Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Lányos túlerő

 

- Tudod mit Nyüzüge? Ha ilyen okos vagy akkor mondd meg te, hogy merre menjünk! - akadt ki Kuwabara. Éppen egy elágazáshoz jutottak, ahonnan három felé lehetett menni, de ők nem tudták eldönteni melyik ajtót válasszák.

- Utoljára szólok, hogy NE hívj Nyüzügének! - fújtatott Yusuke – a másik pedig, hogy nem tudom jobban, de van három rohad ajtó!

- Tudsz számolni, csodás! - morgott Kuwabara – akkor váljunk szét! - Urameshi arca megenyhült.

- Szerintem ez nem jó ötlet! Hisz csak egy adóvevőnk van!

- Akkor legyen nálad! Én majd mentálisan üzenek – legyintett a srác.

- Most komolyan menjünk két felé? - hitetlenkedett Yusuke.

- Igeeen! Tudod tíz perce ezen a témán lovagolunk! Most már indulhatnánk, mert Casanováék még a végén megelőznek! - vigyorodott el.

- Azt tényleg nem hagyhatjuk! - kacagott Yusuke. Ő ment a baloldalin, míg társa a középsőn. A jobboldali ekkor kinyílt, és belépett a fekete ruhás lány.

- Két cukorfalat – kuncogott, és elindult a középső járaton.

 

 

Kurama és Hiei eközben üldözőbe vették a lányt. Több folyosón is átjutottak, amikor elértek egy termet. Egyetlen dolog állította meg őket: hogy a helyiség egy nagy úszómedence volt, és mindketten belezuhantak a vízbe. A medence fölött egy híd ívelt át, aminek korlátján ott üldögélt a maszkos lány. Végig mosolygott, de amikor Kuramáék feljöttek levegőért, elnevette magát. A két démon elvörösödött.

- Mi olyan rohadt vicces? - vetette oda Hiei.

- Semmi Vízibolha! - kacagott tovább a lány. A srác viszont majdnem felrobbant a méregtől – nem akarom elrontani a lubickolásotokat, de a vízben különböző lények élnek, és szerintem ha nem jöttök ki, hamarosan halkaja lesz belőletek.

- Blöffölsz – húzódott gonosz félmosolyra Hiei szája.

- Nem – jelentette ki ellenfele, és valóban. Hiei feje hirtelen eltűnt. Kurama rémülten forgolódott – Bolhi meg fog fulladni – jegyezte meg a behatoló.

- Nagyon rendes vagy! - morgott Kurama.

- Nyugi Casanova! Segítek, bár annyira mindegy! Egyszer úgyis kipurcan az okos... - a lány egy gyönyörű fejessel a vízbe vetette magát, és pár percen belül a karjában tartotta Hieit. Elúszott vele a hídig, és egyetlen szökkenéssel rajta termett. Gyorsan eláztatták a kőből készült építményt. Éppen leakarta rakni az ájultnak hitt fiút, amikor az mögé került, és a torkának nyomta a kardot.

- Kösz a mentést – hörögte a fülébe.

- Nincs mit Bolhi! - gyerekeskedett a lány, és rátaposott Hiei lábára, de az csak összeszorította a fogait. Kurama is kikászálódott közben a vízből. Nyugodt arccal, mégis remegve közelítette meg a párost.

- Jó volt Hiei – jegyezte meg Kurama.

- Köszi Casanova! Legközelebb hagyom bele fulladni Vízibolhát...

- Nem vagyok se Bolhi se Vízibolha! - dohogott a tűzdémon.

- Most miért? - csücsörített a lány.

- Ide figyelj! - szólt közbe a rókadémon – nem tudom ki vagy és miért törtél be ide, de most magunkkal kell vinnünk!

- Sajnálom, de nem lehet – rázta tettet szomorúsággal a fejét a lány. Hiei még jobban a torkának nyomta a kardot.

- Szerintem pedig lehet – mondta nyomatékosan.

- Ugye nem bántanál?

- Nem vagyok az a bűntudatos típus!

- Igazad van, Sértődékeny vagy!

- NEM VAGYOK SÉRTŐDÉKENY! - tört ki belőle, és ellökte magától a lányt, aki önelégült vigyorral ugrott rá a korlátra.

- Köszönöm édes, jövök neked eggyel! - kacsintott és hátra dőlt. Kurama rémülten kapott utána. A korláthoz rohant, hogy megnézze nem esett-e baja a tolvajuknak. Csalódnia kellett. A lány egy csónakban ült – puszi! - küldött Kuramának egy csókot. A fiú nem reagált a dologra, hanem célpontja után vetette magát. Gyors karcsapásokkal úszott a csónak felé, de végül a lány visszaugrott a hídra, így ő megint porul járt. Hiei még mindig dühöngött.

- Megfojtalak! - sziszegte.

- Ne mondj ilyet Bolhi! - a lány hátrált néhány lépést, aztán amikor Hiei elég közel került hozzá, elrugaszkodott a földtől és egy szaltóval átugrott a meglepett srác feje felett, majd megcélozta az ajtót, amit könnyűszerrel elért. A tűzdémon szitkozódva nézett utána. Segített kimászni a vízből Kuramának, majd ketten, dühöngve indultak meg a behatoló után.

 

Yusuke jó ideje gyalogolt, de a folyosóról eddig egy ajtó sem nyílt. Kezdte azt hinni, hogy most éppen körbe-körbe megy, amikor a folyosó végén egy ajtó jelent meg. Ujjongva ugrott oda, aztán lenyomta a kilincset. Egy erőbe jutott. Hitetlenkedve nézett körül. „Minek ide erdő? Na, ha visszaérünk megkérdezem Koenmát!” Becsukta az ajtót, aztán elindult a fék között. Ösvény nem volt, így magának kellett utat törnie a bozótosban, aminek következtében farmerje és inge több helyen elszakadt. Kemény munka és sok horzsolás árán, de elérte az erdő közepét, ahol egy tisztás kapott helyet. A rét egyik végében egy patak csörgedezett. Odament a vízhez, hogy lemossa magáról a mocskot. A patak szélére térdepelt, és az arcába locsolta a hűsítő folyadékot, amikor meglátta, hogy valaki mögötte áll. Felpattant. Az álruhás lány állt előtte, legalábbis így gondolta, mivel a ruha alapján semmiben sem különbözött az előző „támadótól”.

- Halihó! - integetett neki a lány.

- Te ki vagy? Akivel már egyszer találkoztam? - kérdezte Yusuke.

- Velem nem találkozhattál – rázta fejét a tolvaj. A fiú most jött rá, hogy a hangja sem hasonlít teljesen az előző lányéra.

- Akkor ki vagy te?

- Nem kell tudnod! Inkább azt mondd meg, hogy te és a barátaid mit kerestek itt! - kérdezte őszinte érdeklődéssel a hangjában. Karba tette a kezét, és várta a választ.

- A cumis küldött, hogy behatolókat észleltek, és menjünk nézzük meg. A szokásos – legyintett Urameshi – nem tud magától megoldani semmit! - a lány elnevette magát.

- Cumis! Biztos Koenmáról beszélsz! Nagyon vicces fiú vagy... Egyébként nem értem miért mondta rád a társam, hogy Nyüzüge – kezdett el körözni Yusuke körül, és néhol megsimogatta – egész izmos vagy!

- Még szép! Tudod mennyit szenvedtem vele? - vigyorgott.

- Elhiszem. Sokat hallottam rólad. Többek között azt is, hogy van barátnőd – mondta a lány egy gonosz vigyorral egybekötve.

- Hát igen. Úgy hogy semmi esélyed.

- Nem is akartam rád hajtani! - megborzolta Yusuke haját, aztán felugrott az egyik fára – fiatal vagy te hozzám! Ja, és el ne felejtsem! Ha szűz vagy, akkor ne is próbálkozz! - Yusuke elvörösödött, és a lány után ugrott, aki kacagva menekült előle, és hamar el is tűnt. Urameshi káromkodva folytatta útját, immár a földön.

 

Kuwabara nem járt olyan jól, mint Yusuke. Az ő folyosója pár perces út után öt felé ágazott. Sokáig gondolkozott, hogy merre menjen, aztán végül találomra döntött. Rögtön mögötte feltűnt az álruhás lány, és követte a fiút, de csak biztos távolságból. Nem akarta, hogy felfedezzék. Legalábbis még nem. A fülébe helyezett adóvevőből egy kacagó hang hallatszott.

- Mi lenne, ha nem vihognál a fülembe? - kérdezte a fogai közt szűrve a szavakat.

- Ne haragudj, de Vízibolha annyira édes! Nem is beszélve Casanováról! Bolhi egyébként nagyon izmos, csak a vérnyomásával gond van...

- Nem érdekel! Felőlem lehet Tom Cruise is, de ne visíts, kérlek! - a beszélgetésbe egy harmadik fél is beszállt.

- Nem értem miért kellett Nyüzügének hívnod szerencsétlen fiút! Nagyon izmos, szívesen ágyba bújnék vele, csak az a gond, hogy szűz.

- Nem tudom mi bajod a szűz pasikkal. Ha mindenki így gondolkodna, akkor az összes srác szűz lenne! - szólt az adóvevőből az első, kacagó lány hang.

- Te foglalkozz Vízibolhával és Casanovával!

- Muszáj konferenciáznunk? Éppen Kuwikát követem, és nem akarom, hogy meghalljon.

- Bocsi! - szólt egyszerre a két hang, és megszakadt a kapcsolat. „Végre! Most már nyugodtan koncentrálhatok!”