillanatra. Ez a jelenség nem tartott sokáig, ám nagy volt a döbbenet, amikor újra láttak. Mind a heten kört alkotva álltak, derekukig indás növények tekerték be őket, és mozdulni sem bírtak, még a kezeik is össze voltak kötve.

- Mi a jó élet?! - dühöngött Yusuke – Kurama! Szedd már le ezeket rólunk! - nyüszített.

- Nem én voltam! - védekezett a srác.

- Nyugi van! -szólt közbe az egyik tolvaj – ennek a teremnek a védelmi mechanizmusa egy óráig tart, addig itt fogunk álldogálni gúzsba kötve!

- Mi ennek a teremnek a lényege? - kérdezte Hiei mogorván.

- Szerintem a nevéből rá fogtok jönni. Ezt a termet Igazságok-csarnokának hívják – a lány elvigyorodott, amikor meglátta a fiúk arcát – aki itt hazudik, azt szép lassan megfojtják az indák! Szóval vagy nem pofázol egy órán keresztül, vagy ügyelsz a szavaidra.

- Ezek szerint kérdezhetünk is, és nektek arra muszáj válaszolni? - csillant meg Kuwabara szeme.

- HA válaszolunk akkor muszáj igazat. De ki mondta, hogy válaszolunk?

- Van benne valami – gondolkozott el Kazu. Egy ideig csönd volt, aztán...

- Tegyük érdekesebbé a játékot – mondta Hiei. Mindenki rá nézett – MUSZÁJ mindenkinek válaszolnia a feltett kérdésre, de hogy ne tűnjön csalásnak, körbe megyünk, és akitől kérdeztek az fog utána kérdezni.

- Bolhinak agya is van – nevetett az egyik behatoló, mire a tűzdémon elvörösödött.

- Nem vagyok Bolhi – sziszegte a fogai közt.

- Ki kezdi a kérdezgetést? - érdeklődött Yusuke.

- Kezd te – vont vállat a három fekete ruhás lány.

- Rendben. Mi a neved? - fordult a mellette álló lányhoz.

- Rhina – felelte. Urameshi bólintott és gyorsan megjegyezte ezt a nevet. Most a lány volt soron. Arcán kaján vigyor terült el.

- Casanova! - fordult a rókadémonhoz, aki összeszorította szemét, fogát és fojtott hangon szólalt meg.

- Igen?

- Hány éves vagy? - mindenkit meglepett ez a kérdés. Még Kuramát is.

- Tizenkilenc – válaszolta. A srác egy másik lányhoz fordult – téged hogy hívnak?

- Rhena – mosolygott. Hieihez fordult – tényleg megöltél volna a hídon? - Hiei sokáig gondolkozott aztán nemet intett, de nem történt semmi. Ezek szerint nem ölte volna meg a lányt.

- Hogy hívják a harmadik jómadarat? - fordult az utolsó lányhoz.

- Rhana – válaszolt az. Kuramának kezdett leesni a dolog. Alig várta, hogy megint kérdezhessen, de sajnos a tolvajlány nem őt akarta szapulni.

- Figyu Nyüzüge! Szűz vagy? - vigyorgott. Yusuke majd' felrobbant a dühtől. „Én erre nem válaszolok!” Sajnos más választása nem volt.

- Igen – morogta. Kuwabara röhögni kezdett, Hiei arcán is megjelent egy gúnyos félmosoly, Kurama pedig megfeszítette minden arcizmát, de szája sarka rángatózott az elfojtott nevetéstől – lépjünk túl ezen jó?

- Keiko még nem tudott az ágyba csalni? - kacagott Kazu, még a könnyei is potyogtak.

- Ha egyszer kijutok én megöllek! - sziszegte Urameshi.

- Ne bántsd Kuwikát! - csücsörített Rhana. Kurama eddig bírta.

- Ti testvérek vagytok? - tört ki belőle, mire a három lány rá nézett.

- Ikrek – helyesbítettek.

- Ikrek?! - döbbent meg a három fiú, a rókadémon viszont csak hümmögött.

- Most mit vagy úgy oda? - csattant fel az egyik lány – gondolom te egyke vagy.

- Igen, és? - kérdezte Yusuke.

- Akkor ne szólj le – vigyorgott – egyébként meg nem is láttatok még minket! Ez a rohadt maszk is szúr, mint állat! - mocorgott a lány – nem értem miért pont ezt kaptuk!

- Mert apu imád minket szívatni – értett egyet az egyik testvére.

- Csak jussunk ki! Most már megfojtom egyszer! - szállt be a hőbörgésbe a harmadik fél. A négyes megint csak pislogott.

- Miért mi? Miért mindig mi? - sóhajtott Hiei.

- Hallom úsztál egyet Vízibolha – vigyorgott Kuwabara.

- Pofa be Kuwika! - vágott vissza a srác. Itt is kialakult egy kisebb vita. Kurama csak sóhajtott egyet, Yusuke hangosan bíztatta két veszekedő barátját. Rhina már nem szólt bele társai vitájába, hanem Yusukét figyelte, és átkozta a sorsot, amiért így kellett találkozniuk. „Inkább ott maradtam volna vele az erdőben!” Elvigyorodott. Érezte, hogy az indák lazulnak. A terem védelme hamarosan semmivé foszlik, és akkor megint szórakozhatnak! „Alig várom!” Közben Hiei már a dühroham szélén állt, de türtőztette magát, mert ő is érezte, hogy hamarosan elérkezik a szabadulás pillanata, és akkor valaki pokoli kínok között fog meghalni! Azt garantálja. Az indák egy pillanat alatt elporladtak. Kitört a káosz. Hiei Rhenára vettette magát Kuramával együtt, Yusuke Rhinára, míg Kuwabara egyszerűen elhasalt a padlón. Rhana eközben felugrott a terem közepén álló boltívre, és onnan figyelte az eseményeket.

- Vigyázz már azzal a piszkafával! - ugrált arrébb a legkisebb megerőltetés jele nélkül Rhena Hiei kardja el.

- Ez nem piszkafa! - hörögte a tűzdémon. A vérnyomása így is az egekig szökött.

- Igazad van, fogpiszkáló! - öltötte ki nyelvét a lány, ám a srácnak sikerült belevágnia a maszkjába, ami alól szőke hajtincsek tűntek elő. A tolvaj lefékezett, és megmarkolta a maszk szélét nehogy az is lejöjjön – szép volt Bolhi! Remélem boldog vagy! Egy álló hétig kenekedhetem a sebet – az arca baloldalán egy vékony csík húzódott végig, amiből lassan csordogált a vér. Rhana felugrott és testvére mellé sietett. Közben Rhina is meglógott Yusuke elől. Most álltak hárman, és mind Hieire szegezték szemüket.

- Kíváncsi vagy az arcunkra? - kérdezték kórusban.

- Még szép! - fújtatott a srác. A hármas elmosolyodott. Egymásra néztek, aztán egyszerre nyúltak a maszkjukhoz. A négy fiú köpni-nyelni nem tudott. A három lány csoda szép volt. Rhenának derékig érő szőke haja, és kék szemei voltak, mellette álló testvére, Rhana égővörös hajjal és fekete szemekkel büszkélkedhetett, míg Rhina barna hajjal és zöld tekintettel. Mindhármuk arcán egy széles vigyor terült el, élvezettel figyelték a fiúk arcát.

- Na mi van? Ennyire rondák vagyunk? - a szem és haj színt eltekintve, szinte ugyanúgy néztek ki, magasságban is és arcvonásokban sem különböztek egymástól. Látszott, hogy egy iker hármassal van dolguk.

- Csukd be a szád Kuwabara! - nyögte Yusuke, de ő is tátott szájjal bámult.

- Előbb te! - Kurama szimplán ledöbbent, de ezt nem lehetett leolvasni az arcáról, Hiei pedig dühöngésbe fojtotta meglepettségét.

- És most ki-ki?! Mondhatom nagyon leegyszerűsítettétek a dolgunkat! - dohogott.

- Hé, öcsi! - kiáltott rá a vörös hajú – örülj neki, hogy különböző színű a hajunk és a szemünk! Képzeld el mi lenne, ha még azok is ugyanolyanok lennének!

- Igazából ugyanolyan, csak festjük! - kotyogott közbe a szőke hajú.

- Rhena! - csattant fel a barna üstökű – azért nem kell mindent elmondani nekik!

- Most mit vagy úgy oda? Ez semmin nem változtat!

- Valld be, hogy belezúgtál ebbe a kis Bolhába! - mutatott Hieire Rhina.

- Nem igaz! - csattant fel Rhena.

- Kuwika hova készülsz? - kérdezte Rhana és meglebbentette vörös haját.

- Én? - hebegett a fiú megtorpanva – sehova hölgyeim...

- Mi is így gondoltuk! - vigyorogtak, és hirtelen megindultak az egyik ajtó felé, aztán eltűntek.

- A fene egye meg! - dühöngött Hiei, és utánuk rohant. Kurama követte példáját, Yusuke füttyentett egyet.

- És még Hiei szerint gyengék a lányok...