Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Mentősereg...vagy mégsem?

 

Kuwabara röhögve esett ki az alvilágba vezető átjáróból és még a földön hasalva sem bírta abbahagyni. Ezzel nem csak ő volt így. Rhana és Rhena is egymásra borulva kacagott, míg Hiei valamennyire próbálta leplezni jó kedvét. Youko morogva jött át az alvilágba, de miután tett néhány lépést, barátait még jobban rázta a nevetés. Szerencsétlen rókából még mindig folyt a víz, arról nem is beszélve, hogy minden lépéséhez egy cuppogó hang társult.

- Hagyjátok már abba! - fakadt ki és lángoló tekintettel nézett a négy vidámkodóra.

- Bocsi Casanova, de nagyon viccesen nézel ki – törölte le könnyeit Rhena.

- Ezekről a félreérthető hangokról nem is beszélve – vigyorgott Rhana, aki már annyira nem félt a haláltól, bár igazán megszívlelhette volna, hogy Kurama eddig nem vetette rá magát. Mondjuk a fiúnak jobb is volt, hogy nyugton van a fenekén, mert ruházata igen megtépázott lett és bármelyik pillanatban leszakadhat róla. Youko fülig vörösödve állt a jó kedvű csapat körében, sajnos az ő hajszínét nem az ilyen élénk árnyalatokhoz találták ki, így csak még esetlenebbül nézett ki szerencsétlen. Végül sikerült elindulniuk, Kuwabara vezetésével, mivel nála volt a térkép, bár egy óra menetelés után kiderült, hogy végig fejjel lefelé tartotta a papírlapot, így Hiei egy kiütős jelenettel elvette azt. A továbbiakban senki nem mert a tűzdémonhoz szólni, mert úgy tűnt, hogy eléggé ideges, bár az is lehet, hogy csak Kazu érdemelte ki ezt a bánásmódot. Rhana nem kockáztatta meg az elhalálozás lehetőségét, ezért csak lemaradt leghátul, így gondolkozhatott is egy picit. Kuwabara közben Rhenát szórakoztatta a régi történeteivel, míg Casanova morogva baktatott előre. Azóta mindene megszáradt.

- És akkor jöttem én!... Majd behúztam a démonnak... És persze nekem köszönhető, hogy.... - Kurama kezdett dühbe jönni ezektől a mondatfoszlányoktól, pedig ez nem volt rá jellemző. Észrevétlenül lassított és ezzel sikerült elérnie, hogy a szintén nem figyelő Rhana beleütközzön a hátába, majd a poros földön kössön ki.

- Ne haragudj! - kért automatikusan bocsánatot, aztán amikor meglátta, hogy kit tarolt el, gonosz vigyorra húzta a száját – nicsak ki van itt... ráadásul lemaradva a többiektől... ejnye ejnye...

- Bocs apu, hogy nem értesítettelek, de a te korodban már nem akarlak ilyenekkel nyomasztani – mosolygott negédesen a lány. Youko arca megfeszült.

- Még csak az kéne, hogy az apád legyek! Ki is tagadnálak az első adandó alkalommal – biztosította „kedvesen” Rhanát.

- De mily szerencse, hogy nem vagyunk rokonok! Fortuna ma rám kacsintott...

- Mondod ezt pont te! Engem meg megáldott veled az ég... Kis liba... - tette hozzá morogva.

- Mondtál valamit öreg? Vigyázz a szádra, mert kiverem még a protkót is belőle! - Kurama csak tátott szájjal nézett.

- Mi van? Milyen protkó? És mióta vagyok én öreg?!

- Hát le sem tagadhatod azt a kétezer évet... Nézd már a ráncaid, még a fogaid is hullanak, ráadásul elég szenilis is vagy hozzá... Szóval felőlem mondhatsz akármit, csak kérlek ne hajolj ennyire közel, mert szerintem a leheleted miatt pusztultak ki a dinók is, valld be! - Kuwabara, Rhena és Hiei csak annyit fogott fel, hogy Rhana visítva fut el mellettük, Youko pedig két rózsaostorral csapkod mögötte, de a növény egyszer sem ért hozzá a lányhoz, bár nem valószínű, hogy ez a róka jószívűségének köszönhető.


- Ezekbe meg mi ütött? - döbbent meg Hiei.

- Szerintem inkább a haverodba... - amikor utolérték őket azt látták, hogy Rhana egy faágon csücsül, míg Kurama a porban hasalt. A lány pedig vidáman csicsergett.

- Hülye is vagy, szenilis is és most már kiderült, hogy homokos is... Ejnye Casanova, azt hittem hogy a lányokat szereted....

- Viccelsz?! - hörgött a srác kiköpve egy adag földet – utánad nincs az az isten! Akkor inkább majd fiút fogadok a kegyeimbe...

- Nagy kegy ám a te közeledben lenni - „ismerte el” Rhana és közben még csücsörített is, aztán utána látványosan a szájához kapta a kezét – te perverz állat!!! - sikoltotta tetetett rémülettel – mit tettél te vadállat?!

- Most mi bajod van? - értetlenkedett Hajasbaba.

- Hogy tehetted ezt szerencsétlennel? - szipogott Rhana. A többiek sem nagyon értették ennek okát, de a teremtés hamar megadta a választ – szegény Hiei... Biztos éjszakákat sírt át, amiért te vetted el a szüzességét...

- MI VAN?! - a tűzdémon kis híján agyvérzést kapott és Kurama is valahol a szívinfarktus szélén állt.

- Jöjjön csak le és akkor megölöm... esküszöm hogy kitekerem azt a formás kis nyakát... vagy megerőszakolom... vagy egyszerűen ledöföm Hiei kardjával... vagy... - gondolkozott hangosan Youko, de Rhana most is készen állt a válasszal.

- Édes pockom, én lány vagyok, de Hiei biztos áll a rendelkezésedre.... - a következő fél órában rekord sebességgel haladtak és igen hosszú távot meg is tettek...

 

Yusuke mikor magához tért egy homályba vesző csarnokban találta magát, kezeit és lábait kikötötték egy oszlophoz. A feje iszonyúan hasogatott, de azért megpróbált körül nézni. Közvetlenül mellette egy másik oszlophoz Rhinát kötözték, akinek a fél arca vérben úszott és nem volt magánál. „Mi történt vele? Csupa vér...” Urameshi megpróbálta leszakítani láncait, de nem sikerült neki. Vele szemben hirtelen kinyílt az ajtó. Hunyorogva nézett a fény felé, ahol öt alak állt és feltűnően ismerősek voltak neki.

- Srácok! - kiáltotta boldogan. Az érkezők mind odarohantak hozzá, vagyis csak akartak, mivel félúton hátrazuhantak egy láthatatlan erőtérnek köszönhetően. Nyögve álltak fel.

- Yusuke! - örvendezett Rhana és Rhena egyszerre, de amint meglátták testvérüket elsötétült az arcuk.

- Jól vagyok, de ő... - bökött oldalra a fejével – elég rosszul néz ki, ráadásul nem is tudom mi történt...

- Engem inkább az érdekel, hogy ki csinálta ezt – csattant fel Rhena. Kék szemei lángoltak.

- Valami Uratho nevű pasas... - Yusuke kijelentése még jobban megdöbbentette a lányokat.

- E-ez biztos? - hebegte Rhana – az nem lehet.... biztos?

- Egészen! - bólintott a fiú – amúgy hogy kerültök ide?

- Ez az Uratho nevű alak küldött nekünk egy levelet, hogy jöjjünk le mindannyian az alvilágban vagy megölnek téged – vigyorgott Kuwabara és ennek barátja hangot is adott.

- Mi olyan vicces azon, hogy meg akartak ölni te szerencsétlen?!

- Bocs, de most nagyon jó kedvem van – vihogott tovább Kazu – ne tudd meg mit rendezett Kurama és Rhana ide felé...

- Mit rendeztek? - lepődött meg Yusuke.

- Hát talán a cirkusz a legjobb szó erre – morogta Hiei.

- Mondtál valamit Hiei? - kérdezte fagyosan Youko. Urameshi azt sem értette, hogy a rókadémon miért van a róka alakjában, de ez izgatta a legkevésbé. Rhina ébredezni kezdett mellette. A lány nem igazán tűnt frissnek, sőt inkább a félig komásnak.

- Te jó ég... mi van itt? Húszéves diáktalálkozó? - nyögte másnapos hangon, aztán megakadt a szeme a durcás Hieien erre már elvigyorodott – jééé! Itt a divatcsökevény is...

- Mit mondtál?! - ugrott neki Hiei... az energia pajzsnak. A tűzdémon a falon kötött ki a lendületnek köszönhetően.

- Süket is vagy édesem? Egyébként azt mondtam, hogy divatcsökevény... Bolhicácska cicácska – vigyorgott a lány.

- Dögölj meg!!! - üvöltötte az imiko.

- Én is szeretlek te kis cukorfalat, aranyvirág, mézes puszedlim – gügyögött a lány élvezettel, míg Hiei feje felvette a bordó élénk színét.

- Ez marha jó! - fetrengett Kuwabara – a törpe, mint divatcsökevény, Kurama meg homokos és protkója van! - ezt nem kellett volna. A két jó barát szinkronban indította meg ökleit és pontosan ugyanakkor csattant Kazuka fején.

- Aha... úgy nézem sok mindenről lemaradtam – valószínűleg Urameshi még a fejét is megvakarta volna, ha nincsen gúzsba kötve.

- Szerintem jobb, ha befogod Uramisi... - köhintett halkan Rhana.

- Nem MISI, hanem MESI! - pattogott rögtön a srác.

- Nézd már milyen harcias – nevetett Rhana – ezért kaptál kényszerzubbonyt is? És a szájkosarad hol hagyták?

- Kurama! Oldozz el! Könyörgöm! - rimánkodott Yusuke.

- Viccelsz? Végre leszállt rólam! - dohogott Youko – dehogy segítek neked...

- Szerintem Uramisi ne is foglalkozz vele, szerencsétlen most éppen valami öregedés gátló szeren agyal... Nézd mennyi őszhajszála van és még a foga is hullik a drágának...

- Már megint kezdi... - temette fél kezébe arcát Kurama és megindult a fal felé, majd hirtelen megfordult és Rhana testére rátekeredett a rózsaostor. Youko ördögik vigyorral sétált oda közben pedig csettintett egyet, mire a lánynak még a száját is befogták a növények.

- Jó lesz neked itt. Addig sem tudsz idegesíteni...

- Áldásom rád Kurama! - hálálkodott Yusuke. Közben egy másik teremből Uratho mindezt a kamerákon át végig nézte. „Ezek előbb megölik egymást mielőtt egyáltalán eszükbe jutnék... Ennyi hülye gyereket egy rakáson... Kezdem úgy érezni, hogy egyszerű eset egyik sem... Még jó hogy nem én vagyok a pszichológusuk...”